Út a biztonság felé |✔|

2

Lisa Simons 

Miután kiölelgettük magunkat a Chris bácsi felvetette azt az ötletet, hogy üljünk be valahova beszélgetni. Elpletykáljuk egymásnak mik történtek velünk abban a bizonyos 8 évben amit külön töltöttünk. 

A helyet én választhattam ki így a közeli kávézóba mentünk ahol dolgozom. Összesen 4 napot dolgozok itt vagyis hétfőtől csütörtökig de néha behívnak szombatonként ha túl nagy forgalom lenne. 

Ahogy beléptünk egyből megcsapott a kellemes illat kombináció. A kávé és a különböző kis sütikék amit a tulajdonos aki egy idős hölgy szokta sütni a vendégeknek. Amit pár évvel ezelőtt átruházott egy régi ottani dolgozónak Margaret néninek aki nem mellesleg Lucas keresztanyja.

A hely stílusa retrós, a falak színei hó fehér néhányat a tetejétől a legaljáig piros, szürke és fekete minták díszíti. Néhol a 80-as évek akkori bandáinak fekete-fehér képei lógnak a falon vagy esetleg családi képek vagy egy-egy közös kép amit az itteni dolgozókról készítettek. Családias, megtanították nekünk, hogy hogyan kezeljük a vendégeket legyen nagyon kedves szinte már nyalizós vagy a nagy képű embereket. Itt nem szabad senkinek szomorúnak lennie. Van egy kis mondatunk ami fel van festve a pult mögötti falra. "Térj be hozzánk és a szomorúság rögtön elmúlik."  Ez a mottónk és minden egyes alkalommal beválik. Szoktak visszatérő vendégeink is lenni nekik már meg sem kell szólalniuk egyből tudjuk mit szeretnének nálunk elfogyasztani.

Köszöntem kollégáimnak majd leültünk egy eldugott kis szegletbe. Az asztalt egy pöttyös terítő fedte középen egy fahéjas gyertya égett körülötte pedig fekete puffok. Leültünk és pár perc után jött Lucas az egyik pincér. Tudni kell róla, hogy a saját neméhez vonzódik de ez nálunk nem probléma. Mi elfogadjuk úgy az embert ahogy van. Vele mindenről lehet beszélgetni, bármi is a téma mindig hozzá tud szólni. Ha kell akkor segít nekem vagy éppen másoknak. Ezt szeretem benne és ő fogadja mindig az újonnan érkezőket és boldogan körbevezeti az embert. Esetleg felajánlja a segítségét ha elakadna valamiben az ember, szólunk neki egyből pattan. Ő az egyik legjobb barátom azért mesélek nektek róla de még Lucason kívűl még Kenzie a másik akiben megbízok. Vele egy szakra járok az egyetemen ő hasonló, mint Lucas csak ő a fiúkat szereti nem pedig a lányokat. 

De elkalandoztam szóval ott tartottunk, hogy megérkezett az asztalunkhoz felvenni a rendelésünket. 

-Jó napot Mr. Evans. Szia drágám.-kacsintott rám. Igen ő így becéz engem de nem zavar és én is szoktam őt így kvittek vagyunk.- Mivel szolgálhatom ezen a csodás napon.- vette elő jegyzetét az enyémet azonnal felírta mert tudja mit szoktam inni. Fahéjas kávé... nyami nyami.

-Jó napot. Egyenlőre még nem választottunk majd szólunk ha meghoztuk a döntést.- látta, hogy valamit ír Lucas így rám majd a jegyzetelőre néz.- Elnézést de nem értem amit csinál. Mondtam, hogy nem tudjuk még.- Lucas végzett a jegyzeteléssel és Chris bácsira szegezte tekintetét. 

-Bocsánat de a hölgyeménynek tudom mi a nagy kívánsága én meg várom míg eldönti ön is. Vagy esetleg jöjjek vissza mikor meghozta döntését?-rám mosolygott szegény Chris bácsi nem értette mi a fene folyik itt.

-Majd szólok Lucas ha végeztünk a választással.- bólintott egyet és visszament a pulthoz. 

-Ismered a tagot?- kérdezte én csak aprót bólintottam. 

-Itt dolgozom már egy ideje. Ő a legjobb barátom Kenzie mellett. Imádni való egy srác.-mosolyogtam és ránéztem Chris bácsira aki úgy nézett. Ismerem ezt.. ez az amikor a kicsi Lisa szerelemes és róla álmodozik és már az esküvőjüket is megtervezte. 

-Van barátja szóval ez bukta.- értetlenül rám nézett, gondolhattam volna, hogy nem érti.- Ericnek hívják, ő is hasonló személyiségű mint Lucas. Illenek egymáshoz.- aprót bólintott, majd visszavezette tekintetét az étlapra. 

Chris bácsi is kiválasztotta mit kér én közben megkaptam a szokásos rendelésemet. Elkezdtünk beszélgetni szinte mindenről. Arról, hogy bekerültem az itteni sportiskolába ami egyben egyetem. Persze azt is megemlítettem, hogy nagyon jól teljesítek ott. Beszélgettünk a jövőmről amit persze mint mindig soha nem terveztem és nem is kezdtem el annak tervezését. Aztán ő róla is volt szó, mesélte, hogy januárban kezdődnek a forgatások neki meg, hogy hogy van az anyukája. 

-Említetted, hogy újra kezdett...- itt elhallgatott értettem a célzást de nem akartam erről beszélni. 

-Igen újra és semmi sem olyan mint régen.-sóhajtottam egy keserveset. Beszélgetés közben próbáltam lejjebb húzni a pólóm ujját mert nem szerettem volna, hogy lássa a foltokat esetleg a hegeket. 

Egy kellemes óra és elegendő boldogsághormonnal kezdtünk el búcsúzni egymástól. Volt egy kis vita fizetés ügyileg mert nem hagyta, hogy kifizessem a két innivalót. Felajánlotta, hogy haza kísér de illedelmesen visszautasítottam, mert nem szeretném ha szembesülne azokkal az állapotokkal amik nálunk uralkodnak. 

Mikor átléptem csodálatos háznak küszöbét egyből megcsapott az alkohol gyomorforgató szaga. Apa dőlöngélve kijött a konyhából. Ennek nagyon rossz vége lesz.

-Mond meg, hogy hol voltál édes kicsii lányom? Hm?- csendben tűrtem.-Válaszolj a kérdésemre. Hol a fészkes fenébe voltál?-ordította bele képembe. Egyszer csak közeledni kezdett felém. 

Próbáltam ellenállni de nem tudok. Sokkal erősebb nálam. Most az átlagosnál is durvább volt. A tekintete befeketedett, nem mutatott semmi érzelmet. Mint ki jól végezte dolgát elment és kinyitott egy újabb sört. Engem otthagyva, meggyötörve, vérben úszkálva. Egy idő után feltápászkodtam és becammogtam a szobámba. Lecsutakoltam magamról a piszkot amit őt csinált testemre és álomba sírtam magam. 

Chis Evans

Mai napom átlagos volt mielőtt találkoztam volna az én kicsi Lisammal. Lányomként tekintettem rá a régi időkben és még most is. Miután elköltöztek Bostonból egy ideig tartottam a kapcsolatot vele majd egyszer csak megszakadt. Ő sem keresett engem és én sem őt. Majd én is elköltöztem szülőhazámból Los Angelesbe. 

Miután végeztünk ketté váltak útjaink, nekem volt még egy elvégezendő dolgom. Este felé hazaértem megetettem a kutyámat majd én is megvacsoráztam. Gondolkodtam, hogy holnap szerveznék egy kis kerti partit és majd ott megismerkedik Lisa a fiúkkal meg persze Adam is. 

Először két barátomnak írtam meg gondolatomat, ki hitte volna egyből beleegyeztek. Majd végül Lisanak. Nem írt vissza egyből, gondolom fáradt mivel az edzőjük jól meghajtotta őket. Majd telt az idő... csak telt és még mindig nem kaptam választ ajánlatomra. Inkább elmentem fürdeni mert nekem is elég nehéz napom volt. Még egy utolsó pillantást vetettem telefonomra hátha írt, de sajnos nem, meg se nézte. 

Bebújtam meleg ágyamba és elkezdtem gondolataimba utazni. A találkozás során észre vettem Lisán pár foltot, először azt hittem, hogy beverte valamibe de nem.  Előjöttek a lány szavai, "apu újra hozzányúlt itókájához". A francba! Itt volt a szemem előtt minden, tudom ha Adam alkoholhoz nyúl bajok lesznek. Ja meg persze erőszakos. 

-Na az nem lehet. Biztos, hogy nem veri a lányát, sem nőket. Ő nem ilyen-beszéltem be magamnak. Ekkor megint belenyilalt fejembe egy fontos információ. Nem emlékszik az ég világon semmire amit tesz. Ezeket próbáltam elhessegetni de nem ment, majd szépen lassan álomba szenderültem.