Piros csipke

Négy

Xie Lian sosem szakított senkivel, pontosabban: nem hitte, hogy lesz ilyen. Gondolta még néhány év itt aztán vége, lehúzza a rolót. Semmi kedve nem volt dolgozni. Állandóan bőgni akart, csábították az erősebb italok is, de nem lehetett ilyen gyenge. Elvégre, ezért a "csodálatos" helyért dobta el, élete szerelmét. Ma, fehér csipkét választott, végülis gyászolt. Magát, San Langot, a jövőjét, egyszóval – mindent. Vörös szemeit is fehérrel húzta ki, hátha elijeszti ezeket a barmokat. Felállt, magassarkúba bújt, fehérbe. Showtime! – könnyei újra felgyűltek, hiszen utoljára az ő ajkait csókolva hallotta ezt a szót. Baromság! Minden baromság! Odalépett a pulthoz és várta a kuncsaftokat.

- Xixi, a privát részlegen várnak.

- Mire számítsak?

- Ilyen jóképű faszi nemigen jár ide Xixi!

- Mit rendelt?

- Téged.

- Régi tag?

- Most láttam először. Xixi, szarul nézel ki.

- Szarul is vagyok.

- Ne, itt egy kis tequilla. Mosolyogj, és többet fizet.

Xie Lian bólintott. Lenyalta a sót, lehúzta az italt és ráharapott a citromra. Nem szeretett inni, de ez ma nagyon kellett. Mégis rá kellene szoknia...

Felszívta magát és hátrament. A privát részlegbe. Itt nem fogják őket zavarni. Sajnos... ma nem lesz razzia? A függöny előtt még egyszer megállt, aztán felöltötte üres mosolyát és belépett.

- Jó estét...- kezdte lelkesen, majd ahogy volt, lefagyott. A férfi tényleg jóképű volt, az ő jóképűje. Keresztbe tett kézzel várta. Arcáról sok mindent le lehetett olvasni, Xie Lian sosem érezte ennyire rosszul magát.

San Lang végignézett rajta, és csak nagy nehézségek árán volt képes visszafogni magát. Xie Lian iszonyat jól nézett ki.

- Neked is. Szóval ez lenne az egész emberes munkád?

- Igen.

- Miért ez? Miért nem én?

- Neked nincs munkád, jelenleg, a takarításból pedig nem tudok megélni. Nem maradhatok a nyakadon, ha maradok... – fakadt ki belőle végre. Legszívesebben mást csinált volna vele, de a délután eseményei után muszáj volt beszélni.

- Ha maradsz, mi történt volna?

- Nem tudtam tovább hazudni neked. Ahhoz...

- Ahhoz mi? – húzta fel szemöldökét San Lang. Valóban kiváncsi lett, mi a retek van vele, ami miatt Xie Lian ezt választotta, ahelyett hogy megbeszéljék, ahelyett hogy vele legyen....

Xie Lian arcán könnyek futottak. Rendben, akkor végigcsinálja, legyen, kimondja. Tessék, ez az igazság: - Ahhoz túlságosan szeretlek!

San Lang nem erre a válaszra számított. Xie Lian letörölte könnyeit, nem tudott ránézni. Vajon mit fog tenni, most hogy kibökte? 

San Lang egy lépéssel előtte termett. Álla alá tette kezét és finoman felemelte. Másik keze szokása szerint Xie Lian derekára fonódott. Végül nem húzta tovább az időt és megcsókolta. Ajkainak citrom íze volt.

- Hánnyal feküdtél le?

- Sokkal.

- Gege...

- Nyolcvanhat.

- Magas szám. Rendben – mondta kis gondolkozás után.

- Mi rendben? – nézett ijedten arcába. San Lang eszelős vigyorba húzta száját.

- Addig foglak döngetni, míg már csak én leszek a fejedben.

- De...- San Lang nem engedte befejezni. Csókolta és fenekét markolta. Xie Lian nem igyekezett ellenállni. – San Laaaa – beszélni akart, de kedvese ajkai elterelték gondolatait. Végül erőt vett magán és kicsit eltolta ezt az igen kívánatos férfit.

- Mi baj, gege?

- Mi van most velünk?

- Akarsz engem? – húzódott el kicsit, de karjaiból nem engedte ki.

- Mindennél jobban.

- Itt akarsz dolgozni? Ha – tette hozzá gyorsan – a pénz nem számít.

- Ha nem számítana, semmiképp.

- Akkor ezt megbeszéltük... – tért vissza a kényeztetéshez. Xie Lian nem akarta kimondani, megkérdezni, de muszáj volt. Nem bírná ki, ha más lenne a válasz, de az sem, ha ez állna közéjük.

- Nem zavar?

- Mi?

- Amit csinálok...

- Az zavar, hogy nem hagyod befejezni, amit elkezdtem. – mosolyodott el.

- San Lang, válaszolj, kérlek.

- Rendben. – vette komolyabbra – Rettenetesen zavar. – Xie Lian mellkasa összeszorult – Utálom, hogy más hozzád ért, hogy más simogatott, hogy mással voltál, úgy érzem beleőrülök. – Xie Lian szédülni kezdett, pontosan ettől félt, mégis, sokkal szívszagatóbb volt hallani is. Elfordította fejét, egyszerre akart elmenni és itt maradni. – De...sokkal rosszabb nélküled lenni, mint ezzel megbirkózni. Csak egy délután nem voltál velem és azt hittem belehalok.

- San Lang...- suttogta. Nem állította meg többször, hagyta befejezni, amit elkezdett. Az asztal baljóslatúan reccsent alattuk, majd össze is szakadt. Xie Lian az utolsó pillanatban kulcsolta át lábát San Lang derekán, aki ugyanilyen gyorsan kapta el csuklóját. Erős volt, az biztos, ha így meg tudta tartani, háta a falnak nyomódott, nem sokan figyeltek olyan apró részletre, hogy ő is élvezze az együttlétet, San Lang persze más volt. Lehajolt, hogy megcsókolja, mielőtt elélvez. San Lang csókja sosem volt ennyire heves. Ez épp elégnek bizonyult, hogy belenyögjön szájába.

San Lang elvigyorodott, ahogy meghallotta, mi történt, de esze ágában sem volt megállni, most kapcsolt csak rá igazán. Xie Lian ujjai elcsúsztak kedvese ruháján, ahogy újabb élvezet öntötte el és próbált kapaszkodni.

San Lang kedvese mellkasának dőlt. Rendesen kifulladt, de még nem végzett, nagyon nem. Xie Lian hajával játszott, csókokat nyomott feje tetejére.

- Gyere haza velem! – mondta. Kezeiben megfeszültek Xie Lian izmai. Fejét sem cirógatta már.

- Nem jó ötlet. – felnézett Xie Lian szemeibe, elkapta ajkait. - Saa

- Gyere – csók – haza – csók – velem!

- Ne

- Haza – csók – velem – ismételte az előbbieket. Várt.

- Én ne

- De – csókolta megint – Addig csinálom míg nem kapok más választ.

- Tönkre teszlek!

- Megpróbálhatod...

San Lang eleget pihent, így akaratának érvényesítését már csípőjével is megtámogatta.

- Nem könnyíted meg, San Lang.

- Olyan nehéz lenne velem élned? – mozgott tovább. Nem hagyta reagálni, újabb menet kezdődött, melyet Xie Lian egyáltalán nem akart olyan semmiségekkel félbeszakítani, mint a válaszadás.