𝐒𝐮𝐦𝐦𝐞𝐫 𝐁𝐫𝐞𝐚𝐤 | Lando Norris ✔️

12.

𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

Nem tehetem.. Nem tehetem ezt vele. - folyamatosan ismételgettem magamban és nagy nehezen - mielőtt összeértek volna az ajkaink - elhúzódtam és inkább a tájat kezdtem el figyelni. A tengert, ami szinte elveszett a sötétségben, csak a víz csobogását lehetett hallani.

Nem szabadna érzelmeket táplálnom iránta, az ehhez hasonló szituációkat pedig egyenesen kerülnöm kéne, mégsem tudtam. A szívem húzott a fiú felé és akarta is, viszont az agyam ebben megakadályozta. Egyszerre működtek és teljesen ellentétes dolgokat súgtak. Szívem szerint megcsókoltam volna Landót, az eszem szerint pedig nem is kellett volna lehívnom a fiút, mert csak bajt okozott.

Igen, bajt okozott azzal, hogy belépett az életemben és felkavart mindent. Éppen hogy csak rendbe szedtem magam, jött és elérte azt, hogy ismét közeledni akarjak bárkihez is. Megigértem magamnak, hogy ez a nyár csak a családról, barátokról és legfőképp rólam fog szólni, mert a szerelemnek nincs helye az életemben. Vagyis csak ezt hittem és akartam ezt is hinni, de a brit fiú bebizonyította, hogy talán mégis van helye a szerelemnek az életemben. Ez a tény pedig megrémísztett. Sosem éreztem ennyire intenzíven senkivel sem ilyet. A szívem mélyén tudom, hogy ez nem egy rossz dolog, mert akármilyen klisés is, kiskoromban én is rengetegszer képzeltem el az életemet a tökéletes férjjel - aki valószínűleg nem is létezik - most mégis azt érzem, hogy ez egy rossz dolog és nem fair senkivel sem.

- Ne haragudj - szólalt meg. Óvatosan a mellettem ülő fiú felé fordítottam a fejemet és meglepetten néztem rá. Miért ő kér bocsánatot? Nem nekem kellene inkább?

- Ugyan, neked nem kell bocsánatot kérned, nincs okod rá. Nekem kéne inkább tőled, nem pedig fordítva.

- Neked mi okod lenne? - azt sajnos nem mondhatom el..

- Rosszul érzem magam, mert olyan, mintha hitegetnélek. Pedig egyáltalán nem, sőt! - talán túl hirtelen hagyták el a szavak a számat. Gyorsan elfordítottam a fejem, nehogy észrevegye a brit milyen piros is lettem.

- Egy másodpercig sem gondoltam arra, hogy csak szórakoznál velem. - most ő volt a bátrabb és kulcsolta össze a kezünket. Jól eső borzongás futott végig rajtam a fiú érintésétől és az összekulcsolt kezünket figyeltem, mert nem mertem felé fordulni. - Ez sokkal több, mint egy kis nyári kaland és szerintem ezt te is érzed. - aprót bólintottam. A hüvelykujjával apró köröket mintázva simogatta a kezemet, ami ismét teljesen zavarba hozott. Igaza volt egyébként. Éreztem én is azt, amiről beszélt csak én megpróbálom tagadni és elfolytani.

- Nézz rám. - szinte suttogta mikor még mindig a kezeinket figyeltem. Félve, de a szemeibe néztem és ismét elvesztem bennük. A kezemet elengedte és két kezével az arcomhoz nyúlt és lágyan végigsimította mindkét oldalt. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt.

Önkontroll - mondogattam ismét magamnak. Nem szabad elgyengülnöm. Ilyen hamar nem szabad.

- Imádom ahogyan reagálsz. - hajolt közel hozzám és a homlokát az enyémhez érintette. A barna szemeim még mindig csukva voltak, de ígyis tudtam - vagyis számítok rá -, hogy a fiú szája fülig ér és elégedetten mér végig. Hiába próbáltam az érzéseim legmélyére elnyomni a fiú iránt érzett érzéseket, mégsem sikerült, ezt pedig piszkosul kihasználta és kár lenne tagadnia, hogy élvezte és akármennyire is ellentmondok magamnak ezzel, de én is élveztem.

Mikor ki mertem nyitni a szemeimet, a fiút pillantottam meg, aki nagyon közel volt hozzám ahogy számítottam is. Jobb kezemmel - ami a hangulat miatt kissé remeget - az arcához nyúltam és ujjaimmal én is végigsimítottam a puha arcán. Most fordult a kocka és ő gyengült el. Szemét lehunyta és látszott rajta ahogyan koncentrált. Nem veszíthettünk el most - én később sem - a kontrollt. Erősnek kellett tűnnünk.