Út a biztonság felé |✔|

9

Lisa Simons 

Gyorsan vissza is tértünk a biztonságot nyújtó meleget sugárzó házba, mondta Chris bácsi, hogy vegyem ki a táskámat és kipaterolta Sebet is a kocsiból mert neki valami nagyon fontos dolgot el kell intéznie. Kiderült, hogy Seb miért nem mehet vele. Hát persze azért maradt velem mert nem akar egyedül hagyni. De könyörgöm mindjárt 20 éves leszek csak nem gyújtom már fel a házat vagy tévedek el a nagy házban. 

Miután kihisztiztem magam kiszálltunk ketten és ott hagyott kettőnket Chris bácsi. Fergeteges! Gondoltam egyet és megindultam befelé, Seb feleszmélt a bambulásból és körbe forgott, hogy nem is vagyok mellette így utánam futott. Kinyitotta nekem az ajtót majd előre engedett.

-Micsoda úriember-nevetve forgattam meg szemeimet.

-Ne forgasd mert fenn akad.-kuncogott beszólásomon, közben becsukta az ajtót. Levettük a cipőnket és gondolom ilyenkor az oviban itt is lesz szabad foglalkozás, mivel felügyelet alatt vagyok. Így mentem a magam dolgára, de ezt drága bébiszitteremnek Sebastiennel is megosztottam nehogy aggódjon értem. Irónia, szerintem érződik.

-Nos.. akkor én felmegyek-mutogattam a lépcső felé.- a szobá...a vendégszobába.-kínos.-Kiszeretném pakolni a dolgaimat.-nem mertem rá nézni mivel féltem mit fog mondani, hogy csak egy napja vagyok itt és máris saját otthonomként tekintek erre a házra. 

-Menj csak nyugodtan, a vendégszobádba-nyomta meg a szót mire csak megforgattam a szemeimet.-Mit mondtam? Azt, hogy legközelebb fenn akad a szemed de eddig jól bírja.   Amúgy komolyra fordítva a szót hogyha végeztél akkor nézhetnénk filmet ha van kedved?- kérdezte és várta a reakciómat egyben a válaszomat ajánlatára.

-Öhmm.. igen van kedvem-boldogan mosolyogtam rá és felmentem pakolni.

Körülbelül 20 perc múlva végeztem és egy fáradt mosollyal hagytam el a szobát ahova szépen berendezkedtem. A ruháimat bepakoltam a szekrényben, összehajtogattam és különválogattam őket. A tánc dolgaimat is szépen behelyeztem de ezek csak a pót ruhák voltak mert mindig a suliban tartom a tánc felszerelésemet és csak ha már a mosásra szorulnak a cuccaim akkor hoztam őket haza. A könyveimet és a füzeteimet is bepakoltam, mert nem tudom mikor mennék oda vissza. Kiléptem az ajtón isteni illatok voltak a levegőben, mintha moziban érezném magam. Akkor ma moziest!

-De a Dirty Dancing kihagyhatatlan.-érveltem, hogy azt a filmet nézzük. Tudjuk, hogy ez a romantikus film akármennyiszer is látod vagy nézed újra megunhatatlan. Anyuval mindig néztük ha adták a tévében ezzel mindig apát és a bátyámat a világgá kergettük.  

-De az annyira unalmas. Na meg nyálas.- fintorodott el Sebastian. Már nem tudom mennyi ideje ezen vitázunk de a popcorn már elfogyott a nagy csata közben. 

-A tiéd szerinted jobb döntés?

-Sokkal mint a kornyikáló emberek. 

-Sokkal persze..-dünnyögtem.

 -Mondom én.- húzta ki magát.

Majd elhelyezkedett és bekapcsolta a tévét, ráment egy alkalmazásra és elkezdte nyomkodni a távirányítót vagyis bepötyögni a kiválasztott amibe nem egyeztem bele de már mindegy.  Olvastam milyen filmcímet ír be. James..Bond.. A világ nem elég. Még sosem hallottam erről a filmről, jó ismerem ezeket a James Bond-os filmeket. Tudom, hogy van egy ügynök a 007-es vagy ki és ennyi. 
Miután végig szenvedtem azt a pár órát ameddig tartott az a film, nem értem mi benne a nagy cucc. Most pedig próbálom meggyőzni Sebet, hogy nézzük azt amit én mondtam neki. Megegyeztünk abba, hogy sütök neki valamikor a csokis-bögrés sütimből. Élvezet volt végig nézni Seb szenvedését de ő is szórakozott rajtam szóval kvittek vagyunk. Mikor elérkeztünk a híres ugrásról mikor elkapja Baby-t Johnny és pörögnek, én elkezdtem sírni mert romantikus Seb pedig azért mert túl nyálas.