Nem így terveztem, de egy icipicit átment texting story-ba... A becenevek angolul vannak, mivel pár nem hangzana jól magyarul. Ha valaki valamit nem ért, nyugodtan kérdezzen (akár a jelentése, akár az hogy ki kicsoda)
Nem túl élethű az írásstílus, de nem bírtam rávenni magam, hogy elírásokkal meg ilyesmikkel csináljam (legalább a minőség érzése meglegyen 😂)
Hogy mi a probléma azzal, ha 17 éves vagy? Minden egyes ember első szavai miután ezt megtudták:
- Oh, akkor biztos izgatott vagy már a tizennyolcadik miatt.
És úgy vigyorognak rád, mintha mindent tudnának rólad.
Rokonok, barátok, idős nénik az utcán... Mindenki azt hiszi, hogy éjjel-nappal ezen gondolkozok. Annyira nem értem... A többi embernek talán nincs élete a lelki társa előtt?
Miért gondolják, hogy a párod tesz majd teljessé? Egy egész, független ember vagy te is. Ha valaki egy lelki roncs, az egy kapcsolatban se lesz hirtelen tökéletes, ezen csak ő maga tud változtatni. Persze a támogató közeg fontos, de van családod, barátaid... Nehogy már ez az egyetlen ember legyen csak képes megadni neked a kellő segítséget!
Belerúgok egy kis kavicsba az út szélén, ami pattogva repül át a betonon.
Yamaguchi felpillant rám, úgyhogy leveszem a fejhallgatómat.
- Mit hallgatsz? - érdeklődik mosolyogva.
- Nem tudom... Egy ideje már nem arra figyeltem - vallom be és visszahúzom a bal fülemre, hogy megállapíthassam. - Oh... Úgy tűnik semmit.
Nem tudom felidézni, hogy egyáltalán elindítottam-e a zenét amikor elindultunk... Lehet, hogy csak megállt idő közben, de sokkal valószínűbbnek tartom, hogy végig a semmit hallgattam.
Felkuncog.
- Látom kifárasztott az edzés.
- Már a tudat kifáraszt, hogy ott van az a két idióta is... Ma Hinata rám ugrott - panaszolom el neki.
- Az mégis hogy sikerült?
- Tanaka eldobta a labdát... Igazából ennyi volt - vonok vállat. - Olyan ez a srác, mint egy kutya. Labda? Már ugrik érte.
- Igen - nevet fel. - Hihetetlen, hogy idősebb nálunk... Nemsokára 18 lesz.
Biccentek.
- Remélem elmondja majd nekünk is, hogy ki a lelki társa...
- Nehezen tudom elképzelni róla, hogy bármit is akarna egy másik embertől röplabdán kívül - gondolkozok el. - Ha valaki olyan lenne a párja, aki nem tud játszani, biztos át kéne esnie egy "kiképzésen" mielőtt egyáltalán elkezdhetnének járni...
- Igen, nem irigylem az illetőt... Bár még meglephet minket. Lehet Hinata is bele tudna tanulni az ilyenekbe és ő lenne a tökéletes barát...
- Remélhetőleg kifogja Kageyamát. Nem maradnának sokáig életben, ha nincs ki vigyázzon rájuk... de szerintem jól ellennének addig a rövid ideig. Bár nem vagyok benne biztos, hogy tudják egyáltalán, hogy létezik olyan hogy lelki társ... Vagy, hogy mire való az.
- Kicsit több bizalmat a csapattársaidba! - lök meg a vállával játékosan. - De szerintem is jó páros lenne... Csak nem törik meg a csapat tradícióit azzal, hogy valami külsőssel jönnek össze - forgatja meg a szemeit.
YOU ARE READING
Nope [tsukkiyamakagehina]
Fanfiction!Az írást átadtam @szandramandra -nak, nála olvasható a folytatás! Tsukishima Kei mindig is úgy gondolta, hogy a csuklója a tizennyolcadik születésnapja után is üres marad. A sors csak nem lehet olyan szemét, hogy bárkit is hozzá láncoljon... ugye...