Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

14. fejezet: A nyomozás folytatódik

Reynard Corbitt néha igazán nem értette az embereket.

Számtalanszor hallotta már azoktól, akik tudatában voltak különleges képességének, hogy ő mennyire irigylésre méltó azért, mert megadatott neki az emberek elméjébe való látás. Reynard nem így gondolta. Kiskora óta hallotta a gondolatokat, érzékelte az át-átsuhanó érzelmeket. Gyermekként mindez megrémítette; tisztában volt vele, hogy nem őrült meg, de sosem tudta megfejteni az emberekkel való kapcsolattartás, a szociális viselkedés titkait. A legilimencia képessége nélkül is kínszenvedés volt minden alkalom, amikor idegenekkel találkozott vagy a tömegbe kényszerítették, alkalmanként még az általa ismert személyekkel való érintkezés is szorongást keltett benne. A hangok csak rontottak az egészen. Idővel aztán megtanulta kizárni azt, ami nem lényeges, egyfajta háttérben duruzsoló, megszokható alapzajjá szorítani vissza a körülötte rezgő hullámokat, és akkor, életében először végre csend volt. Megtanulta tudatosan használni a képességét. Legtöbben irigyelték, mert azt hitték, a legilimencia egyenlő azzal, hogy érti is az embereket.

Ez egyáltalán nem így volt. Amit pedig mások elméjében látott, gyakran teljesen összezavarta.

Mielőtt találkozott Queenie Goldstein-nel, nővére volt az egyetlen, aki megértette őt. A testvéri kötelék mindig is rendkívül erős volt közöttük, kiskoruk óta egymásra voltak hagyatkozva, részben saját döntésből, részben a körülmények miatt. „Egymást neveltük fel." mondogatta néha félig viccelődve Rowan, bár Reynard mindig kihallotta a szavai mögött rejtőző, elfojtott haragot. Ő maga valahol már rég megbocsátott a szüleinek azért, mert szinte sosem volt rájuk idejük, neki ez könnyebben ment, valahogy természetes volt; Rowan volt az, aki különösen megszenvedte a szülői szeretet hiányát... ezáltal viszont még közelebb került a testvéréhez, s ő is hozzá. Gyakran már legilimenciára sem volt szükség ahhoz, hogy Reynard tudja, mi jár nővére fejében. Rowan megértette a furcsaságait, mi több, ha fennállt a lehetősége, hogy Reynard nevetség tárgyává válna, habozás nélkül csatlakozott hozzá, vállalva maga részéről a polgárpukkasztást és annak következményeit. Még élvezte is. Mindez azonban nem azt jelentette, hogy Reynard mindig meg is értette Rowant. Rowan teljesen más volt, mint ő: temperamentumos, bátor, és láthatóan semmi gondot nem okozott neki a társadalom furcsa, Reynard számára ijesztő és megfejthetetlen világába való beilleszkedés. Volt persze, hogy elbukott, volt, hogy Reynard előre látta mindezt; mindig vele tartott, hisz összetartoztak, s próbálta megérteni nővére lépéseit az élet szövevényes útvesztőjében.

Az este történtek több kérdést vetettek fel benne, mint amit nyugodtan meg tudott volna vitatni magában, és még akkor is ezeken tépelődött, amikor ő, Rowan és Percival Graves megérkeztek a MACUSA főhadiszállására és végre becsukódott mögöttük az aurorparancsnok irodájának ajtaja. Reynard óvatosan sandított a másik kettő irányába. Nem, ő egyáltalán nem értette az egészet. A nővére kedvelte Graves-t, ezzel tisztában volt; látta a szemében, már a kezdetektől, de ez sem akadályozta meg Rowant abban, hogy alaposan összeszólalkozzon a férfival, aki ezt nyilván sosem díjazta. És mindezek ellenére mégis, Graves (aki Rowannal szemben szigorúbbnak tűnt, mint a teljes beosztotti körével együttvéve) egyedül akkor feledkezett meg magáról, engedte el a kontrollt, amikor nővére azzal a muglival táncolt. Reynard összeszorította a száját; Graves félelmetes volt akkor... De ha ennyire gondja volt a tánccal, miért ment utána táncolni ő is? Mi köze volt ennek a dolgukhoz? És egyáltalán, miért pont Rowant kérte föl, ha annyira haragudott rá? Mostanra meg miért lettek hirtelen annyira jóban egymással? Reynard zavarodottan csóválta meg a fejét, miközben levette a kabátját és a fogasra dobta. Tényleg nem értette mindezt...

- Csodálatos. - Rowan megrázta maga előtt a kezében lévő papírt, hogy annak sarkai kiegyenesedjenek. - Meg kell mondjam, egész kiválóan ír, és a kép is jól sikerült ahhoz képest, hogy a mugli masinák milyeneket készítenek.