A Tanár Úr Kedvence

Nálam

POV: Aizawa

- Yumi! - nyúlok érte reflexből. Karjaimban a lánnyal indulok a kanapé felé. A füst szagából egyből összeáll mi is történhetett.
- Kölyök nehogy bajod legyen - lehunyt pilláival olyan törékenynek és védtelennek tűnik. Á miről beszélek - rázom meg a fejem. Hisz ő nem olyan fontos, csak azért aggódok mert a diákom igen mindössze ennyi az oka. Na mindegy hoznom kell neki vizet, hol van egy pokróc? - járkálok fel alá a házban - A szirénázás nem hagy alább, az ablakon keresztül látom, hogy a tűzoltók próbálják menteni a menthetőt a lakásból. Ezek a lángok nem természetesek. És pontosan tudom, hogy ki használ ilyeneket.
- köcsögök ligája... - morgolódok magamban. Feldühít a gondolat, hogy szándékosan bántották Maet.

POV: Mae

Mi történt? Orromat megcsapja a füst és menta egyvelege. Hirtelen beugrik mi történt tegnap. A jég színű lángok és a hatalmas füst..De menta?

- Látom felkeltél. Fáj valamid?- jelen meg Aizawa egy tálcával és egy pohár teával a kezében - látványára majdnem leborulok a kanapéról. Ide jöttem volna? Nem is rémlik. Szemem megakad a tányéron. Imádom a sushit.
- Igen, mondjuk kicsit még zsong a fejem, de jól vagyok - kezdem szürcsölgetni a meleg italt. Jobban megnézve finoman nyaka köré tekeredik jellegzetes szövet fegyvere. Eddig nem láttam, hogy itthon is hordaná.

- Beszéltem anyukáddal. Ez is a gonoszok ligájának műve volt. Az este az országban több helyen is ilyen tűzesetek történtek, ezért lezárták a határokat, szóval nem tud haza jönni. Mindkettőnk szerint az lenne a legjobb, ha egy ideig nálam laknál. - néz rám komolyan- döbbenetemben kiköpöm a teát ami teljes egészében az arcán végzi. Na basszus.

Halálra rémült arccal nézek a férfira. Pólóját felhúzva kezdi el letörölni a folyadékot, ezzel megvillantva kidolgozott felsőtestét. Akaratlanul is rászegeződik a tekintetem. Mi a ..- teljesen leblokkol az agyam.

- Azért ennyire ne örülj neki. - zökkent ki a férfi egy halvány félmosollyal.
- Nem, dehogy! Izé, á bocsánat, nem akartam- takarom el arcom zavaromban. Óvatosan kitekintek orcámat elfedő ujjaim közül. Egy halk nevetést hallok. Jól szórakozik rajtam? Azt hittem kiakad vagy valami. Mármint azért mégis leköptem, meg a tanárom.

- Akkor ha rendben vagy megmutatom a szobád - indul el egy hátsó folyosó felé.
- Itt van a vendég szoba az enyém mellett. Nem a legjobb, de csak ezzel tudok szolgálni. - von vállat.
- Az ott balra pedig a fürdő. - mutat egy fehér ajtó irányába.
- A házban szerencsére nem égett le minden. Pár szekrény, meg az alagsor megúszta. Áthozták ami maradt a cuccaidból. Akkor hagylak berendezkedni - távoz itt zsebre tett kézzel.

Körbe nézve egy bézs árnyalatú, világos kis szobával találom szembe magam. Középen egy francia ágy foglal helyet, mellette pedig néhány szekrény. A dobozok számából ítélve tényleg nem maradhatott sok minden. Néhány ruhán, suli táskán, illetve személyes ingóságok kívül mást nem találok.
Fáradtan vetem le magam az ágyba.
Mintha nyávogást hallanék. Egy pillanattal később már Tora néz rám vissza az ágy végéből. A korábbi ellenséges viselkedése után, most inkább kíváncsinak tűnik. Végül ott foglal helyet és kezd el szundikálni. Ki tudja, lehet jóban leszünk.

Ha valaki tegnap ilyenkor azt mondja nekem, hogy Mr. Aizawával fogok lakni, biztos körbe röhögöm.

Egész nap ki se tettem a lábam a szobából. Nem tudom, mit mondjak neki ha találkozok vele. Olyan kínosan érzem magam.
Konkrétan beszéltem Nejivel, Denkivel és hatszor átpakoltam a szekrényt, csak hogy ne kelljen elhagynom a helyiséget. Nagy nehezen rá veszem magam és óvatos léptekkel közelítem meg a nappalit. A férfi épp valami papírokat olvas a kanapén.

- Film? - kérdi miközben lapozgatja tovább az iratait, mintha ott se volnék. Egy pillanatra megilletődöm. Azt hittem nem vette észre, hogy itt vagyok.
- Az most rám férne - vallom be neki megkönnyebbülve, mire int, hogy üljek mellé. Ahogy lepakolom magam, ő fel is kel. Nem tudom mire vélni, de rögtön értelmet nyer a dolog, mikor megjelenik egy pokróccal. Csak.. egy? Ránk térítve aa prémes anyagot,   húzódik közelebb hozzám. Tettére a szívem ezerrel kezd verni. Megint túl közel van.
Fogalmam sincs mit nézünk. A fenébe is így lehetetlen koncentrálni. Mondjuk ő nem zavartatja magát.

- Tudod, nem kell ám úgy befeszülni - próbál elnyomni egy félmosolyt
- Befeszülni? Mi, dehogy tök laza vagyok - lazítom el kényszeredetten izmaim.
- Hát jó - mondja nemtörődöm stílusban. Szemét le nem véve a filmről karol át, és hajtja fejem a vállára. Immáron tenyere a buksimon pihen, és nagyon úgy néz ki, mint aki nem is szándékozik levenni onnan.
Meredt tekintettel bámulok magam elé. Egyszerre érzem magam feszélyezve és biztonságban.

Akárhogy nézem, általában egy tanár nem csinál csak úgy ilyet a diákjával..
De mégis olyan kényelmes. - áraszt el a nyugodtság. Mit művelsz Aizawa...ha így folytatod még a végén beléd szeretek.