Az élet csupa meglepetés

39. rész《A drága szendvics》

~~~

Amelia

Isaac hátulról öleli a derekamat és hallgatom szuszogását. Hajnali 3 van, de nem tudok aludni. Őszinte leszek. Megijesztett az ember. És ilyenkor gondolkodom el azon a tényen, hogy milyen gyorsan elveszíthetünk mindent. Ekkor jön rá az ember, hogy mennyire meg kell becsülni a dolgokat. Amink van. Isaac felé fordulok. Felemeli a kezét, hogy meg is tudjak fordulni, majd közelebb húz magához. Végig elemezem az arca minden egyes szögletét. Végig húzom a szeme alatt lévő monoklin. Majd az álla vonalán. És ezt a fiút elveszíthettem volna ma. Ha a betörő úgy dönt, hogy nem csak fenyegetőzik a fegyverrel, hanem meg is húzza a ravaszt... Bele sem merek gondolni. Átölelem a mellkasát és valahogy el is tudtam aludni.

Csütörtök reggel arra kelek, hogy a nap egyenesen a szemembe süt. Átfordulok a másik oldalamra, ahol Isaac már nincs ott. De pár perccel később belép az ajtón.

- Jó reggelt. - ül le az ágyra átnyújtva nekem egy bögrét.

- Köszönöm. Mennyi az idő? - kortyolok a meleg kávéba.

- 7 óra lesz. - visszaköpöm a kávét.

- 7?

- Igen.

- Miért nem szólt az ébresztőm?

- Kinyomtam. Egész este forgolódtál. Gondolom nem aludtál sokat.

- Nem, de így elkésünk. - pattanok ki az ágyról.

- Nyugi, nem fogunk, mivel én vezetek.

- Haha. El kell menni hozzám, mert nincs tiszta ruhám.

- Felőlem így is jöhetsz.

- Ez a póló egy kicsit nagy rám. És egy jóga nadrág van rajtam. - hajolok le a táskámért, hogy belepakoljam a dolgaimat.

- Igen, le is kötöd vele a figyelmem. - mondja hátra dőlve az ágyon. Gyorsan kiegyenesedem.

- Hogy van a szemed?

- Már nem is érzem.

- Tényleg? - leülök mellé és megnyomom a lila foltocskát.

- Hé. Áu. Ez fájt.

- Azt mondtad nem fáj. Induljunk.

- Tényleg ebbe jössz? - húzza meg a póló alját.

- Haza, igen.

~~~

Belépve a házba, vagyis inkább rohanva a házba köszönés nélkül a szobámba megyek.

- Neked is szia Lia. - hallom a hátam mögül Nick hangját. Az emeletre érve Gabe-el is találkozok.

- Szia Lia. - köszön mosolyogva.

- Szia. - köszönök vissza. Mellette nem megyek el.

- Mi ez a zsák rajtad? Ez nem a te méreted.

- Isaac adott kölcsön egy pólót.

- Tehát már a ruháit is felveszed. - sétál fel Nick. - Gondolom vizes lett és le kellett venned... - húzogatja a szemöldökét.

- Nem! Lisztes lett. És ne csináld ezt a kicsi előtt. - mutatok Gabe-re.

- Én értem a felnőtt beszédet. Igazából Nick azt kérdezte, hogy lefeküdtetek-e. - Nick visszaköpi a kávét, ahogy én is a reggel folyamán. Az én szemeim kikerekednek a döbbenettől.