Kapcsolat [Szünetel]

5. rész

Másnap reggel mindenki kicsit rosszkedvű volt, mivel este mennünk kellett haza. A reggelink elfogyasztása előtt szobáinkban maradtunk, hogy összepakoljuk a cuccainkat.

Amikor már majdnem kész voltam, kopogtak az ajtónkon. Én voltam a legközelebb, úgyhogy vigyázva a bokámra odamentem és kinyitottam. Semmi különös nem történt, csak az egyik tanár ellenőrizte, hogy a csomagolással hogy állunk, illetve enni hívott minket az ebédlőbe.

Reggeli után választhattunk, hogy a délelőttöt egy múzeumban töltjük vagy a táborhelyen maradunk és elfoglaljuk magunkat. Felesleges volt feltenni ezt a kérdést, ugyanis a tanárok is tudták, hogy mit fogunk választani. Nyilván nem megyünk el egy unalmas múzeumba, ha szabadon elfoglalhatjuk magunkat helyette.

Délelőtt tollasoztunk, sétáltunk egyet a faluban, ahol láttunk egy mókust. Ebéd után busszal elmetünk egy kilátóba, ahol egy kisebb sor volt előttünk, de kivártuk. A kilátó tetején állva elénk tárult egy gyönyörű látvány, amit szinte mindenki megörökített.

A hazafelé tartó vonaton külön kocsikban utaztak az osztályok, úgyhogy nem tudtam Nick mellé ülni. Végül az egész utat végigbeszéltük, SMS-eket küldözgettünk egymásnak.

N: Sziaa
H: Hali
N: Ott mi történik?
H: Őrjöngés. Nálatok?
N: Ugyanaz, Norbi az előbb rántotta magára az egyik bőröndöt.
H: Szuper. Azért jól van?
N: Semmi baja.
H: Akkor jó.

Ezután megálltunk egy pihenőhelynél.

Fél órával később:

N: Hallod
H: Igen?
N: Kinéztél már az ablakon?
H: Még nem.
N: Akkor tedd meg!
H: Úristen ez gyönyörű!

És akkor megláttam a tájat. A lemenő nap fénye rózsaszínre festette a felhőket, az ég alja narancsos árnyalatot vett fel, míg a felső része kezdett egyre sötétebb kék lenni. A közöttük lévő átmeneti rész rózsaszínnek hatott.

N: Ha kigyönyörködted magad, esetleg lőttél néhány képet is, foglalkozhatnál újra velem!
H: Már megbocsáss, de te mutattad meg nekem, egyébként pedig azt csinálok amit szeretnék! Amúgy köszi a fényképezés ötletét :D

2 perccel később

H: Na itt vagyok!
N: Ez sokáig tartott :P
H: Bocs. Egyébként tudod, hogy mikor érkezünk meg?
N: Fogalmam sincs.
H: Sokat segítettél, köszi!
N: Ha nem tudom, nem tudom, ez van. Kérdezd meg mástól!

Végül Annie-tól megtudtam, hogy 10 perc múlva odaérünk, megírtam Nicknek, majd a lelkére kötöttem, hogy várjon meg az állomáson. Eltettem a telefonomat és az utolsó néhany percre csatlakoztam a beszélgetéshez.

Mikor már nagyon közel voltunk az állomáshoz, mindenünket összeszedtük és csendben (!) vártunk arra, hogy leszállhassunk.