A fény és a sötétség birodalma

3 fejezet

A zenét hallgassátok meg olvasás közben.❤️

Ami ott várt az tényleg meglepett, mivel egy piknik várt és ott volt Elena is. Nagyon örültem, hogy végre pihenhetek. Szorosan megöleltem mindkettőjüket és ezen Elena nagyon meglepődött. Az idő gyorsan telt, ettünk, nevettünk és beszélgettünk. Elenával nagyon jóba lettem aminek én nagyon örültem. Kiveséztünk minden témát és amire észbe kaptam már csak 30 percem volt szabad, és utána vethettem bele magam újra a munkába.

-És hová sietsz?-kérdezte Luna

-Holnapra nagyon sokat kell készüljek

-Dehát már minden megvan

-Igen tudom én lelkileg akartam felkészülni mert már gyomoridegem van a holnaptól.-vallottam be.

-Mi végig ott leszünk veled és támogatni fogunk-próbált megnyugtatni Elena.

Csak rájuk mosolyogtam és eszembejutott egy őrült ötlet:

-Szökjünk ki a mezőre

-Oké-bólogatott boldogan Luna

Elena eleinte értetlenül nézett de végül belement a dologba. Csakhogy ez a bizonyos kiszökés nem volt olyan egyszerű mivel tele volt a kapu palotaőrökkel. Persze kimehetnénk csak kísérettel és ezt mist nem így képzeltem el.
Végül egytized másodperc alatt amíg az őrök valamiért nem figyeltek átmásztunk a kapun és csak futottunk. Futottunk hárman ruhánkat felhúzva, magassarkúban amit egy idő után gyorsan levettünk. Magas volt a fű is de attól kezdve, hogy kijöttünk a kapunk semmi sem érdekelt. Minden gondom és problémám a palota kapuján belül maradt. Nem mentünk nagyon messze csak épp annyira, hogy ne vegyenek észre. Futás közben találkoztunk egy éjfekete lovon ülő talán velem egykorú fiúval.

-Jónapot hölgyeim-köszönt illedelmesen amikor elmentünk mellette.

Egyből láttam, hogy nem idevalósi, pont olyan fekete haja volt mint Elenának.

-Önnek is viszont-mondtam majd ruhánkat ismét felhúzva nevetve rohantunk tovább.

Amikor már elég távol voltunk leültünk egy szép fűzfa árnyékába és csak nevettünk mert meg se tudtunk szólalni hisz mist hajtottunk végre egy "merész szökést".
Visszafele már nem futottunk csak gyalogoltunk, de sötétedésre a kapun belül voltunk.

-Ez volt életem legizgalmasabb délutánja-szólalt meg először Elena

-Nekem a legszebb-mutattam a kezemben lévő nagy virágcsokorra

-Nekem a legkülönlegesebb-mosolygott ránk Luna

Ezzel elköszöntünk egymástól mert mindenkinek volt dolga bőven.

Köszi, hogy olvassátok! Sajnálom, hogy tegnap nem raktam ki részt csak nem nagyon volt időm. Ma még lehet ha kikerül egy rész de nem ígérek semmit. A zenét mindenképp hallgassátok meg olvasás közben.❤️