BARS AND MELODY CONCERT 2.

*

Másnap felébredek és elhatároztam magam, hogy úgy megyek be suliba, ahogyan még soha. Nincs több kötött  pulcsi, mostantól sminkelni fogok. Tehát felvettem egy kék blúzt és egy fehér nadrágot, majd mentem a fürdőszobába sminkelni. Lemegyek, mindenki néz nagy szemekkel, mint ha még soha se láttak volna illyenek. Megkaptam az első feljegyzésemet tesómtól. "Azt a picsa!" Na erre nagyot néztem,ettem és mentem suliba. Pontosan beértem suliba és végig sétáltam a folyosón úgy mint a Means Girls filmben. Mint ha én lennék a suli dögös csaja és tényleg ilyen volt minden fiú utánam nézett. Kész csoda volt. Megyek a szekrényemhez és találok egy cetlit, amin az volt, hogy "találkozunk az osztályban" Először Leora gondoltam, hogy biztos Ő írta. Bemegyek az osztályterembe, csak a szokásos. Papír galacsin dobálgatás, pletyizgetés és a többi. Leültem és csak a szokásosat csináltam, így egyszer csak oda nem jött hozzám az osztály egyik legmenőbb sráca Adam Horglings. Helyes, magas, barna hajú, barna szép szemű, jó fej srác. Ment ám a flörtölgetés oda-vissza, de utána beláttam, hogy csak azért jött odahozzám, mert hogy megváltoztam. Ez olyan egyértelmű. Most meg azt hiszi, hogy belé estem, pedig nem. Néha a színészkedés jó játék.

- Sziamija Új lány! mondta flörtölősen Adam.

- Szia Horglings! mondtam kiegyensúlyozottan.

- Mizu amúgy? Megváltoztál Jourly. jelentette ki Adam.

- Oh nem mondod, hogy megváltoztam, de azért kösz. Nincs semmi különös tudod csak a szoki Pretty boy. mondtam flörtölősen.

Bejött Mrs. Stokes, a helyettes és egyben igazgató helyettes és éppen Leoval jött be. Csoró Leot kicsit sajnáltam, mondjuk lehet, hogy Mrs. Stokes rokona vagy az anyja. Ezek merültek fel bennem. Oh Shit! hogy nem látta Leo a kamu flörtölésünket. Elkezdődött óra mindenki írt egy esszét, arról, hogy hogy képzeli az életét. Miközben írtam elkezdett Adam dobálni papír galacsinnal és ekkor történt meg az a pillanat amire nem számítottam sose. Nagy csend volt az osztályba és nem akartam hangzavart, de mégis az lett.

- Hagyjál már Adam!

- Mi van baby? Nem szereted ha dobálnak? modta nevetve.

S ekkor...

- Állj le Horglings! Hagyjad már őt! Miért szivatsz és csapsz be olyanokat akik tudják, hogy esélyed sincs nálunk és persze tudják, hogy mennyire idióta, balfasz vagy. mondta Leo.

Na erre kikerekedett a szemem és ezután ki is küldtek minket, persze Horglingsot nem, mert Ő az elnök fia.

- Lucia és Leondre kifele!! mondta a Tanár.

Kimentünk és az óra végéig elbeszélgettünk, majd megköszöntem mindent.

- Bocsi, hogy állandóan csak a bajt hoztam rád. mondtam lehangoltan.

- Ugyan már, ez csak természetes. mondta lazán Leo

- Köszönök mindent, amit tettél értem. mondtam

- Figyelj Lucy, én ismerlek és én nem felejtettelek el. Lehet, hogy te igen, de nekem megmaradtak ugyan úgy az emlékek. Hiányoztál... mondta Leo.

Ekkor elpirultan válaszoltam. De elakadt a szavam.

- Nekem, az a nyár sok csalódást és fájdalmat okozott. mondtam lehangoltan

S, ekkor egymás ajkát néztük felváltva, majd megcsókoltuk egymást. Teljesen olyan volt ez az egész mint akkor anno nyáron. Mikor, megszólalt a csengő, az ajkunk még nem engedték el egymást. De, a csengő megzavarta és végetvetett a legjobb pillanatnak. Egyszer csak észre vettek minket és ezért kaptunk egy beírást. Náluk a beírás, olyan mint egy késés beírása. Megjegyeznek, név, osztály, úgy mond bűncselekmény és ok. De, ezt valahogyan elengedtem és csak arra gondoltam, ami az óra alatt volt. Mint egy francia szerelmes filmben. A padon ültök, majd a várt csók s megtörténik. Ezután, mentem az utolsó két órára és akkor odafutott hozzám Liny nevetve, boldogan.

- Sziaaa!

- Sziaaa Liny! Mi ez a nagy boldogság?

-Khm, képzeld!! mondta.

- Mit? Mondjad már. mondtam

- Lefeküdtem Charlieval. Shh! sugta a fülembe.

- Mi a...! Neee, komoly? Na, ma délután mesélned kell! mondtam kiváncsian.

El se hiszem, hogy a legjobb barátnőm megtette, mondjuk Liny idősebb is nálam, szóval, érthető. Ezek után bármit kinézek a legjobb barátnőmből. Megse lepődök, de legalább szólhatott volna hamarabb. Szekrényembe pakolok.

- Na várjunk csak, nem lehet, hogy azért sietett, mert... gondolkodtam hangosan.

Ezután, megjelent Leo és elkezdte mondani a tipikus egyben sablon csajozós dumát. És kioktattam, mert hogy kicsit lehetne előre látóbb meg annyi esze van, hogy pont hogy nem nekem mondaná ezeket a szövegeket.

- Hello baby! Hogy vagyunk?

- Szia! Jól, köszi és te amúgy légyszi ne játszd el előttem a nagy menő fiút, aki minden lányt megkap. Légy szíves, tudod jól, hogy az ilyeneket nem értékelem. oktattam ki.

- Uuuu kaptad Öreg. mondta Horglings nevetve.

Erre huncut mosollyal reagáltam és mentem haza. Egy személy hazakisért és emiatt ellógta az órákat. Ez nem volt helyes tőle, de ő dolga. Elkezdtünk beszélgetni, olyan jó volt, mint ha az egyik legjobb haverommal beszélgettem volna. Haver típusos volt, de azt nem tudom, hogy miért. Talán megint próbálkozni. De nem sikerült neki.

-Már mész haza? kérdezte Leo.

-Jaja. válaszoltam szárazan

- Elkísérhetlek ha szeretnéd. mondta nagy arcal. 

-Tőlem, oks. válaszoltam flegmán.

-Hogy hogy nincs órád? kérdezte 

- Ezt nekem kellene kérdeznem tőled Leo.

-Ja, hát ellógtam csak azért, hogy veled mehessek haza. Na meg persze, hogy haza kísérjelek. mondta Leo

Ekkor elmosolyodtam és kicsit el is pirultam. Ez nagyon kedves és cuki volt Leotól. Mikor már a házunknál jártunk, kicsit beszélgettünk aztán mentem be.

- Na, itt is vagyunk. Tényleg mit akartál kérdezni? kérdeztem

-De régen voltam itt,emlékszem az emeleten filmeztünk. Mi? mondta ábrándozva.

-Ja, igen én is emlékszem.  Valljuk be kicsit cikin éreztem magam ebben a pilllanatban.

- Ha van kedved megnézhetnénk egy filmet, nálad. De ha csak szeretnél. mondta Leo 

- Jól van, oké. Holnap nálam olyan öt fele? mondtam rögtönözve

- Oké, sziaa. köszönt el.

Bemegyek a szobámba és mit láttam, hogy kedves Liny barátnőm éppen livol. Pfu de örültem neki. Rá se kellett néznem a telefonra már 11 K néző. Nem tudom, honnan van ennyi ismerőse vagy követője. De, legalább tudtam mesélni. Úgy beszélt hozzám, mint ha mindent tudna, semmi köszönés.

- Nooos, mi volt Leoval? Halljam. mit akartál mondani?

- Először is köszönni nem kellene? háborodtam fel.

- Am...nem. Ujuj mesélnem kell, hogy milyen volt. mondta Liny.

-Na mi történt mesélj? Csupa fül vagyok. mondtam hangsúllyal

- Szóval, kicsit sokat ittunk, mert egy házi buliban voltunk. Aztán teljesen mindent eltűnt körölöttünk és amit mondtam. mondta

- Ahha. Hú, hát ez kemény. Akkor eléggé jól éreztétek magatokat, úgy hallom. mondtam.

- Naa, ééés mi van Leondreval? hahaha kérdezte nevetve

- Semmi, néha úgy érzek mikor vele vagyok mint anno nyáron. Tudod. Minden jó volt, majd aztán minden megváltozott. Leo is meg én is.

- Elhiszem, de tudod, hogy ő már nem az, aki volt. mondta Liny.

- Mire akarsz utalni? kérdeztem

- Arra, hogy felejtsd el. Amúgy, dehogy még mindig cukik vagytok együtt. Láttalak titeket csókolózni. jelentette ki.

- Mi? Ne! Ugye csak te láttad és más nem?!

- Nyugi, csak én. kacsintott.