Utódok Átírva [Befejezett]

6

El kellett volna mennem beszélni Lucassal? Lehet. De nem tettem, mert nem akartam. Viszont nem titkolózhatok örökké. Nem menne.

{♡♡♤♡♡}

Visszamentem a szobámba, szerencsére se Ajisa, se Jordan, se a Evie nem volt ott. Azt csináltam amit mindig, ültem az ágyamon és, vagy a szívet piszkáltam vagy a karkötőmet forgattam. Erről persze eszembe jutott az a hülye Jack. Miért adta vajon vissza? Miért küldte el a barátait? Miért volt velem olyan gyengéd?
És mintha megérezte volna szavaimat, hirtelen benyitott a szobámba.
- Jól vagy Lizi? - Ez fura sose hív Lizinek, legtöbbször Szívecske vagyok, vagy ha úgy adódik akkor Liza. De Lizi sohase.
A nagy bambulásomba észre se vettem hogy időközben leguggolt elém és megfogta a kezem. Értetlenül pislogtam rá.
- Jól vagy? - Hangja már  nem volt olyan nyugodt mint az előbb, sokkal erőteljesebb lett.
- Menj innen! - Hirtelen mozdulattal rántottam ki a kezem az övéi közül, mire ő csak feltett kezekkel hátrált pár lépést.
- Jól vagy? - Ezt komolyan csak ez érdekli?
- Soha jobban. - válaszoltam ironikusan. Ekkor olyan dolog történt ami Fizikai képtelenség. Elnevette magát. Aztán leült mellém az ágyra és átkarolta a vállam. Eléggé könnyen zavarba jövök, ezért természetes hogy elpirultam.
- Mi az? A nagy Liza Hearts zavarba jött? - kérdezte mosolyogva, de a hangjában egy csepp rosszallás se volt.
- Túl közel vagy. - motyogtam még mindig zavartan. Nem ült arébb, de akkor, épp abban a pillanatba nem is éreztem bajnak.

- Mi nyomja a szíved, Szívecske?
Valamiért annyira megnyugtatott a hangja hogy úgy döntöttem elmesélem mi a baj.
- A szigeten hagytam a könyvemet. - vallottam be.
- Ezért vagy ennyire ki? A suli könyvtárába tuti megtalálod. Vagy a kastélyotokba. - csodálkozott.
- Ez egy varázskönyv és veszélyes. Nagyon.
- Nem is szabadott volna nálam lennie. - magyaráztam.
-

Pontosabban milyen varázskönyv? És honnan van?
- Anyám könyvtárában találtam, amit csak az érthet aki olvasta, ami fura nyelven van írva de én lefordítottam, aminek az a címe hogy Enimone Enis és amit az anyád írt, és az egyetlen egy dolog amivel kilehet jutni a szigetről. - És bumm elmondtam mind azt amit 8 éve magamba folytok. Csak éppenséggel - bármennyire is esett jól - egy olyan személynek mondtam el akit teljes szívemből gyűlölök.
- Anyám írta?
- Igen.
- Enimone Enis a címe?
- Ühüm.
- De hát az a könyv már vagy két évtizede elveszett!
- Anyám ellopta. - vontam vállat.
- Szólnunk kéne egy felnőttnek vagy valami. - gondolkodott hangosan .
- Nem. Senkinek se szólhatsz.
- De...
- Semmi de. Van egy tervem.
- Hallgatlak.
- Úgy értem van egy tervem magamnak.
- Attól még hallgatlak. - nézett mélyen a szemembe. Mindig is ilyen átható kék szemei voltak? Jégkék. Mármint... Khm.
Mindegy is.
Mély sóhaj, kénytelen vagyok válaszolni.
- Ben koronázása után, vagy valamikor akkor tájt, amikor mindenki vele lesz elfoglalva, én vissza megyek a szigetre. Megkeresem a könyvet elhozom és vissza is térek. Tökéletes terv igaz?
- Veled megyek.
- Dehogy jössz!
- Nem engedlek oda egyedül!
- 7 kerek évig ott éltem!
- Kisgyerek voltál még! Meg amúgy is! Ha anyám írta a könyvet akkor az az én tulajdonomban kéne lennie! Ezzel nem vitatkozhatsz.
- Jó. Velem jöhetsz majd. De nem mondhatod el senkinek és abba hagyod a koronázásig a csesztetésemet.
- Túl feltűnő lenne.
- Akkor legalább amikor látod hogy rossz kedvem van!
- Megegyeztünk. - elvette a kezét a vállamról és felem nyújtotta. Megráztam.
- Na én megyek. Szia Szívecske. - köszönt és kilépett az ajtón.
- Ne felejtsd el az alkunkat! - kiáltottam utána.

Mel szemszöge

- Mielőtt a konyhába utánatok jöttem volna kiültem egy eldugottabb helyre, hol Lizivel találkoztam. Furcsa dolgokat kérdezett.
- Mindig is furcsa lány volt. - vont vállat Carlos.
- A könyv azt írja szükségünk lesz egy igazi könnycseppre amit a szomorúság vált ki, én viszont sosem sírok. A hagyma meg kizárva.
- A könnycsepp az könnycsepp. Nem mindegy? - Evie már szólásra nyitotta a száját, amikor Lonni jött be a konyhába. Szerencsére időben letakartam a varázskönyvemet.
- Hát itt vagy. Mindenüt kerestelek. Minden lány ilyen frizurát szeretne. Nasiztok? Szuper!  Ez mi? - kérdezett majd belenyúlt a tálba.
- Ne! - mondtuk egyszerre.
- Nyugi nem fogom össze nyálazni.
- Érzel valamit? Mi kéne még bele?
- Hello bébi. - lépett elé Jay.
Vártunk pár másodpercig majd megszólalt.
- Kellene bele csoki. - mondta mire egyszerre fújtuk ki a levegőt.
- Milyen csoki?
- Csokidarabok. Ez a legfontosabb ételcsoport. - mondta majd letett egy  üvegnyit az asztalra. - A szüleitek nem sütöttek csokis sütit amikor rossz kedvetek volt?

Mindannyian csak szomorú mosollyal néztünk  rá.

- Most miért bámultok így?
- Mi más világból jöttünk.
- Igen tudom. Csak azt hittem ott is szeretik a gyerekeket.  - Lassan végig nézett rajtunk és kezdte felfogni miről is van szó. - Ez szörnyű.

Lassan legördült egy könnycsepp az arcán, mit gyorsan letöröltem és bele raktam a főzetbe.

- Igen ez tényleg az, de be kell rakni ezeket a sütőbe, szóval kösz hogy beugrottál. Holnap találkozunk. Rossz álmokat!
- Neked is! - mondta majd elment.
- Carlos indítsd a sütőt, Evie a tepsit.

Következő nap

A suliba mindenki köszönt nekem. Látszólag  szerettek az új frizurájukat. Amikor pakoltam a szekrényembe Jay jött oda hozzám.
- Benned nincs furcsa érzés? Mármint nem olyan rossz itt lenni...

Őszintén? Kicsit - egy másodpercre - elgondolkoztam ezen. De nem. Nem jó itt lenni. Mi nem vagyunk ide valók.  Gonoszak vagyunk. Velejéig. Az Auradon-iak pedig jók. Teljesen jók.

- Megőrültél? Gonoszak vagyunk, aljasok, szörnyűek, veszélyesek. Térj ésszhez! - csettintettem az arca előtt
- Kösz Mel. Ez hiányzott. Na megyek.
- Jó, szia. - köszöntem bár elmenni Jay nem ment, csak két lépést téve, a korlátnak támaszkodva beszélgetett az Auradoni lányokkal.

Miután Audrey lelépett Benntől, oda mentem hozzá, sütikkel a kezembe.
- Szia Beni baba. - köszöntem.
- Szia.
- Csináltam pár sütit csokidarabokkal. Megkóstolod? - Lóbáltam meg előtte a sütis zacskót.
- Ohh, most lesz a nagy meccs előtte meg nem eszek. Bocsi.
- Semmi baj, értem én. Semmit se fogadj el a gonoszok gyerekeitől. - nevettem kínosan.
- Nem, nem, nem.
- De tényleg megértem. Gondolom itt mindenki így van vele.
- Nem, nem azért csak fontos hogy...
- Megértem hisz vigyázol. Jól teszed. De nem baj így több jut nekem. - már emeltem a számhoz a sütit mikor kikapta a kezemből. Tudtam hogy ez befog válni! Jee!
- Látyod Biszom bennet. Tehesen.- mivel épp rágott ki kellett bogoznom a mondatot. 'Teljesen bízik bennem', ez szuper.
- Hogy ízlik?
- Finom tényleg. Sőt, ropogós és tudod ez diós? Imádom a diót. Mármint tudod a csoki khm... bocsánat. Olyan meleg és puha és édes. Ezek az aranyló pöttyök mindig ott voltak a szemedbe? - gyorsan kivettem a kezéből a sütit, mielőtt véletlenül túladagolást szenved.
Jay mögé lépett és megkérdezte:
- Hogy érzed magad tesó?
- Mintha... Mintha muszáj lenne elénekelnem a nevedet! MAA... - gyorsan befogtam a száját mielőtt befejezi.

Tudom, Tudom hónapok óta (De lehet volt az már egy év is) nem volt rész de lekellett törölnöm a wattpadot. :(
Viszont a jó hír hogy megírtam pár részt előre így a következő rész jövőhét kedden érkezik! Akkor már úgyis téli szünet lesz! :)
A könyv folyamatosan frissülni fog, az összes részt átírtam, a napokban elkezdem frissítve kitenni őket, úgy hogy majd nézzetek rá.
Illetve egy kis önpromó: A Stranger Things költözés után című könyvemet újra publikáltam, akit érdekel nézzen rá a profilomon megtaláljátok!
Nem is tudom olvassa ezt egyáltalán valaki xd.

Sziasztok, esztercsenge.