𝙰 𝚃𝚎 𝚂𝚣𝚒́𝚗𝚎𝚍 {Bakugou Katsuki x Raeder} [[BEFEJEZETT]]

14.

(Név) szemszöge:

Nyugodtan olvastam a 'Harc a végzet ellen' című könyvet, mire arra lettem figyelmes, hogy Katsuki megszólal mellettem.

- Már megint olvasol?

- Aha. Érdekes egy könyv.- mondtam tovább olvasva a sorokat

- Ha már könyv.- ült le mellém  -Nem érdekel, hogy mit mondasz vagy kérdezel. Itt egy könyv. Gondoltam érdekelhet téged.- adott oda nekem kedvesen egy könyvet

- Oh, kedves tőled Katsuki. De ezt már olvastam.

- Mondtam, hogy nem érdekel amit mondasz.- jelentette ki komoran. Meg ráztam a fejem és be csuktam a könyvet, amit most olvastam

- 'A fekete-fehér lepke' egy igazán jó könyv.- vettem kézbe a tőle kapott könyvet és egy kicsit bele pörgettem

- Miről szól?

- Hm? Egy 20 éves srác van benne, aki egy ritka pillangót keres. Egyik nap megtalálja, aztán magánál tartja, hohy mások ne tudják levadászni és jó pénzért eladni. A pillangót egy ősinép minden napfogyatkozáskor felálldozta a– - akadt el a szavam, mert Bakugou közbe vágott

- Nem érdekel.

- De te kérdezted meg, hogy miről szól.- mondtam felfújt arccal

- De nem úgy, hogy az egészet elmondod.- morogta a fogai közül a válaszát

- Francnak kérdezed akkor meg?!

-Mert téged jól lehet baszogatni. Jobban, mint azt a nyomi Deku-t.- ahogy ki mondta azt a szót, hogy baszogatni egyből el pirultam és khm, khm. Rosszra gondoltam...

Mire mondani akartam volna neki valamit, meg szólalt a csengő. Életmentő volt mondjuk ilyenkor. A kezembe vettem mind a kettő könyvet és fel pattantam a földről.

Mivel nem vagyok paraszt -csak egy kicsit- ezért meg köszöntem neki a könyvet és már mentem is a szekrényemhez. Vagyis szaladtam a szekrényemhez, mert ugye piros is voltam, meg az óra is mindjárt kezdődött.

----------------------------

A fizika utáni szünetben el panaszoltam magam a lányoknak, akik csak nevettek rajtam. De nem az a gúny nevetés vol, hanem a te bolond vagy (Név) nevetésük.

Ez nem igaz. Nem vagyok bolond! Az már egy másik dolog, hogy nem tudok sok mindent, de ez akkor sem bolondság.