❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

38

Teltek, múltak a hetek. Már csak egy nap van az érettségiig, és Jeongin szorgalmasan tanul. Az elmúlt pár hétben is alig rakta le a könyveket, Channek úgy kellett kivenni a kezéből, hogy hagyja abba a tanulást.

Jelenleg Inie az iskolában ül. Ez az utolsó órája, utána már csak a készülődés marad a nagy napra.

- Tehát akkor holnap gyertek körülbelül fél órával hamarabb. Hozzatok több tollat, ceruzát, vonalzót, Inni valót, egy kis kaját, meg amire szükségetek van - mosolygott Mr. Park, az osztályfőnök. A gyerekek azonnal össze pakoltak, sietni kezdtek kifelé az osztályból - Egy kis stressz belefér - mondta Mr. Park bíztatásként a még bennt maradt gyerekeknek.

Jeongin a már jól kialakult baráti körével sétált kifelé. Beomgyu Yeonjunon lógott, Yeonjun meg g Beomgyun, Soobin meg Xion pedig szokás szerint ölték egymást. Jeongin a Beomgyu és párja közti beszélgetésbe volt bevonva.

- Izgulsz? - kérdezte Beomgyu Inietől, aki csak vállat vont.

- A rajz miatt annyira nem. A többi miatt viszont eléggé - nevette el magát kínosan.

- Ahj én is. Kellett nekem kiválasztani a bioszt plusz tantárgynak - sóhajtott - A fiúk nagy része tesiből érettségizik. Nekik könnyű, meg neked is a rajzzal. Xion zseni fizikából, neki sem lesz ezzel baja. De nekem viszont lesz, mert egy csomót kell még mindig tanulnom  - nyavajgott.

- Hát, hajrá. Nem én akarok orvos lenni.

- Hé! Nem is akarok az lenni - nyújtotta ki nyelvét - Csak azért választottam a bioszt, mert az sok helyre jó. De ki tudja, lehet hogy tök felesleges ez az egész mert aztán meg óvó bácsi leszek - kémlelte a földet.

- Basszus nagyon aranyos lennél - csípte meg Beomgyu arcát Inie.

- Idősebb vagyok, az én dolgom fangörcsölni a cukiságodon - söpörte el nevetve a kezét - Te mit fogsz csinálni? - kérdezte.

- Kinéztem egy ilyen grafikus egyetemet. Oda szeretnék majd menni.

- Ugye itt maradsz a városban? - aggodalmaskodott.

- Persze, nem megyek sehová - mosolygott barátjára. Időközben kiértek az iskola elé, ahol Chanen éa rajtuk kívül senki sem volt - Nincs itt senki, menj oda nyugodtan hozzá - bíztatta Beomgyu.

- Sziasztok - intett a barna hajú, majd Chanhez szökdécselt.

- Na mire ez a nagy öröm? - kérdezte Chan a fiatalabb hatalmas mosolyára utalva.

- Nem tudom - vonta meg a vállát - Talán hogy láthatlak - vigyorgott, Chan pedig közelebb húzta magához Iniet, és egy puszit nyomott ajkaira.

Ám valamivel nem számoltak. A páros mögött álló Lucas tátott szájjal nézte végig a jelenetet, ahogy tanára, és egyik osztálytársa csókot kezdenek. Inie háttal állt a fiúnak így csak Chan vette ésure, hogy nincsenek egyedül.

- Inie - vált el tőle félénken, fél szemét Lucason tartva - Menj előre a kávézóba. Mindjárt megyek, még vqm egy kis adminisztratív munkám - mosolygott rá, Jeongin pedig puszit nyomott volna arcára, de Chan eltolta őt. A fiatalabb értetlenül nézett, majd zavarodottan el is indult a kávézó felé.

- Lucas - állította meg a fiút.

- Chan! Maga kavar Jeonginnel? - akadt ki egyből.

- Hát - kezdett bele, de Lucas a szavába vágott.

- De hát ez szabály ellenes! Ez totál nem jó, simán szólhatok az igazgató nőnek - beszélt még mindig kikerekedett szemekkel.

- Figyelj..... Kérlek ne jelentsd Nayeonnak. Felmegyek, és beszélek vele. Ha emiatt fel kell mondanom, akkor megteszem - mondta Chan, és tényleg fenn állt a veszély hogy elveszti az állását. Szinte biztos volt benne, már előre látta maga előtt a róla szóló pletykákat, hogy pedofil, hogy bántalmazza a diákokat. Nem bírna így itt dolgozni. Lucas meg nem arról híres hogy mindent magában tart.