Egy világ ami két birodalommá szakadt: A fény és A sötétség. Olivia aki a fény birodalmában él mégis kötődik a sötétséghez... A két birodalom lakosai ritkán találkoznak egymással de annak soha sincs jó vége. A mítoszok szerint létezik egy kiválaszto...
A tegnapi nap a vacsorámat a szobámba kérettem mert fel se tudtam állni az íróasztalomtól annyi dolgom volt. Ma reggel a szokásosnál korábban keltem, hogy Elena segítségével időben elkészüljek. A mai levendula fürdőm után gyorsan kiválasztottam a mai ruhám, és ami tőlem nem megszokott módon egy elegáns vörös ruha:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az ebédlőben a herceggel és Sophieval reggeliztem és mivel meg akartam lepni Sophiet, hogy emlékezetes legyen az itt töltött ideje. Elindultunk a hintó fele de sajnos a herceg is velünk tartott. Az erdőbe megyünk egy szép tisztásra.
-Hová megyünk?-kérdezte Sophie kíváncsian
-Arra én is kíváncsi kennék-mondta tőle megszokott stílusban a herceg
-Ha tényleg érdekel, akkor lőjük le a meglepetést amit sok idő volt megszervezni de persze vegyük semmibe...- látta rajtam, hogy ez a megjegyzés nem esett jól.
-Nem úgy értettem...
-Semmi gond, megszoktam-a hintó ablaka felé fordultam.
A sírás kerülegetett, mert tényleg mindenki alábecsüli amin dolgozok. Lehet, hogy kívűl sérthetetlennek tűnök de nem vagyok az. Hirtelen felgyülekedett rajtam minden szomorú emlék és legördült pár könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem őket és próbáltam leplezni a szomorúságom. Amikor felé fordultam, talán észrevette a sírástól csillogó szemeimet de lehet, hogy egyszerűen megérezte szavai súlyát. Nehezen de rámosolyogtam Sophiera, és a további út csendben telt. Az érzéseimet irányítani tudom de ez nem egy születési adottság, nagyon sok idő volt míg megtanultam és mai napig, ha egyedül vagyok minden fájdalom ami felgyűlik bennem és kitörik. Amikor meállt a hitó csak akkor tudatosult bennem, hogy akármennyire nem akartam megérkeztünk. Sophie és még talán a herceg szája is tátva maradt a meglepődéstől, mivel igen szép helyen vagyunk. A piknik már készen állt, volt torta, bor, sütik, sültek...
Evés után Sophieval bementünk a vízeséshez, ami valami gyönyörű volt.
-Milyen gyönyörű itt minden
-Jöhetnél gyakrabban is-ajánlottam fel neki a lehetőséget mivel igencsak megkedveltem.
-Az nagyon jó lenne
-Majd megbeszéljük még csak...-de nem tudtam befejezni mert eddig csak nevettünk, és nem vettük észre a tisztáson lévő káoszt. Egyszerre hallottam meg a herceg ordítását és a sötétségsárkány szárnyainak csapkodását...
Huh hát hol is kezdjem ez a fejezet nagyon sokat késett és sajnálom. Tegnap sajnos nem voltam itthon ezért nem nagyon tudtam írni de ma sem volt nagyon ötletem mit írhatnék de na végül kész lett és mostmár rengeteg ötletem van a folytatáshoz❤️
