~ Season ~ Befejezett

31. Elrabolva?!

A nap erősen süt pont az arcomba a résnyire húzott sötétítő függönyön keresztül. Szenvedve fordulok a másik oldalamra, nem tudom mi fáj jobban. A tűszúrás helye, vagy a seb a combomon. Amikor kinyitom a szememet Harry - nek csak a hűlt helye mellettem. Lassan mászok ki az ágyból. Vacillálva, hogy a fürdőbe vagy a drágám keresésére induljak. Végül a tusolás és fogmosás mellett döntök. De egyben csinálom a kettőt, ne kelljen külön - külön. Bár elég nehéz így, hogy ne nagyon érje víz a sebet. De sikerül még akkor is, ha elbénázom vele az időt. Óvatosan itatgatom le magamról a vizet, ahogy a doki magyarázta. Törölközővel a derekamon lépek vissza a hálóba. Amikor megtalálom az alsómat a telefonom már másodszor is rázendít. Mire felöltözöm persze megint elhallgat. Nem baj majd megnézem később, hogy ki lehet az. Körbe járom az egész házat, de Harry még mindig nincs sehol. Ez különös vajon merre lehet? A konyhába indulok mikor a telefon újra rázendít. A lábaimat a nyakamba kapva loholok vissza a hálóba. Ismeretlen szám, vajon ki lehet?

- Hallo, Tomlinson. - vakkantom bele a készülékbe. De a hívó alig várja meg egyből rám rivall.

- Tudom kit hívtam, add a fiamat. - dörren a jól ismert hang.

- Önnek is szép reggelt Mr. Styles. Nem tudom adni Harry-t most nincs itt! Miért nem hívja a saját mobilján? - érdeklődök, egyre idegesebb vagyok. Még a reggeli kávémat sem ittam meg, erre a barom apósóm zaklat.

- Ne legyél hülye! Szerinted nem azzal kezdtem? – ordítja vissza, fogalmam sincs mit képzel magáról mégis.

- Nem tudom mivel kezdte. De akkor sem tudom adni, mert nincs itt. Biztos elment futni. Majd, ha megjön szólók neki. - már ki is nyomja a hívást. Fasza! Nem is vártam tőle mást. Lemegyek a konyhába csinálok egy kávét. Kezdek egyre feszültebb lenni, mikor egy óra múlva Harry még mindig nem került elő. Délben már az idegtől nem is látok, hiába hívom ki van kapcsolva. A kocsi a feljárón, azzal nem mehetett el. Futni sem hiszem, semmi futó ruha nem volt nála. Még a nagyszüleimet is felhívom, de ők meg nem veszik fel a telefont. Végső elkeseredésemben Herman számát tárcsázom, aki az első kicsengés után fel is veszi.

- Te ott vagy még a házban? - kérdezi egyből, hangjában valami furcsa éllel.

- Igen itt vagyok, de Herman aggódóm Harry eltűnt nem tudom hol lehet. Reggel óta, vagy is inkább tegnap este óta nem tudok semmit. - hadarom és tényleg már a könnyek is a szemembe gyűlnek.

- Figyelj rám jól! Ülj be Harry autójába, gyere vissza Londonba. Egész úton nem állhatsz meg. Senkinek, érted senkinek nem nyithatod ki a kocsi ajtót.

- De Herman mi ez az egész? Hol van Harry? Mi történt? - vágok közbe, de már a kocsi kulcsot keresem és az irataimat.

- Sok mindent nem tudok még én sem. A zsaruk most lepték el a központot. Mr. Styles tajtékzik, kapott valami emailt. Ennyi! Törvényesen te vagy a férje, itt kellene lenned! - feleli.

- Értem, vagyis nem. Ma felhívott a rohadék, de egy szót sem szólt erről. Az első dolgom lesz, ha oda érek megölöm. - kiabálom már a kocsiba ülve.

- Feltehetőleg igazad is lesz. Louis csak óvatosan. - zárja. Majd a mellettem lévő ülésre hajítom a készüléket. Most nem érdekel, ha lemeszelnek. Majd a központnál beérnek úgysincs jogsim, amit elvehetnének. Egy óra ötven perces rekordidővel száguldok végig Doncaster- ből Londonba. Persze a Londoni kihajtónál szirénázva csatlakozik hozzám az első rendőrautó. Nem baj majd jön a többi is, végül egész díszkísérettel érek a központba. Én nyertem! Kipattanok a kocsiból, de a zsaruk is mind a húszon valahány fegyver rám szegeződik. Na fasza! Ezek most itt fognak szitává lőni?