𝐻𝑜𝑚𝑜𝑝ℎ𝑜𝑏𝑖𝑐 𝐻𝑖𝑔ℎ- TAEKOOK [fordítás]

3.

Taehyung közelebb húzza a puha takarót zúzott testéhez, és igyekszik vigasztalást keresni a melegében.  Megpróbál az utolsó percekben is aludni, mielőtt az ébresztője megszólal, de legnagyobb megdöbbenésére ezeket a perceket biztosan hánykolódással töltötte, mert most az ébresztő harsogása tölti be a kis szobát.

A kék hajú fiú rohan kikapcsolni a fülsiketítő dolgot, hogy ne ébressze fel a másik embert a szobában.  Taehyung megpilantja az alvó Jungkookot.  A fiú olyan békésnek, olyan szelídnek tűnik, merészeli mondani, hogy éteri.  Teljes ellentét azzal, amikor ébren van, és ezek a merész sötét szemek engedelmességre merednek.

Taehyung megrázza a fejét hogy eltünjön a gondolataibó.  A fürdőszobába indul, és elkezd fürődni. Elfintorodik az állán az elhalványuló zúzódásokon.  Taehyung egy üres vászon, művészetét pedig kegyetlen osztálytársai brutalitása festette.

A fiú felfrissül, mielőtt kimegy, túlméretezett egyenruhájába öltözve.  Csalódottan akart sírni, amikor rájött, hogy az egyenruha kissé túl nagy számára, de mit tehetett volna?  Abszolút semmi, ez így jó.

Taehyung elindul kollégiuma felé, és a folyosón a közös konyha felé vonul, elhatározva, hogy finom reggelit készít.  Taehyung mindig is reggeliző ember volt, folyamatosan megjegyezte, hogy ez a nap legfontosabb étkezése.

A fiú belép az átlagos méretű konyhába, és körülnéz.  Könnyű léptekkel a sok szekrényhez lép és kinyitja, összeszűkült szemekkel, miközben a tartalmat kutatja.

Liszt, tojás, cukor.

Aztán kinyitja a hűtőszekrényt, fenyegetően összeszűkült szemekkel, és megpróbálja megfélemlíteni a tárgyat, hogy jobb ételekkel lássa el.

Tej, vaj

- Palacsinta!  - kiáltja izgatottan. A kedvence.

Izgatott fiú kezei munkához láttak.  Kicsit dúdol, miközben elkészíti remekművét, amitől boldog lehet.

De ekkor megdöbbentő gondolata támad.  Készítsen reggelit Jungkooknak is?

Taehyung eleinte tagadni akarja gondolatait.  A fent említett tegnap súlyosan bántotta őt, mind érzelmileg, mind fizikailag, és nem kellene neki reggelit készítenie.  De aztán ismét a szobatársa, és valószínűleg éhes is.  Taehyung küzd a gondolataival, mielőtt végül megadja magát és elhatározza magát.

Jungkooknak is készít reggelit.

Sokan nem értették azt a kedves természetet, amely Taehyung lényében élt.  Szülei kegyetlenek és meglehetősen önző emberek, miért volt ilyen?  Nos, amit sokan nem tudnak, az az, hogy Taehyung nagyanyja szerető karjaiban nőtt fel.  A nő volt a leggondoskodóbb, jószívűbb és legszelídebb ember ezen a világon, és sok jó vonása átadta a kis Taehyugnak, amint felnõtt.  Miatta soha nem érezte úgy, hogy szülei elhagyták volna őket, amikor számos üzleti útjukra indultak.  Ehelyett szeretettnek és ápoltnak érezte magát.  Megtanították, hogy kedves és gondoskodó legyen, antonimája szívtelen szüleinek.

- Hiányzol, nini - suttogja Taehyung szomorúan, és azt kívánja, bárcsak még egy napja lehetne kedves nagymamájával.  De ahogy az idő gyógyul, az öl is.

Taehyung idegesen rakja össze a palacsintákat két tányérra, bőséges mennyiségű juharszirupot csepegtetve, mielőtt visszamegy kollégiumi szobájába.

Visszatérve a szobájába, észreveszi, hogy Jungkook még mindig alszik.  Ezért hálás, mert nem akart találkozni a fiúval, és elmagyarázni, miért készítette neki reggelit.  Sokkal inkább írt egy papírra.

Taehyung óvatosan elhelyezi a palacsintatányért a feketehajú mellett az éjjeliszekrényén, mielőtt az oldalára írta a kis cetlit.

Taehyung gyorsan befejezi reggelijét, megpróbálja ízlelni az ízt, de kudarcot vall, mert túlságosan iszonyatosan törődik a tempóval.  Telt hassal és elégedett mosollyal indul második napjára a Helville Highbe.

~

Jungkook olyan aromára ébred, amelynek belseje bizsergő.  Kinyújtja a tagjait, megpróbálja felébreszteni magát, hogy kivizsgálhassa, honnan származik ez az illat.  Pedig nem kell sok nyomozói munkát végeznie, mert amint egyenesen ül az ágyon és az éjjeliszekrényére mered, megtalálja az ételt.  Tányér tele puha, bolyhos palacsintával, amelyen aranyszirup van.

Jungkook orgonálhatott volna a látványra.

Gyomra korog, amikor meglátja az ételt.  A Kook közelebb csoszog a tányér felé, és úgy bámulja, mint egy ragadozó, aki a zsákmányát bámulja.  Ahogy közelebb ér, szeme megpillantja a tányér mellett ülő kis papírt.  A homlokát ráncolva felveszi, kíváncsian olvassa a tartalmát.

Palacsintát készítettemneked , és gondoltam, hogy lehet  szeretnél néhányat , mivel valószínűleg nem lesz időd reggelit készíteni, amikor felébresz.  (Bocsánat, ha túl sok juharszirupot tettem)
- Taehyung

Jungkook újra és újra elolvassa a cetlit.

Taehyung készített neki reggelit?  Mindezek után, amit tegnap tett vele?

Jungkook tétován néz a tányéron lévő palacsintákra. -Mi van, ha megmérgezik őket?

Jungkook soha nem reggelizik.  De a palacsinta túlságosan is étvágygerjesztőnek tűnik dübörgő gyomra számára.

Talán itt az ideje egy kis változásnak, gondolja, miközben beleharap a palacsinta puha rétegeibe.

Majdnem felnyög az ízétől.  Finom ez a szar, gondolja, miközben a tányéron eszik.

-

Taehyung kiszalad a könyvtárból, és egy új manga sorozat több példányát szorongatja ,amelyet az elmúlt hetekben nem tudott elolvasni.

Érzi, ahogy a lába futás közben megremeg, koordinációja gúnyt űz tőle, hogy ilyen silány.  Hirtelen a lába elgémberedik, amitől a fiú előre zuhan, és a földre csapódik.  A fiú felnyög, amikor a fájdalom átmossa az amúgy is zúzódott testét.

- oh, jól vagy?  - kérdezi egy szelíd hang oldalról.

Taehyung felnéz egy szőke hajú fiúra, aki aggódó arccal nyújtja ki neki a könyveit.

- I-igen - morogja Taehyung, és lassan felemeli magát.  - Köszönöm - mondja elfogadva a könyveket.

- Kardok háza, ugye? Ezt a múlt héten olvastam.  - mondja a szőke, miközben fintorog . -A vége olyan rossz volt, hogy majdnem sírtam, mert ennyi időt pazaroltam rá.

-Igazán?! - kiáltja Taehyung, és lenéz a kezében lévő könyvhalomra.

- Helyette olvassad el a Nyúl rejtekhelyét. Ez valóban remekmű.

Taehyung bólint -Hallottam, hogy az egyik nagyon jó. Valójában a könyvtárban próbáltam megtalálni, de nem volt szerencsém.

A szőke megvakítja a homlokát -Tényleg? Esküszöm, hogy néhány napja a könyvtárban volt. Talán csak rossz helyen néztél. Gyere velem, segítek megtalálni.

- Tényleg?  - kérdezi Taehyung, meglepődve a fiú kedvességén. -Köszönöm.

A szőke mosolyog, amikor elindulnak a könyvtár felé.  - Egyébként Jimin vagyok.

- Én Taehyung, és én m-még új vagyok itt.