Út a biztonság felé |✔|

4

Lisa Simons

Nagy levegőt vettem és azt ki  is fújtam és ekkor..

Hát mi is történhetett volna, bekopogtam. Számomra egy ismeretlen hasonló korú mint Chris bácsi, kék szemű sötét hajú férfi nyitott nekem ajtót. Kicsit döbbenten nézett rám, lehet nem rám számított. 

-Hallod Evans van itt egy lány. Ő róla beszéltél?- kérdezte hátrafordulva biztos a közelbe állt. Majd ő is megjelent az ajtóba a másik személy mellett. 

-Igen, ő róla beszéltem. Gyere beljebb Lisa.- mondta majd beljebb tessékelt. 

-Remélem nem vártatok rám olyan sokat?- kérdeztem és levettem a cipőmet.

-Nem még egy személy nem jön. Mindig késik.-mondta a személy aki nekem nyitott ajtót.-Amúgy be sem mutatkoztam.-nyújtotta kezét.-Sebastian Stan.- na már egy nevet tudok. Jó a memóriám bár néha elfelejtek egy-két nevet. 

-Lisa Simons-ráztam vele kezet- Amúúgy nem akartam illetlen lenni és hoztam sütit.-lebegtettem meg előttük az édességgel teli dobozt. 

-Jaj Lisa nem kellett volna. Mit csináltál?- én csak felnyitottam a doboz tartalmát, hogy jobban lássák a kis édességeket.- Na neeee- tudom, hogy imádja ezt a sütimet. 

-De de ez a Lisa féle csokis-bögrés muffin.- bólogattam hevesen.

-Imádlaaak- puszilt meg Chris bácsi. Sebastian csak furán nézte, hogy mit művelünk itt ketten és ezt szóvá is tette. 

-Milyen sütiről beszéltek ti ketten- mutogatott ránk.

-Ez egy isteni muffin amit Lisa szokott csinálni a legfinomabban. Azt mondja nem tesz bele semmi titkos hozzávalót amitől ennyire finom lesz.- felelte Chris bácsi. Átvette tőlem és mondta, hogy nyugodtan üljünk le a kanapéra. 

Az idő alatt míg vártuk a titkos harmadik személyt megtudtam, hogy hogyan is ismerkedtek össze ők ketten vagyis hárman. Egyszer csak megszólalt a csengő. Mind a hárman felpattantunk de én voltam a leggyorsabb. Pfff öregek.. 

-Chris bácsi van itt valaki. Ő rá várunk már egy ideje.- visszanéztem az ajtóban álló sötét bőrű szemű és hajú férfira. 

-Chris bácsii?-értetlenkedett a férfi az ajtó túlsó oldalán. Mellettem megállt Chris bácsi majd ránéztem, ő csak bólintott egyet és beengedtem.

Levette a cipőjét és bemutatkoztunk egymásnak. Mondta, hogy becézhetem Mackie-nek. Mindenki olyan kedves volt velem már most tudtam hogyha bajban vagyok vagy valamilyen segítségre van szükségem ugranak. 

Minden elő volt készítve, már csak a sütésre vártak a húsok az asztalon. Nagy hangzavarral jött ki a három férfi. Hoztak tányérokat amin enni fogunk és külön tányért amin az elkészített húsok pihennek majd meg.  Kezükben üdítők, alkoholos italok csüngtek. Nem szeretem az alkoholt de erre van is rá komoly bizonyítékom. 

A pácolt húsok mindjárt megsülnek addig én kihoztam a köreteket. Volt saláta, kukoricás rizs és sült burgonya. Megterítettünk és lassan mindenki elkezdett magának szedni. Szívem szerint egy jókorát szedtem volna de nem akartam ekkora mennyiségű ételt bevinni az összeszűkült gyomromba. Így szedtem salátát és két kicsi húst. Pechemre észre is vették és jöttek a kérdések sorozata. 

-Miért nem eszel?-kérdezte elsőnek Chris bácsi. Tudom, hogy félt engem és előjönnek nála az apai ösztönök. Majd kövezkeztek Seb és Mackie kérdései is. 

-Nekem ennyi elég. Csoda hogyha ezt is megeszem ahhoz képest, hogy alig eszek.-basszus. Ezt nem akartam, hogy megtudják de most már kibukott belőlem. Innen nincs már visszaút.  Rám emelték tekintetüket és vártam míg meg nem szólalnak, mert az biztos, hogy én nem kezdek neki mentegetőzni.

-Mi az, hogy alig eszel? Nem kellene orvoshoz menned ezzel?- megint kezdi az aggódást. 

-Nem, nem kell menni csak.. semmi különös okból nem eszek.-próbáltam kimagyarázni.-Hogy megnyugtassalak eszek rendesen és minden nap-remélem elhiszi bár lehet kezd összeállni neki a képkockák.

Csendben elfogyasztottuk az ínycsiklandó ételeket, majd ülve maradtunk mivel ránk tört a kaja kóma.

-Na és Lisa hogy kerültél LA-be?-törte meg a csendet Mackie.

-Öhm.. ideköltöztünk apuval tegnap van, hogy 8 éve lakunk itt.- válaszoltam és ittam egy kortyot üdítőmből.

-És hol laktatok míg el nem költöztetek?-kérdezősködött Seb. Igaz, hogy nem mesélt rólam semmit így megértem, hogy csak kérdezősködnek rólam. 

-Bostonban, a bátyám visszament oda bár nem is értem. Direkt jöttünk el onnan és mégis visszamegy oda.- akadtam ki.- Chris bácsival szomszédok is voltunk.

-Elvégezte már a jogot?-érdeklődött Chris bácsi. Luke a bátyám jogásznak készült de tervben volt neki az is, hogy építészmérnök legyen. 

-Szerintem igen, mint mondtam tegnap neked egy jelet nem képes a húgának adni.- kezdtem egyre jobban kiakadni és felemelni a hangomat.

-Te Lisa minek tanulsz?-terelte a témát Seb. 

-Én idejárok a St. Andarson sportiskola és egyetemre. Két lehetőség lebeg előttem csak nem döntöttem melyik irányba mehetnék el.- ittam ki az utolsó kortyot poharamból. 

Még egy kicsit beszélgettünk, megtudták, hogy egy kis családias kávézóban dolgozok de a miértjét nem mondtam el. Én is tudtam egy-két dolgot, például, hogy milyen az ő barátságuk. Mind a három férfi tudják, hogy kell jó hangulatot csinálni. 

Elkezdtünk pakolni miután elszállt felünk felett a kaja kóma. Én a koszos tányérokat vittem a konyhába mire egy tócsába megcsúsztam és elestem, persze a eltörtek a porcelánok. Esés közben halottam valami hangot mintha elszakadt volna valami és ekkor éreztem meg oldalamba a melegséget ami egy valami okozhatta. A vér. Mindenki meghallotta a nagy csörgés-csattogást. Keresték a nagy hang forrását és mikor megláttak segítségemre keltek, de megtorpantak a véres pulcsim látványától. 

Próbáltam kimagyarázni, hogy miért is vérzik az oldalam. Kaptam, persze Chris bácsitól egy új pólót amiből természetesen kilátszott a karom. És most nem kentem be a karomat szidtam le magam. Döntöttem, hogy felveszem de felülre pedig a pulcsimat. Lementem és látták, hogy rajtam van a pulcsim. Közben százszor kértem bocsánatot Chris  bácsitól a tányérok eltörése miatt de csak legyintett rá. Nagyon erősködtek, hogy vegyem le a pulcsimat és csak maradjon a kölcsön póló. De én kitartottam amellett, hogy én mindenképpen pulcsiba szeretnék lenni.

Nem hittem volna, hogy ez a pillanat is elérkezik...