Házasságba Kényszerítve!

18. Rész.

- Ő az? - kérdezte Nell egy kis féltékenységgel a hangjában.
-Igen Ő!-
-Nem tűnik könnyű esetnek. - kuncogott Nell.
-Nem is az, de ez a jó benne. Meg kell szelidítenem. - kacsintottam rá.
-Talán én sem kellett volna könnyen adjam magam... Akkor lett is volna valami köztünk. - sóhajtott fel halkan, azt hitte nem veszem észre de nem járt sikerrel.

Nem tudom erre mit mondhatnék. Nell... Ő.. Hát ő egy bomba nő de akkor is csak alkalmi lenne. De mivel az apja apa partnere így nem tehetem.

-Bocs Nell de most mennem kell.
- Á nincs gond. Menj csak, tudod hol találsz.-kacsintott és elindult az apja irányába.

Elindultam Veronika irányába, de megállított Mr. Allen.
-Szervusz fiam! Hogy mennek a dolgok? Tán nem a kis Nell után koslatsz?
-Üdv Mr. Allen. Nem Nellel csak barátok vagyunk. Jól mennek uram. És magának?
-Értem... Ez esetben ha nincs senki komoly
- Elnézést de nincs szükségem kerítőre találok én magamnak olyant aki kell.
-Talán már van is? - vonja fel a szemöldökét.... Ki nem állhatom az ilyan alakokat.
-Igen van!
-És ki a szerencsés ifjú hölgy? - ez is mindent kell tudjon
-Veronika, Mr. Scott lánya
-Jó választás fiam, de ő egy kicsit nagy falat nem? Mert hogy forróvérű egy kislány... Egyik ismerősöm ellene volt a bíróságon én azt mondta h nem könnyű felé kerekedni. Amit akar azt el is éri... Nem is csoda h megnyerte a pert.
- Veronika csak nyerni tud! És ha megbocsájt most mennem kell.
-Jól van fiam menj csak.

Mikor megindultam Veronika irányába megtorpantam nem volt már ott. De az édesanyja intett h menjek oda.

-Szia Stella- mosolyogtam rá, gyönyörű egy asszony, hasonlít rá Veronika .
-Szia Adam, Veronika a kertben van, láttam h ide indultál.
-Köszi
-Kicsit nyűgös
-Ne aggódj, nem lesz fesztivál.
-Remélem is.-mosolyodott el.

Átvágtam az ember forgatagon és sikerült kijutnom a hátsókertre nyíló ajtón. Mikor kiléptem megcsapott a frisslevegő nagyott szippantottam és finom rózsaillat kúszott az orromba. Veronikát láttam megam elött pont olyan mint egy rózsa gyönyörű de szúr is.
Körbenéztem de nem láttam sehol, 3 ösmény tárult elém és a középső ut egy labirintudhoz vezetett. A másik kettő csak félig lehetett látni de az egyiknél ha jól láttam padok és fák voltak még a 3.nál egy tó és néhány pavilon díszelgett.
Veronikát ismerve nem a könnyen járható utat választotta így a labirintust választottam.
Kacskaringós, zsákutca és a hatalmas sövény mentén temérdek szép rózsa található.
Mikor beértem a közepén egy gyönyörű szép pavilon volt temérdek szép rózsával körbe nőve.
És a pavilon kis kanapéján megpillantottam Veronikát. Egy rózsa volt a kezében és valakivel telefonált.
Tudom h nem lenne szabad de közelebb mentem csak h észrevett és sietve elköszönt.
-Szia Coll. Bent tali
- Ki volt az a  Coll?- vontam fel a szemöldököm.
- Szia Adam...