𝐅𝟏 𝐒𝐡𝐨𝐫𝐭 𝐒𝐭𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬

Üdv Újra Itt - Lando Norris

Andrea Goodwin x Lando Norris

Az esőről és a hirtelen változó időjárásról ismert országban, Angliában járunk és azon belül pedig Wokingban. Az idő elég kellemes és a nap is süt. - a brit pilóta csodálkozva nézett ki a hálószobája ablakán, mert meglepődött a tűző napon. Az angol városban napok óta borús időjárás uralkodott egy kisebb esővel. Viszont nem csak ez volt a meglepettségének az oka, hanem a bal szomszédjába érkező hatalmas költöztető autó. Nem számított rá és nem is tudott arról, hogy a hónapok óta üres házba valaki be akarna költözni mostanában, de a tudatlanságát betudta annak, hogy most sok ideig nem tartózkodott a házában - sőt a városban sem, mert rengeteg versenye volt Landónak.

Az ablaka előtt állt és meglepődve vette észre, hogy pár szomszéd figyeli az éppen dobozokat pakoló fiatal lányt. Senki sem segít neki, csak árgus szemekkel figyelik és az idős hölgyek összesúgnak, akárhányszor meglátják a lányt.

- Pletykás asszonyok! - morogja Lando az orra alatt. Anno mikor házakat nézett a gyár közelében, elsődleges szempont volt nála, hogy ne legyen központban. Nyugodt környezetre vágyott mikor a házában tartózkodott és netalántán, ha a fiú elment a közeli boltba, addig nem rohanták le sosem, mert a környéket inkább az jellemezte, hogy idősebb házaspárok laknak, ami a fiúnak nagyon kedvezett. Viszont rá kellett jönnie, hogy az utcájában az idősödő hölgyek senkit sem kímélnek és mindenféle bűntudat és kellemetlen érzés nélkül beszélnek ki téged miközben te csak pár méterrel vagy messzebb tőlük.

Egy ideig még bámult ki a fehér műanyag keretes ablakon, majd mikor megunta lesétált az emeletről és a konyhában neki állt elkészíteni a saját reggelijét. Nem ment valami zökkenőmentesen Landónak a reggeli készítése, ugyanis a fiú nem éppen egy konyhatündér és akik ismerik tudják róla, hogy ha egy főzős műsorban felkérnék, ő lenne az első, aki ki is esne. Éppen a rántottájához való tojást próbálta feltörni, de már itt elbukott. A tojásokat elsőnek túl gyengén érintette a pult széléhez és amikor rájött erre, akkor meg túl erősen és a tojás teljesen széttört a fiú kezében.

Lemondóan dobta a kukába a kezében megmaradt tojáshéjjal teli tojást és a csapnál azonnal megmosta a kezét és utolsó mentsvárként a telefonjáért nyúlt és a névjegyzékébe belépve tudatosan az édesanyja nevére bökött, aki három csörgés után fel is vette a fiának a telefont.

- Szia drágám! - a belga nő mosolyogva köszönt bele a telefonba, aki már várta a fia hívását, ami tegnap este elmaradt, mert Lando fáradtságra hivatkozott. Sokáig volt a gyárban, ahol a mérnökökkel elemezte az eddig megrendezésre kerülő futamokon lévő teljesítményét.

- Szia anya! - a tarkóját megvakarva dől a pultnak a fiú és azon gondolkozik miként is kérhetne úgy tanácsot a konyhában nagyon jártas nőtől, hogy azt ő is könnyen megértse és az ígyis katasztrófa konyhában ne legyen még nagyobb kupi. - Kéne egy kis segítség.

- Nem tudsz reggelit készíteni? - jóízűen felnevetett a fia bénaságán, amit a konyhában művelt. Nem változott semmit sem, pedig egy ideje már egyedül él és illene tudnia az alap ételek elkészítését.

- Jon azt írta, hogy tarthatok egy csaló reggelis napot és épp rántottára gondoltam, de amiket próbáltam tojásokat feltörni, mind a kezembe tört széjjel.

- Csodálkozom kisfiam, hogy még nem haltál éhen! Bár ez nem is neked köszönhető, hanem Jonnak, aki általában rendezni szokta az ételeidet.

- Ennyire béna azért nem vagyok! - jelentette ki a brit pilóta az édesanyjának, de ahogy kiejtette a szavakat és meghallotta az édesanyja hangos nevetését egyből rájött, hogy igenis béna a konyhában és mindenki jobban járna, hogyha nem engednék őt be az előbb említett helyiségbe, főleg nem főzni.