New York utcáin

37. | Nala

Zeng a pult környéke KC hahotázásától. Mint kiderült kicsi a világ, és KC kedvenc professzora most Floridában tanít. Robin és Kai a sokadik sztorit mesélik a bizonyos tanárúrról, amiken jómagam is felkuncogok két whiskey töltés közben. Cisco hamar megjelent KC oldalán, mikor Kai kezei túl közel kerültek a barátnőjéhez. Hamar tisztázta, hogy ez a nő bizony nem szabad préda. A cuki szőkeség ebből semmit sem vett persze észre. Önfeledten nevetgél tovább, bele szúrva saját élményeit. Míg a bagázs közepén élet és vidámság van, addig két oldalt Theo és Dallas csendesen iszogatnak. Dallas a második sörét dédelgeti, előre meredve, füleket élesen hegyezve minden szóra ami elhangzik. Egyszer sem nevetett fel, de még csak meg sem mosolyogtatta egy vicc se.A másik oldalon Theo már jóval unottabb elhelyezkedésben ül, a vizesüveget száműzte egy szemforgatással, amikor a hulla részeg Cruz mellé került, aki egy órája az űrről beszél. Konkrétan fellélegzett amikor elé raktam egy pohár whiskeyt, egy hatalmas jégheggyel benne. Olyan whiskeys pasasnak tűnt, és végül annak is bizonyult. Ő is már a sokadikat forgatja a kezében, de a hatást nem látni rajta.Vígjátékba illő, ahogyan Cruz egy kiejthetetlen nevű bolygó atmoszférájáról beszél, állandó és lelkes hallgatósága Theo személyében. Cisco középen aki gyakran összehúzott szemölökkel tekint rám, keresve a választ, hogy miért vannak őrült barátai. KC pedig kétszer nagyobb basszussal röhög a két őrületesen szexi fiúval, akik be sem fogták a szájukat, mióta a társaságunkba keveredtek. És ott van Dallas. Aki pár lopott pillantáson kívül, mást nem adott az este folyamán. Akárhányszor felé fordulok, eszembe jut ahogy Vera fangirl módban könyörgött nekem, hogy cseréljünk helyett, csakhogy Dallas közvetlen közelében dolgozhasson. Tudom ám mire való az a mély dekoltázs, és a kegyetlenül gyönyörű, kerek fenék, bizony isten nem hagyhatom, hogy a férfi akit napokkal ezelőtt megcsókoltam, ezzel a nővel menjen ma este haza. Ezért nemet mondtam. Mondanom se kell, nem tetszett neki, és ezt Hadleynek is kifejezte. Ő csak legyintett rá, ezért én is ezt teszem.Időnként elsétál felénk, vált pár szót Dallassal, aki hozzá nem illő huncut vigyorral válaszol. Miért kell ilyennek lennie? Vagy húzza az agyam, és próbál kiváltani belőlem valamit, vagy csk szimplán nem érdekli, hogy látom, mit csinál. Vagy Vera mit csinál. A fókuszom visszatér a vidám társaságra előttem, amikor meglátom Vera kezét megindulni Dallas felé. Köszönöm, ezt már nem szeretném nézni. Nincs bajom egy kis egyezséges féltékenységgel, de ha ezt látom, annak már nem lesz köze az egyezségeshez.Egyedül Theo szentel nekem figyelmet, akit már Cruz sem nyúz ufós összeesküvés elméletekkel. Ha örül is ennek, nem mutatja. A pohara eg ideje üres, de nem kért még utánpótlást.- Kérsz még? - mutatom felé az üveget, ami negyedéig van, de bontatlan állapotban fogtam a kezembe a műszakom kezdetén. Egy őszinte mosoly költözik az arcára, olyan amit még egyszer sem láttam rajta. Még sincs jégből a szíve.- Hé, oroszlánlány! - Robin felkiált, függetlenül attól, hogy másfél méterre állok tőle. - Igen? - röhögök, mert mégis mit tehetnék, amikor valaki oroszlánlánynak szólít?- Azt már tudom, hogy ez a bombázó itt teljeséggel foglalt. A fess fiatalember itt mellettem világossá tette. - Karja súlyos csapást mér Cisco vállára, aki kissé frusztrálttá válik az hirtelen baráti tapogatástól. - De azt nem tudom mi a helyzet. Szóval van valahol egy oroszlánkirály?- Ha lenne valahol király, akkor oroszlán királynő lennék, Robin. Nem gondolod? - a kezeim két bloody mary koktélon dolgoznak, amit nemes egyszerűséggel gusztustalannak találok. - És van felvétel a pozícióra? - a közel sem visszafogott ajánlatra Cruz a semmiből felkiált, mint aki éppen egy focimeccset néz. - Miért? Érdekelne? - egy kis hatásszünetet hagyva válaszolok, fellélegzek amikor nem hangzik túlságosan is kigondolt reakciónak. Csak mert nagyon gyorsan és beleéléssel kerestem a megfelelő szavakat az agyamban.- Csak mondd mik a feltételek. - nem tehetek róla, de az arcom egy vigyorba húzódik. Nem érdekel Robin, te a részeg flört már annál jobban. Hadley jelenik meg mellettem, vidáman fordulok felé, de ő már annyira nem boldog. Nem is tudom eldönteni mit akar az arca mondani, de azonnal megtudom, mikor Vera már kabátban áll meg a másik oldalalom.- Van kedved hazakísérni? - Dallas felhúzott szemöldöke jelzi, ő is ugyanúgy meglepődött mint én. Vagy nem is tudom igazán többé.-Mutasd az utat.- Ugyan már Dallas, nagyon jól tudod az utat. - övön aluli ütés, a gyomrom felfordul az undortól. Rég éreztem már ilyet, és nem hiányzott egy pillanatra sem.A faszomat ebbe bele. Dallas még belekortyol a sörébe, és ott hagyja a félig megivott italt. - WESLEY DALLAS?! Mégis mit művelsz? - KC utána kiabál, ha hallotta is, nem érdekelte annyira, hogy hátra nézzen. Lesütött szemmel állok egy vendég elé. Jó tudni, hogy ő így áll a dolgokhoz. Hozzám. Mit is vártam, igazából? Végtelen elkötelezettséget, hűséget halálig? - Tarts egy kis szünetet csajszi, elbírok az emberekkel. - Hadley gyengéden tolni kezd ki a pult mögül.- Nem gáz Hadley. Nem akarok szünetet tartani. Rendben vagyok. - Persze. Menjél igyál egyet a többiekkel. Na, arra már nem mondok nemet. Kilépek a pultból, a melegség pofán csap, amit a pult mögött nem lehet ennyire érezni. Szagok, hangok tömkelege ütközik nekem. Egyik kellemes, a másik orrfacsaró, de a keveréktől megrészegülök. KC tárt karokkal vár maga mellett, hál istennek nem akarja most kommentálni a dolgot. Cisco a kezembe nyomja a gyanús italt, és már döntöm is le a torkomba. Nem gondolom túl, csak hagyom, hogy a folyadék végig menjen a nyelőcsövemben, megégetve mindent amihez hozzáér. - Ez borzalmas volt. - Egy grimaszt azért nem tudok visszaszorítani. - De erős. - Robin az enyémhez hasonló poharat emel a szájához, és úgy húzza le, mintha csak víz lenne. - Jöhet a következő? - Nem feltétlen kérdésnek szánta, mert már az ujjaim között van a következő pohárka.A testem bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot. A fáradtság, az alkohol amit a többiek állandóan elém toltak érezteti, hogy bennem van. Másra sem vágyok jobban, mint egy ágyra, esetleg valami ételre ami felszívja a mérget amit magamba öntöttem. Csak pár lépés választ el a nap végétől. Hadleyt követem kifelé, aki mindenféle vinnyogás, a fáradtság kimutatása nélkül segített megcsinálni a zárási rutint. Nem tudom mit eszik ez a nő, hogy ilyen jól bírja.- Komolyan, mi a titkod? Egy pillanatra se láttalak megzuhanni az éjszaka folyamán. És most úgy ragyogsz, mintha most lovagolnál bele a következő éjszakába. - Elég régóta csinálom ezt Nala. Már tudom, hogyan jó, hogyan működik nekem. - visszatért a félénk, visszafogott Hadley, a pirospozsgás szín megjelenik az orcáin a bókom hallatán.- Akkor is. Csodállak érte. Az utcákon a bulizókat felcserélik a munkába indulók, érkezők. Hangoskodó részegek kontrasztja a fáradt melósokkal. Mindig eszembe jut az első pár hét itt. Az állandó hangzavar, a szüntelen élet. Ez a város sosem fog és nem is tudna elcsendesülni. Most is vannak esték, mikor egyszerűen nem tud nyugton hagyni a meg nem állás, ami a falakon kívülről szűrődik be. Ez az ami ma nem fog megtörténni. Ahogy párna éri a fejem, én már mély álomba merülve pihenem ki ezt az éjszakát. Egyedül Theo vár ránk a parkolóban, nekidőlve ismerős sötétkék terepjárójának. - Cisco nem bírta tovább. - Ennyi magyarázat elég is, mire észbe kapok é felfogom mit mond, Hadley már a hátsó ülésen elterülve vár arra, hogy mi is beszálljunk. Ja, hogy ő visz minket haza? -Úgy látom neked maradt az anyósülés. - Kimérten nyitja ki az ajtót nekem, csak akkor csapja be utánam mikor már az övemmel bajlódok. Könnyedén megkerüli az autót, és már mellettem is van.- Kösd be magad! - szól hátra Hadleynek, és úgy érzem egy furcsa és megszokott dinamika kellős közepén vagyok. Theo túl gyorsan vezet, mint am pár sör után az ember megengedhet magának, de én vagyok az egyetlen akit ez zavar. Hadley dudorászva bólogat a dalra ami éppen a rádióban megy. Mikor lett az bekapcsolva? Túlságosan koncentráltam arra, Theo milyen éles kanyarokat vesz, és mennyivel megy. - Ne aggódj, nem fogsz meghalni. - egy pillanatra azt hiszem nem is hozzám beszél.- Miért aggódnék én ezen?- Mióta elindultunk mást se csinálsz csak a kormányt nézed. - Való igaz. - Nem tehetek róla, úgy vezetsz mint egy forma egyes. - Ezt bóknak veszem. - Persze, hogy annak veszed. Nem is vártam mást tőled.- Mire észbe kapok, már ki is mondtam. - Van ennél rosszabb halál is, Nala.- Azt nem tagadom. De azért nem szeretném ezt se kipróbálni. - Az első valódi beszélgetésünk. Van itt potenciál.