A hátamon feküdtem egy kényelmesnek alig mondható helyzetben. Mozdulni sem tudtam a sok sérülésemtől, ráadásul a fejemet is rendesen bevágtam. Ha valaki tegnap azt mondta volna nekem, hogy; "holnap majdnem az életed árán fogsz megmenteni valakit", kinevettem volna.
De engem ki fog megmenteni?
-Hahó! Hé! Élsz még? - hallottam egy hangot a közelben. Hozzám beszélne valaki? Még magam sem tudom, hogy élek e, vagy már a halál határán vagyok e. A hang forrása egyre közeledett felém. Hallani lehetett a lépteit. Lehet, hogy mégis megmenekülök.
Valaki megállt mellettem. Kinyitottam a szemem, mert látni akartam az arcát. Egy zöld hajú fiú hajolt fölém. Fekete, öltönyszerű ruhát viselt. Meglátta, hogy őt nézem.
-Áh, szóval mégis élsz. Akarod, hogy segítsek? - kérdezte. Kifejezéstelen, szinte vidám arccal, érdeklően nézett rám.
Nem tudtam neki válaszolni. Egyértelműen segítségre van szükségem. Miért kérdezi akkor meg? Eddig én segítettem az embereknek, szerintem ennyi idő után már nem szégyen, ha nekem is segítenek.
A fiú továbbra is szó nélkül nézett engem. Nem tűnt úgy, mintha félt volna a közelben garázdálkodó maradék gonosztevőtől.
-Mene... külj... - mondtam ki nagy nehezen. Nem tűnik hősnek, és már azon csodálkoznék, ha egyedül el tudna menekülni innen.
De nem reagált semmit, csak tovább nézett engem. Végül, mintha egy hosszas gondolatmenet után döntött volna, lehajolt hozzám és felemelt a földről. Nagyon fájt, de nem szóltam egy szót sem.
-Nem ismersz fel, mi...?-morogta magában tűnődve.
Nem emlékszem mi történt ezután. Valószínűleg elvesztettem az eszméletemet, miközben a fiú kimentett.
De miért mondta azt, hogy nem ismerem fel...?
Sziasztok! Ez lenne a bevezetés. Tudom, ez talán még bevezetésnek is kevés, de a fejezetek természetesen hosszabbak lesznek :D. Érdekelne titeket a folytatás? Mi a véleményetek?
ESTÁS LEYENDO
Amnézia😈
Fanfic-Gonosztevők Szövetsége- -Villain Deku- Ez egy történet azokról, akiket kitaszított a társadalom, és te is köztük vagy. -nyomokban manga spoilereket tartalmazhat-
