Kopogtak az ajtón.
Semmi válasz és egy csomó lámpa levolt kapcsolva.
Tewksbury rányitott az ajtóra.
-Nyitva van!Suttogta Hanna.
Bementek.
-Hol vannak az őrök?Értetlenkedett Tewksbury.
Majd a sötét Lord házban egy lövés hangja hallatszot.
Gyorsan elbújtak egy kis réshez.
Majd a lövés újra hallatszott.
-Meg fogunk halni...Suttogta remegő hanggal Tewksbury.
-Maradj itt!Suttogta oda Hanna szinte már majdnem tátogott.
Hanna megfogott egy kis díszt aminek rendesen volt súlya majd elhajította hogy a merénylő oda nézzen.
Sikerült is a merénylő rögtön oda kapta a fejét és még lőt is.
Hanna kihasználva az idejét át bukfencezett a másik oldalra amit a merénylő nem vett észre.
Közelített Tewksbury-hoz és a fegyverét rátartotta majd egy sanda mosolyt hagyott az arcán.
Hanna hátulról ráugrott és kiverte a kezéből a fegyvert.
Majd próbálta folytogatni több kevesebb sikerrel mivel rögtön ledobta a hátáról majd ez volt az a pillanat hogy Hanan meglátta a férfi arcát.
A kemény kalapos volt az.
Hannát fejbe vágta majd a feje vérezni kezdet.
A kemény kalapos oda ment Tewksbury-hoz és egy láncot vett elő amit Tewksbury nyakára tekert és elkezdte folytogatni.Hanna az ájulás szélén volt közben a vére folyt a szemébe majd emlékek jöttek be neki ahogy az anyukája beszél hozzá:"Enola!Enola!Nem kell félned!Nem vagy egyedül!Ne félj Enola!"
Hanna elmosolyodott az emléken.Majd oda kúszott a kemény kalaposhoz és megcsinálta a dugóhúzot.Most sikerrel járt.A kemény kalapos eldőlt és beverte a fejét.
Hanna oda kúszot Tewksbury-hoz.
-Jól vagy?Kérdezte aggódóan Hanna.
-Azt hiszem.Fogta a torkát Tewksbury.
Mielőtt megölelték volna egymást,a kemény kalapos elkezdet köhögni.
Hanna oda mászot hozzá.
-Ki volt a megbízója?KI VOLT A MEGBÍZÓJA?Ordított rá Hanna.
-Anglia...Mondta ki nehezen utolsó szavát a kemény kalapos.
Lépések hallatszódtak a folyosó másik fejéről.
Hanna és Tewksbury gyorsan felálltak.
