Shadow side

III.

Három hónappal később:

Igen, jól látod. Vége a nyárnak 3 hónap alatt sikerült össze szednem magam és 30 kilót fogynom. Nagyon nagy szerepe volt ebben Calumnak és Bellának. Kemény időszakon vagyok túl, de a végeredmény minden fájdalmat meg ért.
Reggel az ébresztő hangjára keltem. Ki kecmeregtem az ágyból, és fel öltöztem egy futós szettben. Az egész ruha táramat le kellett cserélni.  Izabella szerencsére mindenben segített, és több önbizalmam lett. A nyár alatt jobban meg ismerkedtem vele, és a legjobb barátomnak mondhatom. Beavattuk egymást a múltunkba.

Idő közben el hagytam a házat és el indultam a parkba futni. Gondolataiba merülve csodáltam a parkot és a benne lévő embereket. Nem sokan voltak, leginkább idős, özvegy személyek fordultak elő. Tőlem jobbra láttam egy hölgyet aki épp úgy mint én a gondolatainak szentelte figyelmét. Hirtelen nyúlt a táskálya felé-gondolom indulni készült- de az le esett a földre. Én oda szaladtam azzal a céllal, hogy fel vegyem neki.
Mikor oda értem,fel kaptam a földről a batyuját  majd segítettem neki fel kelni a padról.
Nagyon meg lepődött tettemen, de a szeme mindent tükrözött.

-Köszönöm aranyom!-halálkodott az asszony.
-Igazán nincs mit hölgyem.-kedves mosolyt küldtem felé.
-Csoda egy ilyen ember, ebben a csúf világban amiben élünk.- Mondta,  és mintha könnyek csillogtak volna a szemében. Nem értem miért kezdett el sírni.
-Akadnak még rendes emberek asszonyom...-közöltem vele a gondolataimat.-.. de ha meg bocsájt én most megyek. További szép napot!- intettem neki és mikor el kezdtem ismét futni hátra pillantottam, hogy el indult-e már. Mikor meg győződtem róla,hogy ő sem marad tovább gyorsított a tempón és vissza fordultam az úthoz. De abban a pillanatban bele ütköztem valamibe. Ügyesen seggre estem, ami nem is kicsit fájt. Fel pillantottam és mikor realizált,hogy nem csak én vagyok a földön akkor egy semleges arcot öltöttem magamra,de nagyon erősen vissza kellett fogjam magam annak érdekében, nehogy ki szakadjon belőlem a nevetés.
-Bazdki- Káromkodta el magát az ismeretlen fiú.
-Miert nem figyelsz oda?- Kérdeztem tőle, de kicsit sipákolósra sikeredett amin én magam is meg lepődtem.
-Jolvan na nem kell egyből hisztizni. -állt fel és nyújtotta nekem a kezét annak érdekében, hogy fel segít. Én meg dacolva magamat,  ellöktem a kezét és fel pattantam.
-chhh..-hallatta a hangját majd el indult.
- Idióta!-kiáltottam neki ,mire meg fordult és háttal kezdett futni
-Még találkozunk!- kiáltott nekem ,mire észre vettem egy nagyobb termetű követ mögötte..
-Vi....gyázz! -kiáltottam ,de későn sikerült.
Hirtelen ötlettől vezérelve oda mentem hozzá.
-Jól vagy? -kerdeztem nevetésem vissza fogva ,mire csak egy fájdalmas nyögest kaptam válaszul. Kész nem bírtam tovább ki szakadt belőlem a röhögés. Nyújtottam a kezem,hogy fel segítem... hmmm, dejavu.Ellökte a kezem, mire még hangosabb lett a hahotázásom. Fel pattant leporolta magát ,de én csak tovább nevettem. Már ő sem bírta így együtt nevettünk.
- Ethan Walker vagyok.- mutatkozott be, mikor alább hagyott a nevetésünk és márcsak a könnyeinket törölgettük. Nem akartam meg adni a rendes nevem így ami Hirtelen eszembe jutott azt mondtam neki.
-Én meg Elly.- kezet fogtunk majd mosolyogva egymás szemébe néztünk.
-Meg hívatlan egy kávéra?- Kérdezte
-Most mennem kéne suliba, úgyhogy majd talán máskor.-közöltem vele.
- Akkor meg adhatnád a telefon számod és akkor majd lebeszéljük.
-Rebdben- mondtam ,majd mikor elő vettük a telefonunka akkor egy random számsort le diktálta neki.
- nah, én megyek- közöltem vele mielőtt tárcsázná a számot amit adtam neki. Meg se vártam, hogy elköszönjön. Egy hosszabb utat választottam haza fele, hátha uttánnam jött mert rá jött a dologra.

Miután haza értem, le zuhanyoztam és el végeztem a reggeli rutinom. Ma kivételesen tettem fel egy sminket is.

Miután ezzel kész lettem fel öltöztem.
Nem túl kirívó de nekem tetszik.

Be pattantam az új kocsiba amit 1 hete kaptam(Ashton Martin) és már száguldottam is Belláért, mert ma én viszem.

Mikor oda értem dudáltam neki ő pedig ki rohant a házból. Visítva ült be mellém.
-sokkal szebb mint a képeken.- nos igen ő egy kocsi mániás csaj. Csillogó szemekkel érinti meg a műszerfalat. Itt rohadjak meg, hogy be is könnyezett.
-te is hianyoztál- mondtam neki szem forgatva, majd el indultam.
-jolvan na. De tudod hogy én nem bírok ellen állni a kocsiknak.
- Tudom, tudom.- nevettem el magam ma már sokadjára.