Piroska és a farkas

❤Piroska❤

Az ébresztőmre ébredtem ma reggel. Gyorsan mennem is kellet, hogy a tegnap esti sütiket amit  (nagyinak sütöttem) azokat elvihessem 🧁. 

Gyorsan a kosárkámba raktam a süteményeket. Felpattantam a biciklimre és neki vágtam a Nagyi  házához. Útközben sokan köszöntöttek, mert ezen a környéken minden élőlény nagyon kedves.  Jajj, azt elfelejtettem mondani, hogy engem mindenki Piroskának hív, mert a Nagyi egy piros köpenyt varrt nekem amit soha nem veszek le (nah, jó azért van amikor le kell vennem)!

Már majdnem ott voltam a nagyinál, amikor a szokásos úteligazodásnál lettem. Van egy sokkal rövidebb út, de az az erdőn keresztül kell átmennem, viszont, van egy hosszabb út, ami 1 és fél órába telik, hogy odaérjek. Most kivételes alkalommal az erdőt választottam.

-Mi gond lehet? ;) -vontam meg a vállamat és az erdő felé vettem az irányítást.

Kiértem az erdőből, de hirtelen valami zörgést hallottam. Megálltam és körbenéztem, hogy ki is van ott.

-Hahó? Ki az?-furcsálltam és csak néztem bambán.

-Szevasz kislány!-szólt meg hirtelen egy hang mögöttem, mire megfordulva torkon ütöttem.

-Ahk...ez mi a francom volt?!-fogta a nyakát a farkas.

-Bocs! Karatére járok!

-KARATÉ?! Minek neked kha...karaté!? Lány létedre?

-Félre tehetjük ezt a témát?-néztem rá unottan.

-Nhkem!!!!-köhögött.

-Oké! Nekem aztán teljesen mindegy. De akkor én megyek is!

-Hová?

-Jah, persze majd egy beszélő állatnak adom ki, hogy hova megyek! Tényleg! Hogy, hogy tudsz beszélni?

-Nem fontos! Akkor...mi van a kosárkádban?

-Süti!

-SÜTI?!🤤

-Jah! Olyan amiből nem kapsz! Na, cső!

-Szevasz!

Ez elég fura beszéd volt, egy beszélő farkassal, de ebben az erdőben, már nem lep meg ha szivárványt pukizó macskát lehet látni! No, mindegy. Mentem a nagyihoz. Odaérve tökre boldog voltam, mert előző hét óta nem láttam.

-Szia Nagyi!-rontottam be a házba, de senki sem köszönt vissza.

~Farkas szemszöge:

Mentem az erdőbe,mert Mókus haverommal találkozót beszéltünk meg.

-Szia Jala !-köszöntem a spanomnak.

-Szia!-hadarta és fel-le mászkált.

-Mi történt?

-Nem hallottad? Egyre jobban törnek be a házakba!-idegeskedett Jala, a mókus.

-Az igen! És eddig hova NEM törtek be?

-Piroska Nagyijához, meg egy öreg nyanyához....és...és asszem ennyi!-húzta ki a táskájából egy kis szöveg tömböt.

-Piroska Nagyija.....az aki az erdőn túl él?

-Jah!

-Arra tartok! Majd megkérdezem tőle.

-Okés! Én akkor megyek is, mert még a Lola is kérdezte, hogy kiknél nem törtek be.

-Rendicsek! Szia!

Ezzel el is mentem megkeresni Piroskát. Sok séta után csak megtaláltam. Üdvözölni akartam kedvesen, de torkon ütött.

-Ahk...ez mi a francom volt?!-krákogtam.

-Bocs! Karatére járok!

-KARATÉ?! Minek neked kha...karaté!? Lány létedre?

Azért elég fura, hogy egy ILYEN kis taknyos tud karatézni!

-Félre tehetjük ezt a témát?-fintorgott.

Húúúú.....valakinek "felvágták rendesen a nyelvét"!!!!

-Nhkem!!!!-fogtam még mindig a nyakamat, mert azért pöttöm létére elég nagyot ütött.

-Oké! Nekem aztán teljesen mindegy. De akkor én megyek is!

-Hová?

-Jah, persze majd egy beszélő állatnak adom ki, hogy hova megyek! Tényleg! Hogy, hogy tudsz beszélni?

Jól van! Azért, mert nem minden napos egy beszélő farkassal találkozni, azért még nem kell lebecsülni! NÉHA azért be is tudom fogni a számat.

-Nem fontos! Akkor...mi van a kosárkádban?-folytattam.

-Süti!

-SÜTI?!🤤

Jujj, de jó! Már vagy 4 órája, hogy nem ettem, mert Jala felfalta az egészet akkor. Most jól jött volna pár falat.

-Jah! Olyan amiből nem kapsz! Na, cső!

Miért ennyire bunkó?! Mi rosszat csináltam neki, hogy így áll velem? Mielőtt megkérdezhettem volna a betörésről már elhúzott! Tuti, hogy a nagyi házához indult. Így követtem. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan farkas, mint én leelőz egy bicajos lányt...DE SIKERÜLT!

Mikor beértem a házba nem volt senki. Ilyenkor szokott az lenni, hogy egy harcias nagyi elém ugrik és megver (mint az unokája). Bár, velem ez már megesett egyszer (azóta félek ezektől a nagyiktól). 

-Hálló, muccsó?!-köszöntem. Ki tudja...lehet, hogy spanyol! De semmi! Senki sem köszönt vissza. Beljebb mentem és sehol senki. Talán elnyelte volna a Föld? Vagy...neeeee....valaki megelőzött volna?! Az nem lehet! Mielőtt tervezgetni kezdtem volna megjelent az a kis csaj.

-Szia Nagyi!-köszönt és becsapta maga mögött az ajtót.

Nem tudtam mit csinálni.... ezért ne, hogy újra torkon b@sszon, eljátszottam, hogy én vagyok a nagyija.....addig is kitudom faggatni.

-Szia Picinyem!-köszöntem elvékonyított hangon. Most mi van?! Nem így szoktak köszöni a nagyik?

-Oh...nagyi?-jött beljebb és lerakta a konyhába a kosarat.

-Igen?

-Jah ,jó! Azt hittem más vagy!

Más? Ki?🤔

-Jah, nem drágám!-válaszoltam és eltakartam az arcomat egy takaróval. Bebújtam gyorsan az ágyba, de előtte ellenőriztem, hogy nem-e pont ott van a Nagyika! Bejött és majd nem hátra esett mikor meglátott.

-NAGYI!

-ITT VAN!!!!-ordítottam rá (még mindig elvékonyított hanggal).

-Biztos? Ha...te vagy...a NAGYIM! Akkor mikor születtem?-tette keresztbe a kezét.

Nah, jó! Azért azt hittem, hogy valami olyasmit fog kérdezni, hogy "miért ekkorák a füleid", meg, hogy "miért vagy ennyire szőrös"...és ilyeneket!

-Oh, hát.....mikor?-kérdeztem vissza.

-NAGYI!

Uram Atyám! Ettől a gyerektől meg lehet süketülni!

-MI VAN?!

-Jah, semmi!

Ez a gyerek egyre hülyébb!!!

-Hoztam sütiket!-jelentette ki és a pofámba nyomta a kosarat amit elébb hozott ide.

-Vidd el innen!-tologattam el, mert azért nem túl kellemes ha az ember (most ez alkalommal farkas) arcába nyomják.

-Már nem szereted? :c

-De, drágám,de!

-Oké! Ide lerakom!😊