Az Elfeledett Erők 7.rész - Arctalan árnyékok (Next gen)

1.fejezet - Évnyitó

A King's Cross pályaudvar, mint minden nap minden percében, tele volt emberekkel. Ám a fel-le járkáló kalauzoknak ma különösen nehéz napjuk kezdődött, akárcsak minden év ezen napján: szeptember elsején. Az egyik ilyen kalauz, Mr.Taylor, már túl volt élete felén, nem lehetett könnyen felingerelni, de ez az egy nap minden éven rekord magasságba juttatja a vérnyomását. Ilyenkor valamiért sokkal több gyerekes család jelent meg a pályaudvaron. Mindent elöntöttek a madárhangok, a poggyászkocsik csörgése, mégis egyetlen jeggyel sem kelt el több, mint egy átlagos napon. Valamiért ezeknek az embereknek jól esett, átsétálni a pályaudvaron, és hagyni a gyerekeket rohangálni. Az egyik ilyen család, akit Mr.Taylor kiszúrt, egy fokkal nyugodtabban indult meg. A család egytől egyig szőke hajjal rendelkezett. Elől egy kiskamaszforma fiú lazán támaszkodott kocsija fogantyújára, úgy tolta előre tyúklépés tempóban. A fiú kocsiján egy hatalmas poggyászon kívül egy sokkal kisebb fiúcska is ült, és élvezte az utazást. Mögöttük két felnőtt tolt két poggyászkocsit, rajtuk egy-egy ugyanolyan ládával, azzal a különbséggel, hogy náluk egy-egy kalitka is pihent, bennük egy-egy nagytestű bagollyal. Az ő kocsijaikon is ült egy-egy kisgyerek, mindketten lányok voltak, és arcuk minden vonása teljesen egyforma volt. A két felnőtt egyértelműen a szőke gyerekek szőke szülei voltak. A férfi egy egész fejjel lekörözte feleségét, tejfölszőke tincseivel, szürke szemével és hosszúkás, karakteres arcával hasonlított legidősebb fiának külsejére. A többi gyerek anyjuk vonásait örökölték, a nő aranyszőke hajjal, világítóan kék szemmel és kerek arccal mosolygott csemetéire. A család elvonult Mr.Taylor előtt, és minden tag tisztelettudóan köszönt is. Mr.Taylor elmosolyodott, bár a két bagoly láttán kicsit meghúzta a száját. Még egy azok közül a semmirekellő bolondok közül. Pedig ha valakik, Malfoyék nem voltak azok. Mint akik már ezerszer is megcsinálták a mutatványt, a muglik figyelmét elkerülve sorban elkezdtek szaladni.

- Kapaszkodj öcskös. És ne ijedj meg.

A legidősebb fiú, Steve megsimogatta kisöccse, Beni fejét, aki nyelt egy nagyot. A testvérpár száguldani kezdett egyenesen a fal felé, és amikor a kisfiú, a kocsi és a báty is eltűnt a kilences és a tízes tábla között, Mr.Taylor megtörölte a szemét káprázatában. Bridgette Wood és Draco Malfoy megosztottak egy büszke csókot, és a feleség megindult, ugyanúgy, mint előtte a fia. Amikor Bridgette és Estie is átjutottak, már csak Draco és Chrissie volt hátra, akik szorosan követték a családot. Mr.Taylor úgy döntött, ez kávét követel, és elhagyta a peront. A kilences és a tízes másik oldalán egyetlen vágány volt, de körülötte több száz ember nyüzsgött. Steve rutinszerűen letette a ládáját a többiekéhez, és nyakába dobva kisöccsét, megvárta szüleit. Draco és Bridgette letette az ikerlányok ládáját, és megragadva a két kis kezet, egy kevésbé zsúfolt helyre húzódtak. Nem volt nehéz megtalálni az ismerős Weasley családot, Hermione Grangert, Bridgette iskolai barátját ugyanis csupa vörös üstök vette körbe, és amint a nő is észrevette a szőke családot, átverekedett a tömegen.

- Sziasztok! – Mondta Bridgette átölelve Hermione-t.

- Már azt hittük soha nem értek ide. – Válaszolt Ron Weasley.

- Még meg sem kérdeztem! Hogy hogy Roxfort és nem Árpád vezér? – Kérdezte Hermione.

- Ők döntöttek így. És én sem akarom őket belerángatni az "anya az igazgató" dologba. Hadd tanuljanak, úgyis járok különórát tartani a Roxfortba, tehát a Táltos tanulmányaikat sem hanyagoljuk el. – Válaszolt Bridgette.

- Nézzétek! Megjöttek! – Mondta Hermione, amikor észrevette a harmadik családot.

- Sziasztok! – Ginny Weasley kislányával, Lilyvel csatlakozott a társasághoz.