A zongora hangja | Niall Horan FF

◽63. Fejezet◽

Kimberly

Reggel az éjjeli szekrényen rezgő telefonomra ébredtem. Az ébresztő volt az, amit nyüszörögve nyomtam ki, miközben óvatosan kibújtam Niall karjai közül, ügyelve arra, hogy nehogy a szerencsétlenkedésemre kelljen felébrednie. Fejemet visszahelyeztem a mellkasára, de mivel a szemeim még mindig nehezek voltak, egyre jobban csukódtak vissza, így inkább felemeltem, nehogy visszaaludjak. Niall még mélyen aludt, arca kisimult volt és nyugodt. Elmosolyodtam, miközben az államat megtámasztottam a kezemen, ami az ő szőrös mellkasán pihent. Gondolataimban újra és újra lejátszódtak a hétvégén történtek.

Szombaton, a koncert után minden olyan jóra sikerült. A szex, de csupán csak az együtt töltött idő is csodás volt együtt. Talán mindketten éreztük, hogy azon a napon lezárunk egy szakaszt a kapcsolatunkban, viszont megnyílt egy új. Egy új, amiben már nem kell attól tartanunk, hogy lebukunk, hogy nem csókolhatjuk meg egymást ott, ahol akarjuk, vagy egyszerűen csak nem mutathatjuk ki az egymás iránt érzett szeretetünket.
Vasárnap otthon voltam és minőségi időt töltöttem együtt a családommal, főleg az öcsémmel. Adam elmondta, hogy lefoglalta az exemet, engem nem hoztak szóba, és igazából csak szokásosan letoltak egy XBOX-partyt reggelig. Adamnek meséltem kicsit a koncertről, mondtam, hogy nem égtem be, mire azt mondta, így már nem is kíváncsi a honlapra készített videókra. Nem mintha amúgy fel lennének már töltve, de így, hogy nem érdekli, csak jobban jártam. Megkíméljük egymást a magyarázkodástól és sok kellemetlen dologtól. Tudom, előbb vagy utóbb úgyis el kell majd mondanom az igazat Niall-lel és velem kapcsolatban. De annak még nem jött el az ideje.
Az estét már Niallnél töltöttem. Semmi különöset nem csináltunk, de csak az, hogy vele voltam, már az is jó érzéssel töltött el. Mellette úgy érzem, új értelmet nyer az életem és igazán boldog lehetek.

Éreztem, amint Niall közelebb csusszan hozzám. Szóval akkor sikerült felébresztenem... Mondjuk úgyis fel kellett volna majd később kelnie. Kezét csupasz derekamra helyezte, amivel még nehezebbé tette azt, hogy ne a meztelen felsőtestére gondoljak, ami a hátamnak nyomódott. Keze közvetlenül a bugyim kezdete felett, pólóm alatt a csupasz hasamon pihent, arcát pedig a nyakamba fúrta, és egy puszit adott oda. Elmosolyodtam, aztán a kezemet az övébe csúsztattam, ami a hasamnál pihent, majd ő összekulcsolta az ujjainkat. Csodásan éreztem magamat az ölelésében, a mosolyt nem tudtam letörölni az arcomról. Hasamban bizsergető érzés futott át, mikor éreztem, ahogy nyugodtan veszi a levegőt. Édes volt. Akkor rettenetesen örültem volna neki, ha megállt volna az idő.
-Imádok veled lenni-mondta Niall halkan, rekedten, miközben egyik ujját az arcomra csúsztatta és maga felé fordította, hogy rá nézzék. Rögtön magamra húztam és az ajkaimat az övére nyomtam. Egyik keze az arcomra csúszott, a másikkal pedig csupasz csípőmet fogta. Szájával teljesen bekebelezte az enyémet. Úgy éreztem, testem teljesen fel akar robbanni, amint súlyát lassan rám helyezte. Ujjaimmal puha hajába túrtam a tarkójánál, közben folyamatosan csókoltam tovább. Mindkettőnkből egy halk sóhaj szakadt ki.
-Ugye tudod, hogy mindketten elkésünk, ha így folytatjuk?-fésültem ki az ujjaimmal a haját a homlokából, miközben elvesztem a szemeiben. Az a kék szempár... A végzetem.
-Egyszer belefér, nem?-csókolt bele a nyakamba, mire nevetve eltoltam magamtól.
-Nem szabad akkor összeköltöznünk. Minden reggel elkésünk még a végén-mondtam, mire ő is elnevette magát, aztán visszafeküdt mellém. A fejemet felé fordítva folytattam.-Akkor... Ma van az utolsó zongoraórám?
-Aha. De igazából nem fogok semmit tanítani. Mrs.Benett irodájában fogod tölteni az utolsó órádat.
-Jól hangzik-mondtam kelletlenül, de tudtam, hogy muszáj ezen átesni.
-És, tudod már mit fogsz mondani?
-Persze. Hogy vállaltam egy másik állást, hogy tudjam fizetni az egyetemet, és így nem fér meg a zeneiskola az életemben. Ilyesmi. Azt nem kell tudnia, hogy még nem is vagyok egyetemista.
-Eléggé kigondoltál mindent-mondta elismerően.
-Tudom. Nem tud meglepni semmivel-mosolyogtam rá magabiztosan. Pedig sajnos megtudott.