Miért kellett elszólnom magam?

154 11 0
                                    

Levi szemszög:
Nem hagy nyugodni ez a kijelentés, mi az, hogy csupán egy évvel fiatalabb, honnan tudja, hogy mennyi idős vagyok? Ki ez a lány egyentalán?

-Vacsora után elbeszélgetünk. - jelentettem ki remélve, hogy nem ijed meg nagyon

Olvasó szemszög:
Jézus, mi volt ez.... Kicsit para volt ez a mondat, pedig olyan jó kedvel jött meg. Remélem a vacsim is ízleni fog neki.

- Vacsorát készítettél e?-kérdezte

-Készítettem! - feleltem határozottan

-Helyes. - mondta szigorúan, egy kis megbújt mosollyal az arcán- KÖLYÖK, EZ MEG MI A BÁNAT?! - hökkent meg az étel láttán

- Spagetti, felétek ilyet nem esznek?

- Sosem láttam még ilyet.

- Egyén szoc. prob. - gondoltam magamban. - De azért megkóstolod, ugye?

Levi szemszög:
Egy idegen főz nekem vacsorát a saját házamban és azt sem tudom, egyentalán mi a bánatot etet meg velem....  Ahhj, egye bassza, úgyis kell egy kis pezsgés a szűrke hétköznapjaimba

Olvasó szemszög:

-Tch,  meg. - felelte

Ughhh, hála ég - gondoltam magamban

***

Örülök, hogy ízlett neki a főztöm, de zavar, hogy nem tudom, hogy mégis miről akar beszélni.... Hagytam volna valahol két szem koszt? Ahh, inkább lezuhanyzok és lenyugszom - szállt meg az ichlet

***
Nagy fürdésekben:

- Oi, kölyök!! - csapta ki a fűrdőajtót egy szál alsógatyában

-Helloo......- de ennél többet nem is tudtam kinyőgni a látvány miatt

- Nem beszéltük meg. - szakította meg a csendet

-De éPp fűRdöK!! - kiáltottam rá

- Most van kedvem beszélni, nem késöbb. - mondta nyugodtan

- Ne legyél már ilyen perverz!!!! Mindíg fűrdésnél találsz meg! - kiáltottam

- Tch.... Perverz... Az nem vagyok, de lehetek. Erre vágysz?

Nos, valljuk be igen... Khmmm khmm. - gondoltam - ám de szóhoz jutni megint nem tudtam, ugyanis fogta magát, és megindult felém.

- NEHOGY IDE GYERE!

- Ne csapd már be saját magad, bárki szívesen fürödne velem- mondta és levette alsónadrágját

- És még nagyképű is...

- Picit hangosabban! - mondta kajánul

- Beképzelt vagy. - jelentettem ki

Eközbem helyet foglalt a kádban. Kicsit tetszett a dolog, de azért féltem is, reméltem nem akar semmit.

Néma csönd volt, nem mertem megszólalni, ő meg gondolom nem akart.

Levi szemszög:
A kis szaros, most kiszedem belőle, amit rejteget, velem ne játsza az árva kislányt...

- [Név] - szólítottam meg, megtörve a hosszas kínos pillanatot

Olvasó szemszög:

- I-igen? - hebegtem. Biztos komoly a téma ha nem is kölyöknek hívott

- Hány éves vagyok?

- Sosem mondtad, nem tudo....... - feleltem, de eszembe jutott, hogy elszóltam magam.

Így már a szituáció és a kérdés is értelmet nyert. Megszólalni viszont nem mertem. Hogy momdanám meg neki, hogy nem csak ezt, de még sok mást is tudok róla? Kiborulna....

- Tch, "csupán egy évvel vagyok fiatalabb" rémlik? - vetette fel a kérdést egy szemforgatás mellett

- Nem momdhatok semmit - feleltem félve

- ETETLEK, SZÁLLÁST ADOK, ÉS TE NEM MOMDHATSZ SEMMIT? - förmedt rám

- Kérlek ne kiabálj! Így is kínosan érzem magam, nem szoktam pár nali ismerettség után közösen fürdeni senkivel....

- Akkor beszéljük meg a szobámban - válltott újból közönyös, kissé lekezelő hangnemre

Ilyenkor olyan szexi, ahogy ezek a vizes tincsek az arcába ló.... SZOBÁJÁBAN? - érkezett meg az információ

Oda eddig be se mehettem, még takarítani sem

- Rendben - feleltem kis mosollyal az arcomon

- Aludhatsz is ott - momdta

Erre elpirultam azt hiszem

- Viszont a földön - tette hozzá kifejezéstelen arcal

Erre kicsit meglepődtem, azt hiszem ez az arcomra is kiült, mivel elmosolyodott

- Egy ágyban alszunk - szólalt meg végül


Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. Jó éjt 😊❤️

Egy évezred sem állhat közénk!Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz