Hazaértem,és épp a spagettimet falatozgattam,mikor a telefonom új értesítést jelzett.
Seggfej:5-re ott vagyok érted!
Charlotte:Na azt felejtsd el. Nem randizok gyökerekkel:)
Seggfej: :)
5felé járhatott,és már épp sötétedett mikoris furcsa zajokat kezdett kiadni az ablakom. Mintha valaki dobálná... A megérzésem nem csalt:(: Minden napom csábító elrontója dobálta az ablakom egy nagy mosoly kíséretében..
-Mi a francot keresel itt?-
-Had gondolkozzak...Téged?!-vigyorgott
-Mondtam,hogy nem megyek veled sehova.-
-Én meg azt mondom,hogyha nem jössz le 10 percen belül,akkor én megyek fel-vigyorgott
-Biztos vagyok benne,hogy anyukád imádni fog-kacsintott rám.
-Seggfej-
-10 perc és lent vagyok,csak maradj ott-mondtam.
-Én a helyedben pontos lennék-mondta.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
10 perc múlva már Aaron autójában ültünk.
-Ha már akaratom ellenére elráncigáltál kényelmes kis hajlékomból,akkor lennél szíves elmondani merre megyünk?-kérdeztem,bár sejtettem a választ.
-Álmaidban Csipkerózsika-nézett rám és villantotta meg 1000wattos mosolyát.
15 perc múlva leparkoltunk a vidámpark előtt.
-Készen állsz?-kérdezte. Kicsi koromban nagyon-nagyon szerettem a vidámparkokat,de egyre nagyobbak lettünk,majd egyszercsak eszünkbe sem jutott.
-Naná! Imádom a vidámparkokat.-mondtam.
-Akkor induljunk.-kacsintott rám,majd összekulcsolta ujjainkat. Először nagyon meglepett.Ismeritek azt az érzést, hogy ,,pillangók jelentek meg a gyomromban?,,Hát én most pont azt éreztem.
Már mindent végig jártunk 1 kivételével. Az Óriáskerék. Irtózom a magasságtól,de sejtettem,hogy az sem maradhat el Aaronnal.
-Na gyere.-húzott maga után.
-Aaron én irtózom a magasságtól!-mondtam neki.
-Ha velem vagy semmitől nem kell félned-mondta amitől megdöbbentem. Nem tudtam mit válaszoljak,ezért félénken rámosolyogtam.
Elindult a kerék.Aaron megfogta a kezem.Én a félelem miatt egyre jobban szorítottam a kezét.Elmosolyodott majd átölelt.Nagyon jól esett.
-Ne félj.Meglátod gyönyörű lesz fent.-bíztatott.
Mikor a tetején jártunk maga felé fordított majd megcsókolt..
Visszacsókoltam. Csak úgy izzott köztünk a levegő. A csók végeztével mindketten mosolyogtunk,majd körülnéztem.
-Nahát! Ez tényleg gyönyörű- mondtam.
-Tudtam,hogy tetszeni fog.-mosolygott.
A hazafelé vezető út csendesen telt. Nem kínos,inkább kellemes csendben.
A házunkhoz érve megköszöntem neki a mai napot,majd búcsúzóul egy csókot nyomott az arcodra.
A szobámban olyas-valakit pillantottam meg akire nem számítottam volna. Mariannt.
-Hát te?-kérdeztem tőle meglepetten.
-Charlotte,én sajnálom,hogy egy bunkó paraszt voltam veled.Szükségem van a legjobb barátnőmre, Akármennyire bolond,és akárhány hülyeséget csinál.
-Jaj te. Úgy szeretlek Mar.-
-Én is téged Aranyhaj-/Igen,a szőke és hosszú hajam miatt mindig is Aranyhajnak hívott./
-Na és mesélj. Mi történt veled,míg nem beszéltünk?-kérdezte.
Elmeséltem neki mindent szóról szóra,és végre megkönnyebbültem,hogy elmondhattam valakinek.
-Kéépzeld. A jövő héten egy új lány és új fiú csatlakozik az osztályunkhoz.-mondta.
_________________________
Sziasztok<3
Ez a rész kicsit rövidebb lett de igyekszem a következőt hosszabbra írni!
Igyekszem majd hozni az új részt!:)
~R<3
YOU ARE READING
Segítség,szerelmes vagyok!
Romance,,Te hiszel az első látásra szerelemben?-Én nem hittem,míg egy véletlen folytán össze nem sodort vele az élet..." Charlotte Williams egy átlagos egyetemista mindig is utálta a szerelem témát és magát a szerelmet. Majd egy nap az élet úgy hozta hogy...
