Vadászat (hunterxhunter [Killugon])

16. Kettészakadt kártya

Gon

Killua egy csókkal elengedett. Az a csók feltöltötte szinte minden energiámat! Az autóban is mosolyogva érintettem meg ajkaimat melyeket nem olyan rég Killuáé érintett. Boldogságom akkora volt hogy még Hisoka sem érdekelt. Csak Killuán járt az eszem és arra gondoltam hogy ha ennek az egésznek vége lesz újra elviszem egy étterembe randevúra. Gondolataimból az autó hirtelen megállása zökkentett ki. Egy nagy homokos placc szélén voltunk.

-Megérkeztünk. – Hisoka perverz mosollyal rám vigyorgott majd kiszállt az autóból. Én is követtem ezt a cselekedetét. – Itt a város szélén senki sem zavarhatja meg a kis nászunkat. – Elundorodtam. Szemeimre koncentráltam az aurám. Ha elkap a nenjével akkor nagyon hamar végem lesz. Nem vettem le róla a szemem miközben a homoktenger közepe felé sétáltunk.

-A kis piszkos trükkjeid most nem fognak bejönni mint a hotelben és az arénában.

-Ki mondta hogy nincsenek új trükkjeim. Egy varázsló mindig tud szolgálni újdonságokkal. – Megállt és mélyen a szemeimbe nézett. – Hiszen még most is áttudlak verni. – A semmiből egy kártya repült el az arcom mellett ami sikeresen még is vágott. A vérem kicsordult és lefolyt egészen a pólómig.

Mintha ösztönösen a bumerángra gondoltam volna. Eszembe jutott hogy mi van akkor ha a kártya visszatér a feladójához. Gyors elvetődtem a földön. A kártya pont úgy repült vissza hozzá hogy ha nem vetődőm el tarkón talál.

Mikor rá pillantottam kezére újabb kártyák voltak újjai között. Szinte megsorozott velük. Körbe kezdtem el futni hogy kikerüljem a kártyákat, ez mellett pedig az erőmet a kezembe kezdtem el összegyűjteni. Spirálisan egyre közelebb jutottam mire hirtelen kihúzta alólam a lábam a nenjével. A kezem feltöltése közben nem használtam a Gyo-t. Végzetes hibát követtem el. Nennel megnéztem és a lábamat teljesen földhöz kötötte.

-Első a kő! Kő papír olló! – az újra felém repülő kártyákat ketté vágtam magam elött hogy ne találjanak el.

-Nem is rossz. Igy vágtad le Illu karját is? Hmm... Izgató. Kár hogy csak eddig tartott. Többet vártam tőled. Csalódtam Gon. Ideje meghalnod. - Most egy kést vett elő melyet körbe font nenjével és egyenesen felém dobta.

Eszembe jutott Pitou. Mikor az egész testemet nen borította. Igaz sikerült levágnia a karomat. De ő Pitou volt. Egy hatalmas erejű szörnyeteg. Most nem egy ilyennel harcolok. Most Hisokával harcolok, egy emberrel aki sosem lehet olyan erős mint egy kimérahangya, vagy pedig az én idősebb formám. Az elmúlt években sokat gyakoroltam azt hogy hogyan növeljem fel olyan szintre az erőmet anélkül hogy változna a testem, vagy az életkorom. Egyszer sikerült úgy hogy csak a hajam nőtt meg. Igy nem féltem elengedni. Tudom mit mondott Killua, de inkább kérek tőle később bocsánatot mint hogy haza se érjek hozzá. Az erőm elkezdett nőni, és elszabtam Hisoka nenjét. Majd el ugrottam a kés elöl. Mikor rá nézett elszakadt nenjére a nadrágja elkezdett duzzadni.

-Te vagy első aki elszabta. Az első! Gyümölcsöm! Tudtam hogy nem szabad kinyírnom téged! Visszavonom amit mondtam! Még beiktathatunk egy éjszakát. Kíváncsi lennék hogy ott meddig bírod! Hagyd el Killuát és légy az enyém! – egyre dühösebb és dühösebb lettem. Hajam is gyorsabban kezdett el nőni. Hogy merészel ilyet mondani!?

-Soha.. Soha. Soha! Undorító féreg! – a testem is kezdett változni. Kezdtem elveszíteni a kontrolt.

-Kár. Akkor meghalsz. – kését újra nekem dobta. Nem védtem ki, egyszerűen csak megfogtam a kést. A pengéje még csak meg sem sértett, hiába volt rajta Hisoka nenje. Sőt! Talán ez volt a hatalmas hibája, hiszen a kés a kezéhez volt kötve. Megfordultam és a késénél fogva rántottam rajta egy hatalmasat és száznyolcvan fokban belevágtam a földbe.

Oda sétáltam hozzá és a nyakánál fogva felemeltem a földről. Most már hamis mosoly volt az arcán, félt. -Nem vagy te gyilkos. Nem fogsz csak úgy embert ölni.

-Sajnálom, de nem tudsz rólam semmit. – Erősen megfogta a karomat és szorítani kezdte. Mint ha a szorítása megsérthetne. – viszlát Hisoka.

-Ghoon! – egy kezemmel eltörtem a nyakát. Nem éreztem sajnálatot. Annyi ártatlan ember vére volt a kezén. Nem akartam ölni. De most muszáj volt. Lehet titkon csak nyugtatgatom magam hogy nem cselekedtem rosszul. Hogy ha életben hagyom még több ártatlan fog meghalni. Szörnyű ebbe az egészbe belegondolni.

-Gon! – Két kar kezdett el ölelni hátulról. Újra visszanyertem a kontrollt. – Elég.. – Erőmet visszavontam. Testem újra kisebb lett, csak a hajam hosszúsága maradt meg. Újra észhez tértem.

-Killua!- felé fordultam és szorosan visszaöleltem. – Vége van?

-Vége van.

Mikor mindent elrendeztünk és haza tértünk, én és Killua is elsírtuk egy kicsit magunkat. Túl sok volt ez a mai nap, sok dolog történt. De most már itt vagyunk egymásnak, és ez a fontos. Szeretlek Killua.

(Hamarosan eljön a befejező rész. A két szörny le lett vadászva, míg Killua és Gon sértetlen maradt. Hogy mi lesz a jövőjük? Még nem tudni. De ha ők ott vannak egymásnak akkor nincs lehetetlen. )