„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————
Csendes. Minden annyira csendes volt, hogy még a légy zümmögése is hatalmas zajnak hatott. A levegő fullasztó volt, a szoba sötét és alig kaptál levegőt. A márványlapok hűvösek a szoba hőmérséklete pedig hideg volt, mintha csak tél lenne az egész szobában.
A vérrel színezett falakon láncok lógtak lefelé, ámbár nem csak a falakon, hanem a földön is vasdarabok helyezkedtek el. Rozsdásak voltak már, viszont nagyon jól tartottak, ezért sem sikerült soha senkinek sem kiszabadulnia azoknak fogságából. Tökéletes volt arra, hogy állatokat tartsanak fogva.
A falak egykor még fehér színűek voltak, azonban az idők során egyre több vérfolt tapadt azokra, s a padló sem úszhatta meg nyomok nélkül. Az egész épület omladozott már, repedésnyomok bizonyították, s maga is egészen elrettentő volt még egy gyilkosnak is. Hiszen ki szeretett elhagyatott kórházakban szaladgálni?
Három hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy Chuuya-t elrabolták és ebbe a kócerájba hozták, azonban soha nem esett át ennyi szenvedésen, mint a napokban. Végtagjai ki voltak kötözve, a testét megannyi vágás takarta, melyek kisebb része begyulladt, hiszen nem volt kezelve. Gyenge volt és éhes.
Szerencséjére, ha lehetett ezt annak nevezni, még Atsushi és számos maffiás társa is itt volt, köztük Gin is, aki a vörös hajúval helyezkedett el egy teremben. Talán három méterre, ha lehetett tőle a fiatal lány, azonban eszméletlen állapotban lógott le a falról.
–G..Gin -hangja szinte már a suttogásnak sem felelt meg, mintha csak tátogta volna a lány nevét.
–Atyám, te aztán nagyon jól bírod -kacarászva lépett be az ajtón a kék hajú férfi, vérfagyasztó tekintete azonnal a vörös hajút figyelte. –Türelmes vagyok, minden nap visszatérek és addig-addig foglak faggatni, amíg bele nem halsz Nakahara Chuuya -lépett a felfüggesztetthez, ki összeszorított ajkakkal figyelte a férfit.
–Soha nem fogom kiadni a maffiát. Ha kell meghalok -felelte rekedtes hangon.
A férfi párat pislogott, majd elnevette magát. A nevetése viszhangzott az egész szobában. A kezében forgatott kést Chuuya mellé vágta, ki alig láthatóan megrezdült, azonban szüntelenül a kék hajú férfit figyelte. A mellette lévő kés súrolta a vállát, azonban sebet nem okozott.
–Ne feledd, hogy kettőnk közül még mindig te vagy kiszolgáltatott állapotban -felelte halkan, lassan beszélve a férfi. –Nem tehetsz semmit, hiszen gyenge vagy, ugye tudod? Még mindig csak beszélned kell, és szabadon engedlek titeket.
–Miért nem fogod fel faszfej, hogy nem? -kérdezte cinikusan a vörös hajú.
A férfi mosolyt ejtve húzta ki mellőle a kést, majd a sebes testéhez irányítva nyitott fel egy gyógyuló félben lévőt. Chuuya ajkait kiáltás hagyta el, azonban nem felelt. Inkább meghalok, de nem fogom elárulni azokat, akik otthont adtak nekem! A vér azonnal szivárogni kezdett a sebből.
Eigo Hasegawa már csak ilyen volt. Ha nem beszéltél, elérte, hogy máshogy szedje ki belőled azt, amire szüksége volt, azonban nem félt attól sem, hogy megöljön másokat. Késekkel és egyéb vágóeszközök segítségével kínozta az áldozatait, azonban ez nem a képessége volt.
Eigo képessége hasonlított Kunikida képességére, azonban a férfi létre tudott hozni nagyobb dolgokat is. Ezek mellett rendelkezett mégegy tulajdonsággal, ami a robbanásokhoz volt köthető. A férfinek két áldott képessége volt, bár a robbanást csak egyszer tudta használni, azt is legalább két óra elteltével.
–Miért nem adod fel? -Eigo unott tekintettel figyelte az előtte vérben ázott testet. –Elraboltam a maffia kiváló embereit, mindent megtettem, de semmi. Még az rohadt tigris is eszméletlen már napok óta! Pedig alig kapott valamit az a vakarcs.
–Atsushi nem tartozik a maffiához -motyogta le-lecsukódó szemekkel Chuuya. –Ő Nyomozó Irodás, az egyik barátom mentoráltja.
–Dazai Osamu? -kuncogott a férfi, étcsokoládé szemeiben őrült csillogás volt felfedezhető. –Egykor ő is maffiás volt, nem? Melletted harcolt és egyszercsak lelépett. Haha, talán tényleg nem bírta melletted és mentségeket keresett arra, hogy elrejtse a valódi okokat. Hahaha!
Ökölbe akarta szorítani a kezeit, üvöltözni, hogy minden amit mond az csak hazugság, de nem tette. Emlékezett Dazai tetteire, amik még ilyen helyzetben is boldogsággal töltötték el. Az előtte álló férfi csak provokálni akarta, elhitetni vele, hogy a barna hajú teherként tekint rá, de ők ketten ezt a témát már tisztázták. A két férfi között már volt egy megingathatatlan kötelék.
Chuuya felszisszent, ahogy a fém ismét a bőréhez ért. Újabb seb nyílt fel és egy új keletkezett, ezeket nem tudta megakadályozni, hiába szerette volna. A vörös, meleg nedű csak úgy szivárgott le derekán, a karjain, a mellkasán, ezzel beszinezve a porcelán színű testet. Fáradtnak érezte magát, gyengének. A feje fájt, a szemei homályosodtak, egyre kevésbé látott.
–Szánalmas -felelte a kék hajú férfi, majd sóhajtva fejezte be Chuuya testének kínzását. –Soha nem fognak eljönni érted ezt ne feledd.
–Kettőnk k...közül te vagy a szánalmas -motyogta egyre homályosodóbb tekintettel Chuuya. –Kibaszottul meg fogsz halni Eigo Hasegawa.
–Kuss! -vágta a férfi fejét a falba, ki a koccanásnak köszönhetően eszméletét vesztette, hiszen már így is gyenge volt. –Te leszel az, aki előbb kerül a halottak listájára -sétált ki elégedetten a férfi, véres kezeit egy zsebkendőbe törölve.
És a könyv vége felé hajlandó voltam megmutatni nektek a gonoszt. Gondolkodtam azon, mégis mi legyen a képessége és mivel nagyon szeretem Kunikidáét meg Chuuya korrupcióját ezért próbáltam vegyíteni a kettőt. Mai lottós kérdésem: Vajon hogy lehet, hogy a férfinak 2 képessége van? Ha már itt tartok, akkor nekem is el kell gondolkodnom ezen a kérdésen...
