Beleszerettem (MAGCON ff.)

25. - Tényleg Összeillünk?

-Ezek közül egyik sem tetszik.... - sóhajtott fel szomorúan. - Mindegyikben van valami ami nem tetszik. Túl rövid, túl hosszú, túl fodros, túl bugyros, tűl szűk vagy csak egyszerűen nem illik hozzám.
-Talán átkellene mennünk egy másik boltba. A környéken van még egy jó hírű mennyasszonyi ruhákat áruló bolt.
-Rendben, menjünk akkor. - egyezett bele Gre. - De már 4 üzletben is voltunk és egyikben sem talátam az igazit.
-Akkor talán majd a következőben. - mondtam biztatóan, bár én is kételkedtem benne, hogy megtaláljuk azt a ruhát ami tökéletesen illik rá.

Azóta már voltunk 3 másik boltban. Gre teljesen elkeseredett.
-Tudod mit? Menjünk kávézni! - jelentette ki magabiztosan. - Holnap majd megpróbáljuk újra.
-Igazad van, holnap átmegyünk Győrbe, azt hallottam ott is jó szalonok vannak.
Ott vettünk egyszer egy koszorúslány-ruhát. Az nagyon szép volt. Biztosan találunk majd ott egy tökéletes mennyasszonyi ruhát.
-Mit szólsz a starbuckshoz? - kérdezte miközben kiértünk a boltból.
-Nekem megfelel. De kérjük elvitelre, majd egy parkban megisszuk, vagy sétálunk közben. - mondtam és beszálltunk a kocsiba.

-Szóval? Mi a helyzet? - váltott témát a mellettem sétáló nő.
-Összevesztem Jackkel...
-Miért?
-Őszintén? Fogalmam sincs. Az egyik percben még egymás mellett keltünk fel, aztán együtt akartunk zuhanyozni, csak apa hívott... És aztán elmondtam Jacknek, hogy előbb kell jönnöm és teljesen kiborult.
-Oh Zoe, nemet kellett volna mondanod. Annyira sajnálom, én nem akartam, hogy miattam össze vessz a barátoddal. - szabadkozott Gracie lesütött szemmel.
-Ugyan! Nem a te hibád, és nem sajnálom, hogy nemet mondtam. Vagyis én csak... Annyira összezavar. Egyik pillanatban olyan mintha csak mi lennénk, aztán a következő pillanatban meg olyan mintha nem is ismernénk egymást. Kikészít, hogy nem tudom mi van. És rosszul esik, hogy meg sem akarja beszélni...
-Talán nem ő az akire vártál, vagy csak egyszerű hullám völgybe értetek, de majd együtt túl lesztek rajta! - fogalmazott bíztatóan.
-Igen, talán igazad van... - mondtam halkan, hogy megnyugtassam őt... Vagy inkább magamat, hiszen még mindig nem léptem túl azon, hogy átvert. De túlságosan szeretem ahhoz, hogy azt mondjam, hogy most ezzel vége.
-Ez a ruha! - kiáltott fel izgatottan Gre mikor a beszélgetésünk közben elmentünk egy szalon mellett és meglátta azt a ruhát.
-Menjünk be! - mondtam én is kicsit jobb kedvvel. Feldobott, hogy legalább Grenek jó lesz a napja.
Ez a ruha tényleg tökéletes. Egyszerűen csodálatosan áll Gracien. Mintha ő lett volna az akinek készítették.
Haza mentünk és boldogan mesélte el apa mennyasszonya, hogy megtalálta a tökéletes ruhát.
-Felmegyek a szobámba, további jó szórakozást! - mondtam és elindultam a lépcsőn mikor megszólalt a telefonom. Majdnem eldobtam a készüléket, mikor megláttam a nevet a képernyőn. Jack!?! Vajon már rájött, hogy miért jöttem el? És talán bocsánatot kér amiért jogtalanul kiakadt. Igen biztos ezért hív. Megnyugodva nyomtam meg a zöld gombot a telefonomon.

-Szia Jack! - mondtam egyből. Majd beléptem a szobám ajtaján.
-Szia! - mondta határozottan. Még a nevemet se mondta ki. És a hangja olyan... Keserű.
-Mit szeretnél? - kérdezem remegő kézzel. A hangom még nem csuklott el, de közel állok hozzá. Még nem mondott semmit, de... Baljósló volt a hangja.
-Csak elmondani, hogy sajnálom, hogy kiakadtam, nem lett volna szabad, igazad volt, apukáddal kevesebbet vagy. - egy pillanatra megnyugodtam és a kéz remegés is alább hagyott. - De sokat gondolkodtam. - "Mégis min?" tettem fel magamnak a kérdést. - Kettőnkön- ugye nem? - és rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Szakítok. - mondta és bontotta a vonalat.
A telefonom kiesett a kezemből és a padlőra roskadtam. Ez most? Mi? Ez nem lehet igaz, nem.... - mormoltam magamban. Folytak a könnyeim de egy hang sem jött ki a torkomon. Ordítani akartam belül, de inkább csak hagytam, hogy a könnyeim kimossák a fájdalmat belőlem. Még vagy 10 percig a földön ültem, majd felálltam. Telefonon szakított! Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy a szemembe mondja. Nem fogok sírni miatta! Ez az ő hibája. Nem az enyém. Én megpróbáltam mindent... Nem sírok fiú után. Nem teszem ezt magammal még egyszer.
Ismét csörög a telefon. Shawn. Felvegyem? Vagy inkább hagyjam? Talán nem tud róla és másért hív...
Megköszörültem a torkom és felvettem.
-Szia, kislány!
-Szia, mizu? - kérdeztem mintha minden rendben lenne. De mit beszélek? Hisz minden rendben van.
-Csak gondoltam fel hívlak és megkérdezem hogy vagy?
-Ma kiválasztottuk a megfelelő ruhát az esküvőre és vettem egy baromi szép magassarkút! Szóval jól. - próbáltam boldogan beszélni, mintha tényleg csak ennyi történt volna.
-Zoe... Mindenki itt van. Hallottuk, ahogy Gilinsky felhívott. - nahát ez remek... - Sziaaaaa! - kiabált be mindenki a hívásba.
-Hello,srácok! Szóval azért hívtatok, hogy megkérdezzétek, hogyan vagyok azután, hogy az az önelégült szemét telefonon szakított velem? Teljesen jól vagyok. Épp most határoztam el, hogy nem fog érdekelni ez az egész. - mondtam.
-Hogy nem érdekel? - kérdezi Cam.
-Nem, nem érdekel. Sőt tudjátok mit? Jobb így.
-De Zoe biztos, hogy jól vagy? - érdeklődnek.
-Srácok komolyan! Ne aggódjatok értem, megleszek. Tényleg. Viszont most mennem kell. Sziasztok! - mondtam és hamar kinyomtam.
Hosszú volt ez a nap, inkább lefekszem. Ledőltem az ágyba és szinte azonnal elnyomott az álom.

Hajnalban keltem fel. Ránéztem az órámra ami 3:54-et mutatott. Ah basszus, megint nem aludtam sokat. Nem szeretek, sokat az ágyban lenni, szóval felkeltem és lementem a konyhába. Mivel már úgy sem tudtam volna aludni feltettem egy adag kávét. Lefőztem, majd kiöntöttem magamnak a bögrémbe, amiből mindig kiskoromban ittam a kakaót. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott ez a kedves emlék. Aztán egyből lehervadt a mosolyom, amikor arra gondoltam, hogy Jackkel reggelente együtt kávéztunk... Megnéztem a kisszekrényt amiben apa az italokat tartja. Gondoltam legalább egy kis rummal megbolondítom a kávém. Kivettem az üveget, letekertem a kupakját, majd a bögrém fölé raktam az üveg nyakát. Mielőtt elkezdtem önteni gyorsan vissza tekertem rá a kupakot és lecsaptam az asztalra. Nem teszem ezt magammal. Tegnap megígértem magamnak, hogy nem foglalkozom vele. Még nem... Majd az esküvő után talán. De addig tartanom kell magam! Nem tehetem tönkre apáék legszebb napjait azzal, hogy szomorúnak tűnök. Visszaraktam az italt a szekrénybe és megittam a kávém. Éhes voltam, de nem tudtam enni, ezért úgy döntöttem, hogy csak egy fagyit eszek. Vagyis... csak egyet akartam. De miután megettem egyet a konyhában, de kivettem még egyet a fagyasztóból és felmentem a szobámba.