Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Tizenkilencedik.

Beérve a házba Levit ráküldöm a kanapéra.

- Ismered a házat, menj majd el fürdeni, és szolgáld ki magad. Ha bármi gáz van ordíts.- Indulok el az emeletre vezető lépcső felé. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet magára hagynom őt, de a vizsgákon én se akarok megbukni. Ráadásul Levi Ackerman nem hiszem, hogy az az ember, aki ennyitől kipurcan. A vizsgákra visszagondolva fordultam vissza úti célomnak hátat fordítva, majd mentem oda az étkező asztalon hagyott iskolatáskámhoz, ami azért foglalt ott helyett, mert az én feladatlapjaim már az íróasztalomon heverésztek. Oda érve kivettem a Levinek szánt borítékot, majd leraktam a dohányzóasztalra, a kanapén fekvő elé. Jobb karját homlokán pihentette, kissé takarva acélkék szemeit. Mozdulataimat figyelmesen követte én pedig teendőm végeztével felmentem a fürdőbe rendbe szedni magam, majd fehér, fekete pöttyökkel borított rövid ujjú felsejű és hosszú nadrágú pizsomámban vonultam be szobámba elveszni a tanulmányaimban.

[...]

00:01- Mutatja a fenti falióra.

Én pedig drága angol tudásomat próbálom élesíteni. 

Nyakamat megforgatva próbálom összeszedni koncentrációs képességimet. Több mint négy órája ülök itt, próbálva megérteni az anyagot legalább annyira, hogy át rugdossanak egy kettessel.

A kis fekete bevonatú székemre rácsimpaszkodik valaki, akiről nagyon is jól sejtem ki lehet. Bal kezével hátam mögül nyúl a kék színű füzet felé, amiben az angol mondatok díszelegnek.

- Még mindig reménytelen vagy, nemde kölyök?- Veszi el kezével a feladatlapot is. 

- Nem. Az utóbbi időben javultam, a jegyeim is feljebb mentek. - Fordultam oldalra a székemben, s nyúltam volna a tuljadonaimért.

- Ha javultál is ez kevés lesz a vizsgákhoz.- Fürkészte végig tekintetével újra a feladatok megoldásait.

- Ez hagy legyen az én gondom. Most pedig add vissza azokat és húzzál ki a szobámból.- Hunytam be egy pillanatra szempárom, majd egy hirtelen mozdulattal kivettem kezei közül a füzetet és a feladatlapot is.

- Oi.- Tekintetem felé emelve kapta el az állam, majd nyomta ajkaimra sajátjait. 

Nyelvével a szó szoros értelmében követelte a behatolást, amit nem kapott meg, sőt mi több sokkomból feleszmélve még egy sebbel is megjutalmaztam alsó ajkát.

- Gaki*- Végre elválik tőlem. Hangja az a jól megszokott hideg, érzéketlen tónust rugdossa. 

Jobb karjával térdhajlataim alá nyúlt, baljával pedig hátamnál fogott, majd felemelt. Tettétől reflexszerűen kaptam nyakára, amire rám pillantott. Elindult velem pihe-puha ágyikóm felé, ami hatására minden egyes lépésétől nőtt a csomó hasamban.

- Engedj el.- Toltam el őt magamtól, felfedezve, hogy csak három lépest tett velem.

- Mindjárt.- Mondandójával egyetemben gyorsította fel lépteit, majd ledobott ágyamra.

Földet érésem után ő is követett; kezeit mellém támasztotta, aminek hatására felszisszent. A sebei, valószínűleg felszakadtak. Szemeit a hirtelen jött nyilaló fájdalomra behunyta, majd leereszkedett melkasomra, ahol megcsókolta a felső álltal nem fedett részt.

- Mit csinálsz?- Böktem ki a fehér plafont szemlélve.

- I will teach you.- Szemeivel nem pillant fel, csak fekszik rajtam, mint egy rossz gyermek.

- I don't need that.- Hangom halk, szinte elveszik az éterben.

- Oh yea?- Végre rám néz, szemei csakúgy szugerálják az enyimeket, majd felteszi az első angol kérdését, nyakamba csókolva. Értem mondandóját. Pár másodperc elteltével válaszolok is rá. Majd még egyet. Még egyet. És még egyet. Mindegyikre mondok valamit; lehetőleg értelmes dolgokat, s ő minden kérdésnél egy csókot hint fedtelen testtájékomra. - Tényleg fejlődtél.- Karjaival felnyomja magát mellkasomról, majd feltápászkodik az ágyról is. Nem ülök fel, várom következő tettét ami az, hogy vissza tekint reám, majd elgondolkozik, végül kiveszi alólam a takarót, s felém nyúl. Nem engedem, hogy hozzám érjen, besunnyogok a takaró alá, tőle minnél messzebb, majd az ellenkező irányba fordulva összekuporodok.