Egy új élet | Gio Reyna

Hatodik fejezet

- Mázlitok van, hogy most lyukasórám van, mert hiányzik a matektanár, a földrajztanárnak meg nem sok köze van a matekhoz, úgyhogy pont ráérek így óra közepén a folyosón telefonálgatni "wc-re kell mennem" indokkal. - Fruzsi a hátát a csempézett falnak támasztva, a fülhallgatója zsinórját tekergetve bámul a kamerába. - Szóval, mi a hézag? Miért kellett félbeszakítanom a Lucifer évadzáró részét?

- Ma fogok találkozni Gióval - mondom ki, mire Fruzsi, és a szintén hívásban lévő Lara is bólint egyet. - És...hát...nem tudom, milyen ruhát vegyek fel - nyögöm ki, Fruzsi pedig fáradtan kezdi dörzsölni a halántékát.

- Most egész pontosan mit csinálsz? - kérdezem félve, amikor két perc után sem reagál. Lara is tágra nyílt szemekkel várja, hogy válaszoljon.

- Gondolkozom - néz a kamerába. - Gondolkozom, hogy hová tűnt a régi Lili. Kinyírtad, feldaraboltad, betetted egy kukazsákba, és levitted a picébe, vagy mi? Ne érts félre, semmi bajom ezzel, sőt, örülök neki, hogy elengedted magad, és végre nem zárkózol el, hanem nyitsz az emberek felé, csak marhára fura, hogy azért hívsz, mert nem tudod, hogy mit vegyél fel egy randira.

- Ez nem egy randi - teszem fel a mutatóujjam.

- Oké, akkor nem tudod, mit vegyél fel egy "nem randira". - A szemét forgatva néz rám, majd a tekintete Larára, illetve a mögötte lévő szobára siklik. - Hékás, az oké, hogy ő magántanuló, mert két évre nem akart sulit váltani, de te miért nem vagy suliban?

- Mert csak szeptember harmadik hetében kezdődik, tudod - vigyorog Lara.

- Nem hiszem el, hogy hármunk közül csak én rohadok ebben az istenverte épületben, komolyan! Miért? Miért ver a sors? - kezd el hisztizni, majd hirtelen lefelé fordítja a kamerát, így van lehetőségünk megnézni a padlót, és a cipőjét. - Ááá, jó napot, tanár úr! - vált kedves hangnemre.

- Maga meg? - hallom meg a fizikatanárunk hangját, mire a szőrök vigyázba vágják magukat a karomon. Felföldiről nincsenek jó emlékeim, mély, öblös hangja pedig felidézte az örökké utált és dögunalmas tanórákat. - Kiküldték a tanóráról?

- Nem, tanár úr, tetszik tudni, helyettesítés van, és kijöttem egy kicsit levegőzni, odabent túl sokan vagyunk, és nagyon fülledt a levegő, ezért rosszul lettem. Ellenben itt... - vesz egy mély levegőt-, sokkal jobb, máris jobban érzem magam. - Nagyon kell igyekeznem, hogy ne röhögjem el magam Fruzsi igen ingatag lábakon álló hazugságán, de végül sikerül csendben maradnom. Látom a lelki szemeim előtt, ahogy a suli rémjének bozontos szemöldöke a homloka közepéig szalad, mint az órákon nagyon sokszor, amikor valaki mondott valami hülyeséget.

- Eddig is tudtam, hogy nem büszkélkedhet magas IQ szinttel, kedves Fruzsina, de most már abban sem vagyok biztos, hogy agya van-e egyáltalán. - Egy pillanat alatt leoltja a barátnőmet, majd hallom, ahogy csoszogó léptekkel továbbmegy, Fruzsi pedig felemeli a kezében tartott mobilt.

- Ez is mindig a legjobbkor bukkan fel, mint valami kicseszett kísértet! - fújtat dühösen, miközben a tanár távolodó alakját nézi.

- A fizikatanárotok volt az? - vonja fel a szemöldökét Lara, aki egy szót sem értett a magyarul zajló párbeszédből.

- Igen, Felföldi volt az - bólint Fruzsi, mire a német lány elhúzza a száját. Amikor cserediákok jönnek a suliba, a legtöbb tanár igyekszik érdekesebbé tenni az órákat, mint amilyenek egyébként, megpróbálja belevonni őket is, de Felföldi ezalól természetesen kivétel. Pont leszarja, hogy amúgy rajtunk kívül még ülnek az óráján. Ugyanúgy feleltet, dogát írat, mint bármikor máskor, sőt, kilencedikben, a sulis nyílt napon, témazárót írtunk a nyílt órán, úgyhogy a nyolcadikosok negyvenöt percen keresztül ültek, és nézték, ahogy mi a pad fölé görnyedve írunk.