The Black book /Lily Evans ff🏳️‍🌈/

5. Fejezet - Halloween

Charlotte szemszöge

Reggel nevetve keltem, mire egy-egy megvető pillantás kaptam, ugye, hétfő lévén. Rendkívül energikusan ébredtem, ellenben az egész Griffendéllel. Mindenki furcsán nézett utánam, néha egy "ennek meg milyen bájitalt adtak" nézést is elkaptam. Reggelinél Siriust véltem felfedezni, aki szintén fel volt pörögve. Tipikus mi. Gondoltam magamban.

Gyorsan lehuppantam Remus és James közé, mert nem volt kedvem azt hallgatni lányoktól, hogy "Merlinre, nem tudom mit ittál, adj nekem is" vagy "pihenj, katona". Utóbbit inkább Lily-től hallom, mivel ő a mugli származású, és náluk vannak katonák.

Bátyám széles mosollyal köszöntött, míg Emus jóformán észre se vett, annyira el volt foglalva Peter folyamatos ébren tartásával. Mi mondjak, szegény fiú feje már negyedszerre volt közel a reggeliben landoláshoz.

Jókedvem az első óráig tartott, ugyanis rá kellett döbbentem, hogy dupla mágiatörténettel kezdünk. Persze rossz kedvem se volt hosszú életű, mivel szórakoztatóak találtuk a - kényszerből - előttünk ülő pipogyusz hajába - mint kiderült - James álltál hozott samponos miniatűr gombócokat dobálni. Csodás és könnyen kivitelezhető szórakozás volt, hiszen megbűvöltük a folyadékot, aminek következményeként csak mikor hajhoz ér, akkor olvad el. Így gyúrás közben mugli gyurma anyagához volt hasonló.

A fiúnak fel se tűnt a kis akciónk, míg Evans láttán "csábítóan" beletúrt zsíros hajába. Apró kislányos sikoly hagyta el a száját, hiszen bizonyára nem samponnak gondolta a loboncában lévő masszát. Szúrós tekintettel nézett hátra, de csak a mögöttünk ülő mardekáros lányt láthatta, hiszen amilyen gyorsan csak lehetett, az asztal alá buktunk. Ebből a legkevesebbet sem vette észre Binns.

Amilyen undort véltem felfedezni Lily szemében - igaz, csak egy pillanatra, gyorsan rendezte vonásait - Piton sikertelen hódítása láttán, olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy fel kellett ülnöm, ha nem akartam legurulni a mardekáros alá.

És itt jöttek a gondok. Amíg ügyeskedtem magam fel, egy koppanással jelezte a fejem a padnak, hogy útban van. Megdörzsöltem az újszülött puklit a kobakomon, ezzel egyidőben a másik kezem megtalálta Sirius tarkóját.
-Addig nevess, amíg össze nem kócolom mellé a hajadat! - pirítottam a -mostmár- leolvadt vigyorú tesómra.

Ő persze rögtön hajához kapott, és fájós nyakcsigolyáiról - ugye a nyaklevest miatt - elfeledkezve, ki kapott táskájából hajzselét és fésűt(?!) és nekiállt összekontyolni loboncát. Ezt végül megbánta, mivel előbb említett testrészébe belehatolt a fájdalom. Mi tagadás, lendületes taslit kapott.

Büszkén ültem fel - mostmár sikeresen - székemre. Az óra maradék részét a bátyám előtt ülő vörös szépség bámulásával töltöttem.

*

Pár óra múlva kezdődik a bál. Kiderült, hogy Dorcas és Mary vámpírnak öltöznek. (milyen kreatív...) Már mi is csodálatos ruháinkban feszítettünk. Alice Lily-nek segített feltenni a parókát, míg én Marlene haját csináltam. Utána Lil megcsinálta a tusvonalam, és én az arcára festettem a sebhelyeket.

Negyed óra késéssel - csak a hatásért - megjelentünk az ajtóban. Sajnos sok figyelmet nem kaptunk, egyedül egy hollóhátas lány kuncogott a tökéletes tekergő-ikreken.

Inkább elsétálunk a piák felé. Csalódottan állapítottuk meg, hogy tizenhét év alatt nem tudunk venni semmit. Inkább elindultunk megkeresni a fiúkat, hiszen már nagyon kíváncsiak voltunk a reakciójukra.

-Merlin gyere le! A lányok tükörnek öltöztek! - hallottuk meg James hangját. - Sirius gyere ide!
-Mit akar... Ohh! ANYA! ERRŐL NEKEM MIÉRT NEM SZÓLTÁL? LEFOGADOM, HOGY CHARLOTTE TUDTA! - és a jóslatom beteljesedett. Vagy sikerült alkoholt szerválniuk, vagy csak szimplán hülye az ikertesóm. (Esetleg mindkettő)