13. fejezet: Csak egy tánc

116 16 0
                                    

Néhány pillanatig sem mozdulni, sem reagálni nem tudtak a döbbenettől, csak meredtek egymásra, mint akik egy párbaj során telibe találták egymást egy-egy jól irányzott konfúziós bűbájjal. Aztán lépések hallatszottak és egy kócos, álmosan pislogó Reynard jelent meg a Bűbájos Bölény ajtaját rejtő feljáróban.

- Ro, hova rohantál? Arra ébredtem, hogy... - megakadt a hangja, meghökkenten pislogott, ahogy felfogta az elé táruló látványt. Rowan végre észbekapott.

- Ali! Gyere vissza most rögtön. - sziszegte. A szőnyeg büszke, diadalmas mozdulattal lendült felé, hogy visszaereszkedjen a vállára, de a nő inkább a Reynard által odavitt kézitáskájába parancsolta bele, számítva a konfrontációra, amely pillanatokon belül kitörni készült. Graves alakja legalább is tetőtől talpig vibrált a feszültségtől, ami nagyon is ennek az ígéretét sugallta. Próbálva ezt megelőzni, vagy legalább is elhalasztani, gyorsan megfogta a férfi karját és őt meg az értetlen Reynardot maga után rántva a mugli után iramodott. - Gyorsan! Talán még megállíthatjuk.

Ezzel azonban sajnos elkéstek. Az utca, amelyen a mugli elfutott, egy széles, ráadásul az esti kései órákban is meglehetősen zsúfolt főútba torkollott. Rowan, Reynard és Graves megtorpantak a saroképületnél, annak fedezékéből kilesve keresték tekintetükkel leleplezőjüket, aki (öntudatlanul vagy nem) a lehető legésszerűbb dolgot cselekedte: elvegyült az övéi között. Rowan szorosan megkapaszkodott a ház falának sarkában, hogy leplezze kezének remegését. Egyetlen pillanat alatt sikerült egy... „legalább ötös szintű riasztást összehoznom." sandított a mellette álló Graves-re. Vajon az a magnix már a vitájuk kezdeténél is a közelben kóválygott? Nem csak a repkedő Alit látta, de a MACUSA és egyéb kifejezéseket is hallotta? „És Merlin jóságos hátsó felére, ezt hogy a fenébe fogjuk észrevétlenül megoldani?"

- Ott van. - mutatott előre hirtelen Graves. Rowan és Reynard arra kapták a fejüket. A mugli meglehetősen zaklatottan vágott át a főúton (egy automobil majdnem elgázolta, aminek harsány dudálás és némi szitokszó lett a következménye), majd felrohant egy lépcsőn, amely egy magas, elegáns toronyszerű épület tágas bejáratához vezetett, és amely előtt (Rowan gyomra bukfencezett egyet) nem kis tömeg gyülekezett. A férfi kezében megcsillant egy tárgy fényes része (Rowan gyomra még egyet, nagyobbat bukfencezett), majd mondott valamit a bejáratnál álló személyzetnek és eltűnt az ajtó mögött.

- Ez... nem túl jó. - motyogta Rowan, aggodalmas tekintettel figyelve az épületet, ahova a mugli beszaladt, és a körülötte lévő tömeget. Graves dühösen felmordult, miközben kezét felemelve, mintegy mellékesen vastag kabátot bűvölt a nő vállára, aki eddig észre sem vette, hogy reszket a februári fagyos hidegtől.

- „Nem túl jó?" Lehetséges, hogy most leplezted le a New york-i varázslóközösséget, Corbitt. Már pusztán ezzel legalább négy egyes szintű törvényt sértettél meg, amelyek egyenként is azonnali...

- Az a mugli látott titeket? - vágott Graves szavába Reynard, végre megértve, mekkora gond is van. Graves kihúzta magát, mint aki komoly cselekvésre készül, kezében már ott volt a varázspálcája.

- Helyrehozom, amit elrontottál, Corbitt, aztán ennek következményei is lesznek. Ha egy egész épületnyi magnixet kell amneziálni...

- Várj egy kicsit! - most Rowan volt az, aki nem hagyta, hogy a férfi végigmondhassa, amit szeretne. A nő figyelmeztetően bökött fejével az épület felé. - Nem emlékszel, mi volt a kezében, mi volt az a villanás? Egy kamera... fényképezőgép. Van egy olyan balsejtelmem, hogy nem csak láttak minket, de meg is lettünk örökítve. Ha csak úgy amneziálunk mindenkit, lehet, hogy nem csak pánikot okozunk, de lényeges információról is lemaradunk. Sokkal hatásosabb lenne bemenni oda és először is megtudni, hogy a magnixünk kinek és mit mondott, és hogy mit tett. Talán nincs akkora baj, talán még nem akarja szétkürtölni. Ha fényképen vagyunk, mint bizonyíték, egy épeszű ember először előhívná azt a képet, mielőtt nekiáll boszorkányságról kiabálni. Addig még lehet időnk elsimítani a dolgot. Hidd el... lehet, hogy te jól értesz a hasonló akciók lebonyolításához, de én meg a magnixekhez értek.

Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)Where stories live. Discover now