Füst és csábítás

Törés pont

Noah 

Az elmúlt huszonnégy óra csigalassúsággal telt el. Minden egyes perc órának és minden óra örökkévalóságnak tűnt. Miután Ashlyn eltűnt a családi vacsora családi gyülekezőbe ment át az én lakásomban. Viszont az egyáltalán nem segítette a szituációt mert még akkor is ha tudtam, hogy mindenki próbált valamilyen módon segíteni attól még Ashlyn kilétéről továbbra sem volt semmi információnk. Tisztában voltam azzal, hogy huszonnégy óra leforgása alatt rengeteg minden történhet, és attól még, hogy a kis cetlin lévő üzenetben az állt, hogy a lányt életben tartják ha egyedül megyek egyáltalán nem jelentette azt, hogy nem fogják bántani őt. 

Természetesen egy szemhunyásnyit sem aludtam hiába próbáltak meg többen is meggyőzni arról, hogy szükségem van energiára ha segíteni akarok a helyzeten. De mégis hogyan kéne aludnom azzal a adattal, hogy Ashlyn jelen pillanatban borzasztó dolgokon megy keresztül. Nem mellesleg a tudat, hogy még további huszonnégy óra van hátra az álltaluk kiszabott határidőig lassan az őrületbe kerget. 

- Továbbra sincs semmi hír? - kérdeztem Josht akit ezen a ponton óránkét hívtam hátha lesz új információja de eddig még nem jártam sikerrel. 

- Nincs - szólt bele fáradt hangon a telefonba - Nézd Noah ezen a ponton szerintem az lenne a legjobb ha összeraknánk egy taktikai tervet - mondta mire én értetlenül megráztam a fejemet. 

- Ezt, hogy érted? Josh te is láttad az üzenetet és nem fogom Ashlyn életét még ennél is jobban kockára tenni. Egyedül megyek - válaszoltam ingerülten. 

- Noah - sóhajtott Josh - Nem hagyom, hogy egyedül menj oda, te is pontosan tudod hogy egyedül semmi esélyed. Pontosan mit fogsz csinálni? Mind a kettőtökkel percek alatt végeznek majd. Akár tetszik akár nem jelenleg Ashlyn élete így is úgy is kockán forog. Éppen ezért hallgass rám és hagyd, hogy segítsünk, tedd félre a makacsságod  - jelentette ki semmit nem tűrő hangon mire én csak lehunytam a szememet és megpróbáltam lenyugodni. Tudom, hogy Joshnak igaza van de attól még nem egyszerű túltennem magam ezen és mindenki életét tűzkeresztbe rakni. 

Valószínűleg Josh halotta a hangomon, hogy sikerült megtörnie mert így folytatta. 

- Egy óra múlva ott vagyok és kitaláljuk a dolgokat - mondta majd a vonal megszakad én pedig szorosan lehunytam a szemem és ismét az órára néztem. 

Még huszonhárom óra és húsz perc van hátra a megadott időig. 

Ashlyn

A szememet kinyitva az első dolog amit éreztem az az egész testembe nyilalló fájdalom volt. Egy pillanatig úgy éreztem mintha visszamentem volna az időbe és ismét tizenöt lennék amikor egyedül éltem Mickkel és többször jártam kórházba mint vásárolni. Viszont ahogy ez a gondolat átfut az agyamon pillanatokkal később ezzel egyidőben eszembe jut, hogy hol vagyok és mi történt az elmúlt - órákban? napokban? - nem vagyok benne teljesen biztos menyi idő telt el azóta, hogy itt vagyok. 

A nyelvemet lassan végigfuttatom a kiszáradt alsó ajkamon ami az apró mozdulattól ismét felreped és a vér vasas íze lassan megtölti a számat. Az összes végtagom fáj vagy sajog ezért körülnézek a szobába és megpróbálok valami másra koncentrálni, hogy eltereljem a figyelmemet. Ugyan nem emlékszem sokra abból a szobából amiben ezelőtt voltam de azt határozottan meg tudom mondani, hogy jelenleg egy teljesen más szobában ha nem épületben vagyok. A falak leginkább egy raktárépületre emlékeztetnek ami irónikus tekintve, hogy az első alkalom amikor találkoztam Noahval az egy raktárépület mögött volt egy rosszul sikerül drog üzlet miatt. Ezúttal ismét itt vagyok, egy raktárépületbe egy széknek kötözve, véresen és legyengülten. A legkisebb remény is elhagyta a testemet azzal kapcsolatban, hogy innen bármikor is kijussak élve de azt tudom, hogy innentől kezdve nem mutathatom ki a legkisebb fájdalmamat sem. A szememet lehunyva veszek egy nagy levegőt és lassan kifújom azt miközben próbálom minden izmomat ellazítani és hagyom hogy egyé váljak a fájdalommal.

Abban a pillanatban kinyílik az ajtó de én nem nyitom ki a szemeimet. Megőrzöm a pillantott saját magamnak. A lépésekből ítélve legalább ketten bejönnek a kis helyiségbe ha nem többen. Ahogy egyre közelebb jönnek hozzám a szemeimet lassan kinyitom és minden érzelmemet bezárok egy kis dobozba és elrejtem azt az agyam leghátuljában. 

Elijah és a férfi akinek még mindig nem tudom a nevét abbahagyja a beszélgetést abban a pillanatban, hogy meglátják a szemeim nyitva vannak. Minden érzelem nélkül üres tekintettel nézek a férfira majd a tekintetem Elijahra vezetem aki elmosolyodik szintén minden érzelem nélkül majd megszólal. 

- Már csak percek kérdése, hogy a barátocskád megjelenjen itt, szóval az lesz a legjobb ha előkészülünk nem gondolod? - kérdezi hidegen a tekintetét végig rajtam tartva majd a mellette álló férfire néz. 

- Oldozd el, ideje, hogy a fő épületben vigyük őt, még húsz perc van a megadott időig - mondta parancsoló hangon majd ismét rám nézett. 

- Te pedig viselkedni fogsz és nem próbálsz megszökni nem igaz csillagvirág? - kérdezte semmit tűrő hangon de én csak továbbra is üresen bámultam rá. Ami csak jobban feldühítette a férfit ezért előre nyúlva megragadta az álkapcsomat mire belém nyilait a fájdalom de minden akaraterőmet összeszedve megálltam, hogy felszisszenjek és továbbra is üveges tekintettel néztem előre. 

- Válaszolj ha kérdezlek - hajolt az arcomba - Viselkedni fogsz ugye csillagvirág? - szorította meg jobban az állkapcsom mire mereven bólintottam egyet. 

- Nem volt olyan nehéz ugye? - engedte el az állkapcsom majd elindult a kijárat felé.

- Öt etc múlva a fő épületben találkozunk - mondta a férfinak ahogy elhagyta a szobát egyedül hagyva engem vele ismét. A férfi előhúzott egy kést majd a szék mögé lépve éreztem ahogy a penge hűvös tompa éle végigsiklik a két kezem között és pillanatokon belül mind a két kezem zsibbadtam hullik a testem mellé. Ezt követi először a jobb majd a bal lábam és percében belül teljesen szabad vagyok. 

A férfi hirtelen felránt a székből de a zsibbadt végtagjaimnak köszönhetően szinte majdnem azonnal vissza esek ha a férfi nem ragadja meg a derekamat majd a előre hajolva a vállára dob és elindul a szinte élettelen testemmel egy másik szobába. A kezei durván végigsiklanak a combomon és a fenekemen de még mindig nem ellenkezem. 

Belépve egy másik helységbe most már meg tudom mondani, hogy valójában egy raktárépületbe vagyunk. Középen egy szék árválkodik ami több mint valószínűleg az én helyem lesz ismét. A szék mellett megállva a férfi ledob arra majd ismét belekezd a végtagjaim kibiztosításába, hogy még véletlenül se tudjak megmozdulni. 

- Ha azt gondolod, hogy a barátod majd ismét megment akkor nagyon tévedsz. Viszont nekem terveim vannak veled és ne hidd, hogy elfelejtettem őket. Elijah azt gondolja hátratett kézzel ülve várom amíg ő bosszút áll majd a barátodon és én közben soha nem kapom meg a fizetségem. Neki pedig mindenkinél jobban tudnia kellett volna, hogy egy ígéret a mi világunkban többet jelent mindennél.

- És én elveszem azt ami az enyém - suttogja a szavakat a fülembe amitől kiráz a hideg de nem a jó értelembe.

A férfi szemei végigsiklanak a testemen majd ezt követik a kezei mire a számat belülről megharapva próbálom visszatartani az érzelmeimet. 

A szemeimet lehunyva azon imádkozom hogy ennek az egésznek minél hamarabb vége legyen. Ekkor viszont hirtelen a kés hűvös pengéjét ismét megérzem a testemen ezúttal viszont most az arccsontomtól indulva végighúzza egészen az állam alá azt.

- Nyisd ki a szemed  - parancsolt rám mire lassan résnyire nyitottam a szemeim és minden gyűlöletemet előidézve gyilkos pillantást vetettem a férfira. 

Nem hagyom hogy megtörjön.    

Ahogy a kést lassan levezette a a torkomon majd felsőmbe beakasztva lassan elkezdte széthasítani az anyagot ami a vértől és izzadságtól tapadt a testemre. Éppen szólásra nyitotta volna a száját amikor az ajtó mögötti kiabálás elvonta a figyelmét. Pillanatokkal később az ajtó kivágódott és két alak rohant be egymás után. 

Mind a kettőt azonnal felismertem. Az egyik Eliajh volt a másik meg... 

- Ashlyn... - szólalt meg Noah abban a pillanatban ahogy meglátott.