Our Mysterious Place

Bevezető

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy... igen, így kezdődnek a tündérmesék amik általában ugyanarról szólnak és mindnek ugyanolyan happy end a végük. Ám az én történetem az teljesen más. A nevem Danielle Hill de a családom és az osztálytársaim nagy része simán csak Dani-nak szólítanak. Eléggé visszahúzódó típus vagyok már kiskorom óta és emiatt már megjártam rengeteg gyerekorvost és egy-két pszichológust is, mivel a szüleim azt hiszik, hogy nem normális ha ilyen idősen alig vannak barátaim és nem járok bulizni. Az orvosok szerint természetesen ez csak egy korán kezdődő fellángolás, én viszont azt gondolom, hogy felesleges vendégeket gyűjteni a temetésemre.
Szóval térjünk is a lényegre, a kis sztorimat egy közepesen szomorú kategóriába sorolnám, hiszen így vissza gondolva örülök hogy így történt de egyben egy elég nehéz időszak volt ez a számomra.
Az egész egy csodálatos reggeli veszekedéssel kezdődött a szüleimmel, ami miatt elég rossz kedvel indultam meg a sulimba. Egész nap csak bámultam magam elé és vártam, hogy mikor mehetek már ki ebből a börtönből. Amikor végre eljött az idő, tele volt a fejem gondolatokkal és nem tudtam hova menjek, csak elakartam menekülni minden elől. A sulitól nem messze volt egy erdő, oda teljes sebességgel befutottam majd az erdő közepén található kis pataknál megálltam, ledobtam az összes cuccom, lefeküdtem a fűbe és hagytam, hogy olyan dolgok árasszák el a gondolataimat amik sose fognak megvalósulni. Majd mikor már majdnem elaludtam miközben egy szép életről álmodoztam, meghallottam a fák közül egy reccsenést. Az életemre tudtam volna esküdni, hogy láttam valakit és azt akarta hogy kövessem. Úgy ahogy voltam, minden cuccomat ott hagyva a patak mellett, utánna rohantam. Egy jó hosszúnak tűnő rohanás után elvesztettem az illetőt de viszont egy gyönyörű helyre érkeztem meg. Azt hittem, csak álmodom. De nem. Igaz volt. A következő napokban minden nap odajártam és legtöbbszőr egész sötétedésig ott is maradtam. Egy napon viszont megláttam egy fiút aki engem nézett. Csak bámult rám én meg kezdtem zavarba jönni, az arca viszont egyáltalán nem volt ismerős. - „ Hé, te! Új vagy itt? Még sosem láttalak. " A fiú körbe nézett és miután realizálta hogy hozzá beszéltem, bemutatkozott és elmesélte hogy miért van itt.  „ Oh, szia! Ne haragudj , nem akartalak megijeszteni. A nevem Derek Scott a szomszéd faluból származok és mindig ide jövök ha egy kicsit pihenni szeretnék. Nem gondoltam hogy egy nap lesz társaságom is. "  Láttam rajta , hogy nagyon zavarba jött és elég furán is beszélt. Mondtam neki hogy nyugodtan csatlakozhat hozzám és megkínáltam egy szendviccsel.
Ez volt életem legjobb napja , találtam egy személyt, akit ugyan nem nagyon ismertem, de tudtam hogy teljes mértékben megbízhatok benne. Így lett végül Derek a legjobb barátom és egyben a legfontosabb ember az életemben, ám akkor még nem tudtam , hogy az életem ettől a pillanattól kezdve a feje tetejére fog állni.