Darling... [TaehyungxReader]

Az út 2. [4. rész]

A következő órában én és Tae beszélgettünk. Utána megérkezett a reggelink is. Kiderült, hogy ő is imádja a teát akár csak én. A "reggeli" egy darab főtt tojás volt, pirítóssal és némi lekvárral. A lekvár egy nagyon kicsi műanyag dobozkában helyezkedett el, mondjuk hamarabb néztük valami zselés gumicukornak. Én eper lekvárt kértem, Tae pedig barackot. Finom volt ahhoz szükséges, ahogy kinézett.

- T / n? Együtt fogunk leszállni? És anyuddal mi lesz? - halmozott el kérdéseivel Tae.

- Hát nem tudom, hogy elkéne e mondani már neki? Gondolj bele, pár órája ismerjük egymást és együtt vagyunk! Szerintem kiakadna, mondjuk azt, hogy most ismerkedtünk meg és barátok vagyunk. Nem szívesen tagadlak le hisz szeretlek de most ez lenne szerintem a legjobb! - válaszoltam, majd egy puszit nyomtam az arca szélére.

- Igaz. Örülök, hogy egyet értünk manóka.-mondta és adott egy darabka lekváros kenyeret a számba.

- Reggeli után elmegyek hozzáuk egy kicsit. Beszélek velük egy picit, hogy mi a helyzet.- mondtam neki.

- Okszikaaaa.-mondta egy cuki vigyorral az arcán.

- Egyébként, te is tanulsz még ugye? - kérdeztem.

- Természetesen. A város központba van a sulim.-válaszolt.

-Én azt nem tudom még hol fogunk lakni vagy hogy melyik suliba fogok járni.-mondtam szomorkodva.

-Jó lenne oda járni ahova te.-tettem még hozzá.

- Az én sulim nagyon jó, művészetet és zenét tanulok és imádom.-mondta izgatottan.

- Majd anyát ugrasztom, hátha felvesznek! - mondtam boldogan.

- Oksiiiii. Akár szólhatok is egy-két jó szót az érdekedbe.-meséli.

10 perc múlva elindultam anyáékhoz akik pont akkor fejezik be a reggelijüket.

-Jó reggelt! -Mondtam és mosolyogtam egyet.

-Szia kincsem! -Mosolygott vissza és megfogta a kezem.

- Csőcső.-mondta teli szájjal a húgom is.

- Mi a helyzet? -kérdeztem.

-Minden oké, kicsit fáradtak vagyunk de eddig jó az út.-mondja.

- Minden ok.-mondja unottan a húgom is.

-Egyébként milyen a srác? -Kérdezi anyukám elég mosolygósan.

Hát mit ne mondjak, nagyon megijedtem. Félelmetesen kedves mosoly volt az arcán. Lehet látta, hogy beszélgetünk.

- Jaaaa, ő Tae. Nagyon jófej úgyhogy jóba lettem vele. Kedves, Koreáról beszélgettünk jobban.-magyarázkodtam.

Remélem nem látott minket össze bújva, mert eléggé kellemetlen lenne mind mind, mind Tae-nek.

- Helyes fiúka.-mondja még mindig nagy mosollyal.

- A barátod? -Kérdezi de a mosoly csak egyre nagyobb az arcán.

- Anya, én megyek vissza ülök, szeretlek puszi.-mondtam és éreztem, hogy egyre jobban vörösödök el.

Hirtelen vissza futottam és magamhoz öleltem Tae-t, mire a fiú egy puszit nyomott a fejem tetejére.

-Szeretlek manyóka.-mondta.

- Nemsokára ebéd.- mondtam.

- Igen, deee más mi a baj? -Kérdezi kicsit frusztráltan.

- Anya sejti, hogy együtt vagyunk, de örült neki.-mondtam kicsit elszontyolodva.

- Oo, hát akkor gondolom elmondtad neki.-nézett rám.