Amnézia😈

1 - Ébredés

Amikor felébredtem, az egészből nem emlékeztem semmire.
Sem a nevemre, se az életkoromra, se semmire.

Amnéziás lettem.

Nem is tudom, hogy mikor keltem fel, csak arra eszméltem, hogy ébren vagyok. Olyan volt, mintha egy könyvet olvastam volna anélkül, hogy felfogtam volna a szöveg értelmét. A háttérben gépek zúgása hallatszódott. Talán egy kórházban vagyok?
Mi történt velem?
Nem mozdultam, még a szememet sem nyitottam ki. Nagyon fáradtnak éreztem magam. Aztán egy idő után úgy döntöttem, hogy felkelek.
Fel akartam ülni, de már ennél az egyszerűnek tűnő feladatnál is elakadtam. Nagyjából a mozdulat felénél fájdalom nyilallt a jobb oldalamba. Visszahanyatlottam a párnára.
-Végre magadhoz tértél? Lehettél volna egy kicsit gyorsabb is, de örülök, hogy már jobban vagy. - hallottam egy hangot. Észre sem vettem, hogy van itt valaki más is.
Óvatosan elfordítottam a fejem. Egy zöld hajú srác nézett vissza rám. Valamiért nagyon ismerősnek tűnt.
-Hol vagyok? - kérdeztem rekedtes hangon.
-Az egyelőre titok. - rejtélyeskedett a fiú.
-Akkor legalább áruld el, hogy mi történt. - nyögtem ki.
-Súlyos sérüléseket szenvedtél. Azt is csodálom, hogy még élsz. Ha én nem vagyok ott, valószínűleg ott lett volna számodta a "game over".
-Akkor nagyon szépen köszönöm. - sóhajtottam. Nem értek semmit. Miért szenvedtem súlyos sérüléseket? Valaki megtámadott? Balesetem volt?
Valamiért nem bízok a srácban. Túlságosan is... jó kedve van. Mintha valamit rejtegetne előlem. Mielőbb el kell mennem innen.
-Kérdezz bátran, ez így nekem unalmas~! - panaszkodott a fiú. Kezdtem nagyon ideges lenni.
-Te ki vagy? - kérdeztem.
-Az aki megmentett. - vigyorgott.
-A nevedre vagyok kíváncsi baromarc.
-Nem illik így beszélni azzal, akinek az életedet köszönheted. - idegelt tovább.
-Ki kért meg rá? Mert én biztos, hogy nem.
-Senki nem kért rá. Ott voltam, és azt tettem amit tettem. Mindegy is. Szólíts csak Dekunak.
-Deku? Nem hangzik úgy, mintha igazi név lenne... - töprengtem.
-Ez amolyan becenév szerű dolog. És neked mi a neved? - kérdezte.
Nem válaszoltam neki, csak a plafont bámultam. Próbáltam visszaemlékezni.
-Nekem... fogalmam sincs. - mondtam egy idő után.
-Nincs neved talán? - hülyült tovább.
-Ez nem vicces, fogalmam sincs, hogy ki vagyok...- kezdtem pánikolni. Az egyik gép, ami rám volt kötve, csipogni kezdett.
-Shh, nyugodj le. Tőlem nem kell félned, én nem foglak bántani. - állt fel gyorsan Deku. Egyre csak az egyik gép kijelzőjét bámulta. - Nyugodj le, kislány, nem kell félned, itt biztonságban vagy. - jött ide hozzám.
A gép végre elcsendesedett. Nekem is sikerült megnyugodnom, viszont még mindig kapkodtam a levegőt. A srác konkrétan belehajolt az arcomba.
-Ha már nem félsz a testi közelségtől, segíts nekem felülni. - mondtam.
---
Már napok óta feküdtem ott, de még mindig nem tudtam, hogy hol hol vagyok. Deku elmagyarázta, miért kerültem oda: megtámadtak az utcán, állítása szerint.
Még nem bíztam benne teljesen. Olyan volt, mintha titkolna valamit, ráadásul az igazi nevét sem árulta el.
Rajta kívül az egyetlen ember, akivel találkoztam egy doktor volt. Ilyen furcsa kis szemüveget viselt, és nagyon alacsony volt. Sokszor bent járt, hogy megvizsgáljon. A napok pedig csak teltek hosszadalmasan. Már azt se tudtam, mióta vagyok ott. Aztán egy nap Deku végre egy jó hírrel érkezett.
-Úgy tűnik, hogy holnap kijöhetsz innen. Meggyógyultál annyira, hogy végre elhagyhasd ezt a szobát. Mármint a doki szerint. Szerintem még feküdnöd kéne egy ideig, de látszik rajtad, hogy megőrülsz a folyamatos ágyban fekvéstől. - jegyezte meg. - És Toga is nagyon örült a hírnek, hogy lesz rajta kívül egy másik lány is... - mondta az utolsó mondatot szinte magában.
-Az meg ki? - csúszott ki a számon.
-Nemsokára bemutatlak a bandának. Akkor végre ki is tudunk találni neked egy nevet.
Azóta sem tértek vissza az emlékeim. Semmire sem emlékszem a múltamból. Jelenleg Deku az egyetlen ember, akire támaszkodhatok. Mondjuk, rajta kívül mást nem is ismerek.

Sziasztok! Ez lenne az első fejezet. Nem igazán hosszú, és még az irásba is bele kell jönnöm. Próbálom rendszerezni, hogy mikor rakok ki egy-egy fejezetet.
Remélem, tetszeni fog a sztori <3