Lonely Hearts Club

Első Fejezet

- Örülök, hogy elmész. - dőlt a szobám ajtófélfájának a bátyám karba tett kezekkel.
- Örülsz, hogy lesz egy nyugodt estéd a barátnőddel, mi? - húztam cinkos mosolyra számat, miközben újra megnéztem magam a tükörben. Szekrényemen fekvő fésűm után nyúltam, majd hajamon végighúztam.
- Nem én mondtam! - tette fel védekezően kezeit nevetve és beljebb lépett. - Viccet félretéve, tényleg örülök, hogy kicsit kikapcsolódsz végre. - Lágyult el hangja, miközben ágyamon kényelmesen elhelyezkedett.
- Nem állt meg az élet, így Én se ragadhatok le egy adott pillanatban. - jelentettem ki, meredten bámulva magamat a tükörben. Sóhajtottam egy nagyot és elléptem onnan. Felvettem ruhámhoz illő táskámat és minden olyan dolgot, amit fontosnak véltem, beleraktam.
- Elvigyelek? - állt fel hírtelen bátyám, amint meglátta, hogy indulni készülök.
- Nem kell, maradj csak. - utasítottam vissza és kiléptem az ajtón. Lesétáltam a lépcsőn, majd a bejáratinál felhúztam fekete magassarkúmat.
- Vigyázz magadra! - lépett hozzám és adott egy apró puszit a homlokomra, mire csak lágyan elmosolyodtam. Intettem egyet búcsúzásként és gyalog elindultam a pár saroknyira lévő bárhoz,
a Lonely Hearts Clubhoz.

Pár perc késéssel, amikor megérkeztem már az egész utca a klubtól zajongott. Kinézetre inkább hasonlított egy kocsmára, vagy mint inkább arra, ami a Sakáltanyában volt. Piros fények szűrődtek ki az ajtón és világították meg a bejáratit, ahol két férfi jókedvűen sörözgetett.

Hova kerültem Én...

Szoknyámat igazgatva, hogy még véletlenül se látszódjon ki semmi, sétáltam el a két ember mellett, majd be az ajtón. Az egész épület zsúfolásig tele volt, csoda hogy bárki is kap bent levegőt. Az ajtókeret fölött volt egy tábla, ami talán már nálam is öregebb kinézetét elnézve.

,,Egyetlen szabály; Nincs kapcsolat"

Szemeim kicsit elidőztek a több helyen is beleköthető táblába, mivel kezdésnek ott van az, hogy honnan tudják, hogy Én kapcsolatban vagyok valakivel vagy éppen nem, és még reggelig érvelhetnék amellett, hogy ez miért badarság.

Apró merengésemből egy lökés ébresztett fel a hátamon, mire értetlenkedve fordultam hátra.

- Mire vársz? - szólt egy fiú mögülem otrombán és utat törve magának már ment is előre. Megszeppenve álltam odébb és néztem be a nyüzsgő tánctérre. Már idejét se tudom, hogy mikor voltam ilyen helyen. Vettem egy nagy levegőt, majd követtem az előttem haladó társaságot. Ahogy a táncoló tömegen próbáltam át vergődni miközben szemeimmel Sophiat kerestem, izzadt testek csapódtak hozzám vagy éppen smároló páros, ami miatt kezdett elmenni az egésztõl a kedvem.

Ne felejtsd Emily, kellenek a barátok.

Ez járt végig a fejemben, csak ez vezetett előre, különben már hazamentem volna.

Pár perc keresés múlva, megpillantottam a pultnál ülő flitteres ruhában Sophiat. Gyorsítottam lépteimen és egyenesen hozzá mentem. Miután észrevett, hevesen integetni kezdett széles mosollyal az arcán egy poharat szorongatva, majd amikor már csak pár lépés választott el minket, leugrott a székről és szoros ölelésbe vont.

- Annyira örülök, hogy eljöttél! - próbálta túl ordítani a zenét. - Azta mindenit, de jól nézel ki! - tolt el magától és mért végig. Dícsérettétõl arcom rögtön pírbe borult. Megragadta karomat és a pulthoz húzott. Leültetett az egyik szabadhelyre, majd a pultoshoz fordult.

- Még egy kört! - intett a srácnak, mire Õ csak kacsintott egyet és már fordult is az üvegekhez.

- Jaj, Én nem iszok! - ellenkeztem rögtön, miután leesett, hogy nekem is kért.