𝑰𝒏𝒔𝒐𝒎𝒏𝒊𝒂 | ᵈᵃᵇⁱ ˣ ʰᵃʷᵏˢ✾

1.🥀

𝐔́𝐠𝐲 𝐬𝐳𝐚́𝐠𝐮𝐥𝐝𝐨𝐭𝐭 𝐟𝐞𝐥𝐞́𝐦 𝐞𝐳 𝐚 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐧𝐞́𝐥 𝐞𝐫ő𝐬𝐞𝐛𝐛 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬, 𝐦𝐢𝐧𝐭𝐡𝐚 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐞𝐠𝐲 𝐛𝐞𝐜𝐬𝐚𝐩𝐨́𝐝𝐧𝐢 𝐤𝐢́𝐯𝐚́𝐧𝐨́ 𝐚𝐬𝐳𝐭𝐞𝐫𝐨𝐢𝐝𝐚 𝐥𝐞𝐭𝐭 𝐯𝐨𝐥𝐧𝐚.

•

Szakadt az eső, az ablak mellett ült és bámult ki rajta, elmerengett. Az ebédlő zsibongó közegéből próbált kiszakadni. A pálcikájával csak piszkálta az ételét, néha pedig rá-rá tekintgetett az órájára.

- Már megint azt csinálja. - Forgatta meg a szemeit Yu, majd Shinjire vezette a tekintetét, aki erre sóhajtott egyet.

- Szerintem depressziós. - Támasztotta meg az állát a kezével.

- És mégis mitől? - Kérdezte hitetlenkedve. - Szerintem csak megbolondult.

- Egy kicsit fogjátok már be a csipogóitokat! - Fordult feléjük Takami. - Éppen gondolkozni próbálok. - Erre mindkettő elnevette magát.

- Min töröd a fejed drága? - Miközben feltette a kérdést Yu, kivette Takami kezéből a pálcikákat és összefogott velük egy darabka sajtosgombócot. A másik kezével a pálcák alá nyúlt, hogy le ne essen a falat. Odaemelte a szőke hajú fiú szájához. - Ne pocsékold az ételt, megint ki kell dobni, ha nem eszed meg. Kár lenne érte.

- Nincs időm most elmagyarázni. - Nézett rá ismét a kezén kattogó szerkezetre, majd amikor pontosan háromnegyed tizenkettőt ütött az óra, hátrafordult az ebédlő bejáratnának az irányába. - Itt van! - Állt fel nagy hévvel az asztaltól, ezzel kiverve a barátja kezéből a pálcikákat. A sajtosgombóc a fehér csempékkel borított padlóra esett.

- Takami! - Rivallt rá a lány, de az nem is figyelt rá. Gyors léptekkel indult meg a férfi felé akit meglátott. Most nem voltak vele a barátai, mindennap figyelte őt, és a héten ez volt az egyetlen nap, amikor nem társaságban jött le ebédelni. Még azt is tudta előre, hogy mit fog kérni a menzán, úgy viselkedett, mint valami zaklató.

- Dabi! - Szólította meg, miközben a férfi kiválasztotta az ételét, ám választ ismét nem kapott, de most az említett még csak hátra sem nézett. Bár Takami nem láthatta, de egy apró vigyor azért kiült az arcára. Elvette a tálcáját, amint rápakolták az ételt és elindult az egyik ablaknál lévő asztal felé, csak kicsivel volt távolabb az övéjüktől.
- Hé! Dabi! - Szólt hozzá ismét, most hangosabban is mint az előbb. Még az asztalához is követte, de azért a tisztes távolságot megtartotta. A barátai végignézték az incidenst, de nem igazán tudták hova tenni.

- Ráhajtott volna arra a végzősre? - Húzta fel a szemöldökét Shinji, és figyelte ahogyan Takami úgy megy azután a férfi után, mintha valami pincsikutya lenne. - Vagy... Jártak is és összevesztek?

- Ha így van akkor elég nagy papucs. - Fogta meg az üdítőjét sóhajtva Yu, majd bekapta a szívószál végét és beleszürcsölt. - De szerintem másról van szó. - Vakarta meg a fejét és tovább figyelt a másik asztal felé.

- Dabi! - Próbálkozott harmadjára is, de az idősebbik még mindig nem vette emberszámba. Csak kihúzta az egyik széket és leült az asztalhoz. Nyugodtan kezdte el enni az ebédjét. Pontosan azt rendelte amit Takami gondolt, hogy fog. Sütőtök krémleves és Gomba bulgur, mellé pedig narancslé. - Kezdem azt hinni, hogy süket vagy. - Forgatta meg a szemeit, de nem adta fel. Kihúzta a mellette lévő széket és leült rá. Megfogta a narancslevét, majd leszakította a szívószálat a csomagolásáról és a dobozba dugta. A szájába vette annak végét és beleszívott.