New York utcáin

38. | Nala

Délután egy óra van, és szemhunyásnyit se aludtam. Nemrég a turbékoló pár is felébredt, hallani a hangjukat, érezni a friss kávé illatát. 

A testem egy gyors zuhanyzás után belesüppedt a puha takaró és párnák közé, de az agyam be sem fogta azóta. Azt hittem eléggé lefárasztottak az éjszaka, de mint kiderült, a női agy tökéletesen és mesterfokon űzi a túlgondolást, amikor egy férfiről van szó. Vagy egy nőről. Kinek mi. 

A testem automatikusan mozdul a hívigató illatok felé, a bacon aromája követi a kávét, és nekem nem is kell több. Szinte már látom is Ciscot, a szokásos helyén ülve, forró minden nélküli kávét szürcsölgetve. A meztelen lábaim látványa sem zavarnak, mert már túl vagyunk a kínos pillanatokon, amin KC nagyon szívesen át is segített minket. Sokszor csak Cisco meg én ülünk a kanapén reggelente, élvezve egymás csöndjét. 

- Már itt is van, látod?! - éppen kilépek a szobám sötétségéből, de már KC egy villával hadonászik a kezében, fáradtság nyoma fel sem lelhető az arán. - Mondtam, hogy ha megérzi az illatokat, azonnal kipattan az ágyból. 

KC furcsa fejeket vág, a nyaka úgy rángatózik, mintha agyvérzést kapott volna, vagy nem is tudom. A villáját erőszakosan az ablakok felé mutogatja, a csuklómozdulatokat még maga Dumbledor professzor is megirigyelné. Ciscora siklik a szemem, aki zavartalanul kortyolgat a bögréjéből, és valami nagyon érdekeset bámul a telefonján. Róla New York lélegzetelállító látképére, majd egy meglepetésre téved a szemem. Dallas szemei már rég rajtam vannak, a nem elég hosszú pólóm alól kikandikáló fehérneműm megragadhatta a figyelmét, mert ott elidőzik, mielőtt az arcomra térne. 

- Jó reggelt! - mondom a lehető legnagyobb magabiztosággal, mintha állandóan félmeztelenül látnám KC kanapéján. Tovább sietek KC felé, de látom a szemem sarkából a félredobált díszpárnákat, és a félig Dallasról lelógó Barbie pink takarót. KC mániája rózsaszín dolgokat adni a fiúknak, és gyönyörködni abban, milyen jól mutat a közelükben. Egyet kell értenem vele, mert Dallas bőre ragyog a feltűnő szín társaságában.

- Jóreggelt! - Cisco fel sem néz a képernyőről, és nem is bánom, mert teljesen biztos vagyok abban, hogy az arcom pirosban úszik. 

- Tükörtojás? - KC három serpenyővel ügyködik egyszerre, olyan hatékonysággal, amit valószínűleg Gordon Ramseytől tanult el. 

- Kettőt, köszönöm. Segítsek? - kérlek mondd, hogy igen. Szépen kérlek. 

- Nem kell, megbirkózom vele. Igyál egy kávét. - rám pillant két tojás összetörése között, és meghökkenve visszakapja a fejét. - Úgy nézel ki, mint akit a kutya szájából szedtek ki. 

- Köszönöm. - csak nevetek, mert így is érzem magam.- Vissza kellene még feküdnöd aludni. Csak rázom a fejem. KC könnyen tud váltani legjobb barátnőről Anyukára, és a kettő között, mindenre. 

A bacon pattogásának hangja betölti a teret, és egy darabig csak azt hallgatjuk. KC pakolászik ide-oda, Cisco elé rakja a tányért, aki hümmög köszönetképp, lerak egy másikat mellé, és odaterel a friss étel felé. Hálás vagyok Cisconak, amikor felém fordítja a telefonját, és együtt olvashatom vele a ma reggeli híreket. Minden reggel ilyen beleéléssel olvassa, és gyakran megosztja a véleményét velünk. Míg KC szereti azokat a híreket, amikben most született kiszsiráfokról van szó, addig Cisco arról olvas, kit és mikor öltek meg az ország másik felén. 

A lehető legszokványosabb mozdulatokat próbálom meg végrehajtani, amíg Dallas velem szembe telepszik le az asztalhoz, tekintete biztosan rajtam pihen, érezve a melegséget a bőrömön. KC Ciscoval szemben foglal helyet, és a bocsánatot kérő arca azt jelzi, lehet nem volt jó ötlet a tányérok rendezése. Ugyan már. Ő csak Dallas. Semmi extra, nem kell kínossá tenned ezt Nala.