Az élet csupa meglepetés

32. rész《Kiérdemelte》

~~~

Amelia

Hova ment?

Isaac-nek néha a semmiből támadnak az ötletei. Jelenleg nem tudom mit találhatott ki. Lehet elment Ryan-hez, vagy...

- Hol voltál? - kérdezem tőle, mikor belép az ajtón.

- Futni. - veszi le a kapucniját. - Te miért vagy fent?

- Ilyenkor szoktam kelni.

- Nem, te 6:30-kor kelsz, minden áldott nap. Kivéve a hétvégét.

- Te szoktál futni?

- Nyáron minden reggel futottam, amióta elkezdődött az iskola hetente 2-szer. De az elmúlt hetekben egyszer sem futottam. - magyarázza. - Következőre jöhetsz velem.

- Nem, nem. - tiltakozom és ledőlök az ágyra. - Én és a futás ütjük egymást.

- Megszeretnéd.

- Nem hiszem.

- Ez azt jelenti, hogy nem jössz el velem futni?

- Igen, azt. - fekszik le mellém.

- Kár. Jól állna a futó nadrág.

- Csak, hogy nem te lennél mögöttem, aki fulladozik, mert nem kap levegőt. - felnevet.

- Ezzel azt mondod nekem jobban állna az a nadrág? - fordítja a fejét felém.

- Nyilván rajtad jobban állna. - nézek a szemébe.

- Akkor hétvégén megyünk vásárolni. Te miért nem mész minden héten?

- Én csak akkor megyek, ha valamire szükségem van. Nem szoktam heccből menni.

- Oda is céltudatosan mész?

- Igen.

- Ki gondolta volna. - mondja és megböki az oldalamat.

- Te biztos órákat tudsz eltölteni egy ruha boltba, igaz? - kérdezem.

- Nem. Bár attól függ.

- Mitől?

- Hogy modellt kell-e neked állnom vagy nem. - hozzávágok egy párnát.

- Menj zuhanyozni.

- Gyere velem.

- Nem.

- Miért nem?

- Mert nem.

- De...

- Shh... Nem. - mondom neki visszafojtott mosollyal.

- Egy élményt hagysz ki. - mondja és egy törülközőt a vállára dobva kimegy. Én odamegyek a táskámhoz, hogy kivegyem a ruháimat és felöltözzek. Tudtam, hogy otthon hagytam valamit. A tancuccaim az asztalomon maradtak. Annyira siettem el a házból, hogy teljesen megfeledkeztem azokról a dolgokról.

~~~

- Te maradj itt. - mondom neki, mikor a ház elé érünk.

- Miért? Csak nem szégyelsz?

- Mi? Nem, de soha nem jönnénk onnan ki, ha Nick el kezd kérdezősködni.

- Jól van. - mondja. Túl könnyen adta be a derekát.

- Mi? Csak ennyi?

- Mi csak ennyi?

- Azt hittem konokabb leszel, mint mindig.