Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

14.

Eltelt két hónap mióta Noah elment. Beszéltünk azóta, sőt hívásoztunk is, de sajnos nagyon ritkán az időeltolódás miadt. Elmondhatatlanul hiányzott. A napjaim most ugyanolyan szürkék és egyhangúak mint mielőtt találkoztunk volna. Ő hozta be a színeket az életembe. De elment. Fogalmam sincs, hogy fogok-e még valaha találkozni vele, de azt tudtam, örökké szeretni fogom. Legtöbb időmet Sárával töltöttem, de ő sem tudta pótolni azt az űrt, ami Noah távolléte miadt volt. Millievel is közelebb kerültünk egymáshoz, de hát ő is Amerikában él, úgyhogy vele is keveset tudtam beszélni.

Éppen kint voltunk a mamámnál Sárával, mikor jött egy értesítés:

,, Noah Schnappet ma egy másik lánnyal látták kézen fogva sétálni. Új barátnője van? De akkor mi van a régivel?"

Miközben olvastam a cikket, könnyek szöktek a szemembe. Tudom, hogy nyitott kapcsolatba vagyunk, de ő mondta nekem, hogy nem fog összejönni senkivel. Akkor ez most mégis mi?? Megnéztem a képeket, mert kíváncsi voltam, hogy mégis ki ez a ,,szerencsés" lány. Amint megláttam elkapott a hányinger. Futottam a wc-re és ki is dobtam a rókát. Nem csak azért mert csúnya a csaj, hanem mert rosszul éreztem magam. Tudom, én sem vagyok egy meseszép királykisasszony, de ez a csaj tényleg nagyon ronda.
- Barbi minden oké?- jött be Sára is a mellékhelyiségbe. Ránéztem és a könnyeim utat törtek maguknak. Nem szólt semmit csak odajött hozzám, megölelt és elkezdte simogatni a fejemet.
- Majd ha megnyugodtál elmondod mi a baj?- kérdezte, én meg bólintottam. Hálás voltam amiért nem kérdezősködött.

Amikor egy kicsit jobban lettem elmondtam neki mi történt. Még a cikket is megmutattam neki. Végig feszülten figyelt. Mikor befejeztem a mondanivalómat elgondolkozott.
- Szerintem először kérdezd meg Milliet. Úgyis ő a legjobb barátja.- törte meg a csendet.
- Ez egy jó ötlet!
Írtam Millienek hogy ő tud-e valamit. Egy óra múlva válaszolt, hogy nem tudja, de utána jár és nagyon sajnálja, ha igaz.

Estefelé eldöntöttük, hogy elmegyünk futni. Mikor hazaértünk elmentem fürdeni és elvégeztem az esti rutinomat. Aztán csináltam egy gyümölcs turmixot. Éppen azt iszogattam, mikor jött egy üzenetem Noahtól.
- Szia. Mizu?
Majdnem kiköptem az adagot ami a számban volt. Mi az, hogy mizu?? Éppen ma kapták le hogy egy másik lánnyal sétálgat kézenfogva, és még megkérdezi hogy mizu?
- Semmi. Veled? Hogy van a kis barátnőd?- tettem fel a kérdést.
- Hogy mivan?? Milyen barátnőm???
- Jaj légyszíves ne tettesd a hülyét. Tudom, hogy van barátnőd.- már remegett a kezem az idegtől.
- Barbi, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz!
- Tényleg!!??- írtam dühösen és elküldtem a cikket, amire elég meglepő válasz érkezett.
- Barbi, hisz ez nem én vagyok!
- Akkor mégis ki???- már folytak a könnyeim az idegességtől, és kínomban felnevettem.
- Nem tudom ki ez, de az biztos, hogy nem én vagyok.
- Tudod mit!! Nem érdekel!!! Menj a francba!!!
Utána már nem láttam mit írt, mert kikapcsoltam a telefonomat. Esküszöm nen hiszem el!! Miért kell ezt csinálnia???
Megittam a turmixot, fogat mostam és elmentem aludni. Nagyon nehezen sikertült ez a művelet, mert az agyam egyfolytában kattogott. De aztán végül elnyomott az álom.