Érzések Közt {One Direction ff.}

76.rész

[2 nappal később]

- Hogy fogjam, hogy jó legyen? - kérdeztem saját magamtól, mivel rajtam kívül senki sem tartózkodott a szobában.

- Öhm.. mit szoktak ilyenkor mondani? - ráncoltam a szemöldököm elgondolkozva.

- Akkor kezdjük egy kis bemutatkozással. Sziasztok, a nevem Sophie! Azt, hogy most pontosan mit is csinálok, én sem tudom megmagyarázni - mosolyodtam el halványan. - Fogalmam sincs, hogy ezt látni fogja-e valaha valaki, de úgy döntöttem, hogy legalább kibeszélem magamból a nyaram eddigi részét. Nyár elején, amikor vége lett a sulinak, kaptam egy levelet, amiben leírtak nekem egy lehetőséget, miszerint kiutazhatok ide, New Yorkba - álltam az ablak elé, ahol megmutattam a kilátást. - Mint látni lehet, éltem a lehetőséggel, amit egyáltalán nem bántam meg. Igaz, lehet, hogy sok negatív dolgot éltem át ezalatt, de szerencsére mindig számíthattam valakire. Sok mindent elszúrtam, és rosszul tettem, de így utólag belegondolva, ha azokat nem teszem meg, talán az életem most nem fordult volna jobbra. Mindenki hibázik, és ront el dolgokat, amit az esetek többségében helyre lehet hozni, de van olyan is, amit nem. Hálát adok az Istennek, amiért én rendbe tudtam hozni mindent, mégha nehezen is. Mindenki hibázik, ahogy mindenki változik. Ha a stílus, ha az ízlés, ha a személyiség. Nagyon örülök, hogy hogy ezek nálam is változtak. A stílusom sokat javult, és már egyáltalán nem öltözök úgy, ahogy régen, és ez otthon sem lesz másképp. Az ízlésem változását inkább zenei téren vettem észre. Más zenéket hallgatok, mint például 2-3 hónappal ezelőtt. Aznap, mikor jöttem haza a suliból, a legjobb barátnőmmel, Nancyvel, de akár nevezhetném a testvéremnek is. Ordított a fülemben egy Kesha szám, amit most ha muszáj lenne sem hallgatnék meg. Semmi bajom sincs Keshával, csak már nem az én stílusom. A személyiségemről ne is beszéljünk. Nagyon sokat változtam, de ezt csak így utólag visszanézve vettem észre, hogy mekkora változáson ment keresztül a belsőm. Azt hiszem, jó irányba változott, aminek nagyon örülök. Igaz, hogy sokszor estem vissza a hullámvölgyekbe, de ez bárkivel megtörténik. Néha úgy éreztem magam, mint egy romantikus filmben, de néha meg úgy, mintha a tökéletes ellentéte lenne az a bizonyos szituáció - beszéltem a kamerának. 

- A nyár során rengeteg emléket gyűjthettem, jót, de egyaránt rosszat is. Szerencsémre bőven több a jó, de azért van olyan is, amit egykönnyen, vagy talán soha nem felejtek el. Hogy őszinte legyek, mindennek örülök, ami a nyáron történt velem, mégha azt akkor rosszul éltem meg. Szégyen vagy szánalom, de volt, hogy elgondolkodtam az öngyilkosságon. Sőt, egyszer majdnem meg is tettem. De szerencsére ott volt az a személy, akire számíthattam. Néhol Ő, néhol pedig a másikuk mentett ki vagy a rosszkedv elől, vagy csak akár beszélgetett velem, és annyira hálás vagyok ezért, hogy el sem tudom mondani. Akármennyire is fáj kimondanom, de nemsokára repülök haza.. a nyár végén haza kell mennem, hisz megy tovább az élet. Nekem is, a srácoknak is, egyaránt mindenkinek. Ezalatt a maradék másfél hét alatt mindent ki fogunk együtt próbálni, amit még nem sikerült. A fiúknak hála, csodálatos nyaram volt. Otthon punnyadva biztos 0-24-ben a neten lógnék, és ki sem mozdulnék sehova. Így pedig szinte minden napomat a hotelen kívül töltöm, a fiúkkal. Hihetetlenül hálás vagyok nekik, és az Istennek, amiért a sors a legtöbbször megkönyörült rajtam - mosolyodtam el a végére.

- Soph, jössz? - nyitott be Niall, mire felé fordultam.

- Igen - mosolyogtam a szőke fiúra, leállítottam a felvételt, majd utána eredtem.

----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- ----- -----

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt rész. Nem fogok mentséget keresni, de remélem tetszett az új rész :)