𝐻𝑜𝑚𝑜𝑝ℎ𝑜𝑏𝑖𝑐 𝐻𝑖𝑔ℎ- TAEKOOK [fordítás]

1.

Taehyung mély levegőt vesz, félve mered az előtte álló nagy épületre. Érzi a hallgatók szelíd zümmögését, amikor csordában haladnak el mellette, és a reggeli óráikra sietnek, hogy időbe be érjenek.

Vonakodó léptekkel a kék hajú fiú előrelép, nehéz szívvel a férfi rohanó tömegébe lépve.

Üdvözöljük a Helville High-ban!

Egy csiszolt jel fogadja a fiút az épület bejáratánál, csak tovább ösztönözve a hasában mélyedő spirituális szorongást. Itt van, abban, amit a „heteró fiúk iskolájának" szokott nevezni, csak az a baj, hogy ő nem heteró.

Lehajtott fejjel vonul végig a folyosón, és igyekszik manőverezni a tömegen keresztül, hogy megtalálja az irodát .Hálás ezért, hallotta a pletykákat arról, hogy milyenek voltak az itteni hallgatók, és örül, hogy nem ütközött ezekbe a hallgatókba.

Végül a kék hajú megtalálja az irodát , kezdetben megdöbbentette extravagáns méretétől, de aztán vállat vont, miután eszébe jutott, hogy milyen iskolában van.

- Ööö, h-hello - szólítja meg a barna hajú hölgyet az íróasztalnál. Felnéz a számítógépéről, és kerek szemüvegén keresztül mered rá. -Tessék? Segíthetek neked? - kérdezi a nő monoton hangon.

- É-én új vagyok itt,  megkaphatom az órarendemet?-  Taehyung átkozza magát, amiért annyira dadogot.

Egy pillanatig furcsán bámult rá, mielőtt bólintana. -Neved ?

- Taehyung, Kim Taehyung.

A hölgy elkezdte nyomkodni a számítógépét, és megpördűlt a székben, és előkapott egy lapot a nyomtatóból.

- Tessék - mondja, miközben átadja neki a papírt.

- Köszönöm - válaszolja Taehyung, és elindul az ajtóhoz.

- Kölyök - kiáltja. Taehyung megfordul  és kérdőn mered rá.

Fel és le futtatja a szemét, mire újra találkozik a szemével, homlokát ráncolva a sápadt arcszínen.

-Csak a saját érdekedben mondom, próbáld meg, hogy ne nézz ki annyira ... gyengének. Az emberek azt fogják hinni, hogy te egy buzi vagy-.

Taehyung ledermet a szótól. Buzi. A szó olyan kegyetlen, olyan rosszindulatú, mégis Taehyung ezerszer hallotta. Buzi.

Mosolyt kényszerít az arcára, mielőtt bólintana. És kimegy az ajtón.

~

Taehyung már most utálja, hogy ide fog járni , ehez a pokolhoz hasonlító helyre, otthon akart lenni. De ez volt a probléma. otthon. Azért van itt , mert már nincs otthona. A szülei alapvetően elküldték. Ide küldték ahelyett, hogy otthagyták volna az utcán. De valami azt mondja Taehyungnak, hogy talán az utca jobb lenne, mint ez a hely.

"-KIBASZOTT NAGY SZÉGYEN VAGY!" - üvöltötte  az apja.

"-É-édesem, nyugodj meg, ő v-valószínűleg csak összezavarodott."

"-N-ne merészelj kibaszottul így hívni. Undorító ribanc vagy, ő nem a fiam!"

A kék hajú térdre rogyott, teste remegett, miközben erőszakos zokogásba kezdett. "K-kérlek, bocsáss meg nekem.

- Tae-Taehyung, te meleg vagy? - kérdezte óvatosan az anyja.

Taehyung gyengén nézett az anyjára, a szemei el voltak vakulva a könnyektől és a félelem mélységétől.

-A-anya...

- MONDD EL TAEHYUNG MELEG VAGY ?!-üvöltött rá az anyja.

A kék hajú lenézett, könnyei folytak az arcán, miközben szinte hallhatatlan „igent" suttogott.

És ó, hogy szerette volna , hogy ha nem tette volna meg, mert onnantól  kezdve az  élete pokolá vált.

Zord pofon visszhangzik a szobában, és megpirítja a fiú nedves arcát.

A csend, egy örökkévalóságig érezte ezt a családot, de a valóságban csak egy-két perc volt.

- Drágám - kiáltotta Taehyung anyja az apjának, és látszólag felderült a gondolatban.

-A főiskola, a Helville High, gyógyítják az olyan embereket, mint ő, segíthetnek, kedvesem, tegyük be oda.-

Taehyung szeme elkerekedett a szavától. -Nem! - véletlenül kiabált, nem azt akarva, hogy valóban hangot adjon a gondolatainak.

Taehyung apja felhúzta a szemöldökét, halk, de különösen dühös hangon. -Oké, két választási lehetőséged van. Vagy összepakolsz egy táskába , és elhagyhatod ezt a helyet, nem nyújtunk neked semmilyen pénzügyi támogatást, és elfelejtünk téged. VAGY - állapítja meg a férfi, közelebb hajolva a fiúhoz, fenyegetõen keskenyedõ szemmel. - Bejárhatsz arra a fõiskolára. Amíg meg nem gyógyulsz ebböl a betegségből.

Taehyung  lenézett a kemény padlóra, és azt akarta, hogy ez elnyelje. vagy kint lakjon  az utcán, pénz és támogatás nélkül, vagy olyan iskolába járjon, tele emberekkel, akik utálták, hogy ki ő. Homofóbokkal teli iskola.

-Nos? - sürgeti az apja.

Taehyung szánalmasan felnéz. -Én választom...

----

Taehyung megbotlik a folyosón, és megpróbálja megtalálni az osztályát. Először kémiája van, és fiú örült. A kémia a kedvenc tantárgya. A fiú vakargatja a fejét, miközben teljes 360 °-ot forog, és megpróbál bármilyen irányt találni ebben a hatalmas épületben.

Lassan hátrafelé sétál, de aztán egy kemény felületre ütközve megbotlik. Csak hátrafordul, hogy megállapítsa, hogy egy diákcsoportba ütközött.

- Bocsánat - mondja, miközben meghajol.

- Nézz a szemed elé,  köcsög. -A csoport egyik tagja szólítja

Taehyung megdermed. Itt van ez a szó megint. Érzi, hogy szorongása mászik a bőre mentén. Túl nyilvánvaló? Mondhatnák az emberek, hogy meleg?

A kék hajú válaszának hiányára a szőke hajú fiú összeszűkíti a szemét és lehajol, hogy szemtől szemben álljon vele. - Várj ... dehogyis! Ugye, valójában nem vagy buzi?

Taehyung tagadni akart, kijelenteni, hogy ugyanolyan , mint mindenki más ebben az iskolában, de az idegei kihozták a legjobbat, és szavai a torkán akadtak.

A szőke hangos nevetést enged, felhívva magára a csoport többi fiú figyelmét.

- Mi az, Yoongi?

- Fiúk, úgy tűnik, hogy  van egy  homonk.

A csoport együttesen elkerekíti a szemét, mielőtt rosszindulatú nevetésbe kezdene.

- Várjuk, amíg Jeon erről értesül - mondja az egyik fiú.

- Ha már az ördögről beszélünk - mondja egy másik.

Amint befejezi, egy magas fiú megközelíti a csoportot. Fekete tincseit kezével tolja vissza, fehér ingét rendezetlenül viseli, és a kölni enyhe illatát hordozza magában. Szenes szemeivel a csoportot bámulja, mielőtt megkérdező homlokot emelne. - Mit nevetsz Min ?

A szőke  fiú megragadja Taehyung gallérját, és előre tolja a fekete hajú  felé. - Találtunk egy kis buzit, aki itt rohangált.

Taehyung összerezzen e szó bőséges használatától. Kacsázza a fejét, és nem meri összekötni a tekintetét a hollóval.

-Ó, valóban? - szólal meg a fekete hajú, szórakozása végigkövezi a hangját. - Hát akkor ... - hirtelen megragadja Taehyung állkapcsát, és feldönti, hogy a kettő egymással szembenézzen. Az állának szoros szorítása miatt a kis Taehyung nyöszörg, fájdalom szúrja át az arcát, amikor a szorítás szorosabbra válik.

-... azt hiszem, ez az év sokkal szórakoztatóbb lesz, mint amire számítottam.- Mosolygott ravaszul.