𝑰𝒏𝒔𝒐𝒎𝒏𝒊𝒂 | ᵈᵃᵇⁱ ˣ ʰᵃʷᵏˢ✾

12.🥀

Az egyetemet egy időre lezárták. A hírek szerint Touyat már átadta a rendőrség az ügyészségnek. Elkezdődtek a kihalgatások, egyik ügyvéd sem akarta elvállalni, hogy a férfi védelmezője legyen. Mellette szóló tanúk pedig szintén nem voltak, sokkal inkább olyanok akik nem szívlelték őt, és ellene vallottak. Esélytelennek tűnt az, hogy sikerüljön igazolni az ártatlanságát, túl sok bizonyíték szólt ellene.
Ez az eset túlzottan összefüggött a három évvel ezelőtti gyilkossággal, amelyben szintén ő volt a fő gyanúsított. Bár abban az ügyben mikor már majdnem sikerült bezárniuk, hirtelen felmentették bízonyítékok hiányában. Egész Japán lázongott, ám Endeavor egy sajtótájékoztató keretein belül felszólalt a fia mellett, miszerint, addig senki sem bűnös, míg azt a bíróságon ki nem mondják. Kijelentette, hogyha bármelyik híroldal le mer hozni még egy cikket Todoroki Touyaval kapcsolatban, annak súlyos következményei lesznek.

.

- Te ölted meg? - Kérdezte olyan halkan, hogy Touya éppen csak meghallhatta. A légkör feszült volt. Nem tudta hová tenni a másik oldalon ülő férfi arcán elterülő vigyort. Az ügyészségen volt, egy ideiglenes cellában elhelyezve, szinte már féllábbal a börtönben, mégsem látszott rajta egy cseppnyi aggodalom sem.

- Ha ez így is történt volna, normális lennék én, ha ezen a helyen azt felelném, hogy igen? Mire készülsz? - Kuncogott fel édesen. - Tudod - kezdett bele - , a japánok elég... - harapta be az ajkait miközben elgondolkodott - kreatívak, ha arról van szó, hogy hogyan húzzanak ki valakiből egy nekik tetsző vallomást. Lefizettek? - Hajolt közel a köztük lévő határként húzódó ablakhoz. - Nem hiszem el, hogy máris ennyire elkeseredtek, hogy egy ilyen olcsó szarra folyamodtak. - Pillantott bele a lány rózsaszínes szemeibe.

- Félreérted. - Tudott kinyögni csak ennyit. Az ablak előtti kis fapárkányon kaparászta a kitüremkedő szálkadarabokat idegességében. A férfi nyomasztó grimaszba torzult tekintete megrémítette, teljesen összezavarta. Nagyon magabiztos volt, amikor belépett az ügyészségre, szóról szóra tudta, hogy mit fog mondani, most mégis, mintha mindent elfelejtett volna. A pulzusa az egekbe szökött, és alig tudta kinyitni az ajkait.

- Rettegsz, mint valami degenerált nyúl, amelyiknek kiszakították a gerincét. - Komolyodott meg a hangja. - Gyűlölöm, mikor valaki kertel. Nyögd ki amit akarsz, vagy takarodj, és soha többé ne gyere a közelembe. Idegesítesz. Ami pedig ennél is jobban az agyamra megy, hogy a látogatói lapon barátként tüntetted fel magad. Mégis mióta - húzta fel a szemöldökeit, majd ismét egy mosoly kúszott az ajkaira - vagyunk mi biribarik drága? El sem tudtam képzelni, hogy kire számítsak amikor az őrök odaállítottak a cellához, hogy itt a barátom. - Vihorászott, de annyira, hogy a könnyeit kellett törölgetnie a szemeiből.
Amikor már percek óta még mindig csend honolt, megszólalt. A lány csak bámult lefelé. - Nem tudom - támasztotta a lábait a falnak, majd kitolta magát velük és felállt a székről - , hogy hogyan lehetnek egy olyan embernek mint Keigo, hozzád hasonló barátai. - Beszélt szánakozva és felállt. Hátat fordított majd az ajtó felé indult, hogy szólhasson a kívül álló őrnek, hogy vissza kíván menni a cellájába.

- Ha Keigo miatt csináltál mindent! - Állt fel hirtelen az üveg túloldalán álló is. A látogatószoba falai közt visszhangoztak a szavai. Csupán egy szék volt kihelyezve mindkét oldalt, de még azokról sem volt letakarítva a retek. A levegő dohos volt, a zöld kopár falak és a pislákoló lámpáról lelógó pókháló pedig, hátborzongatóvá tették a szobát. - Ha tényleg csak miatta volt, akkor nem érdekel. - Hunyta le a szemeit. Ekkor Touya megfordult.

- Takeyama Yu, igaz? - Kuncogott. - Miben sántikálsz kislány? - Touya számára a történtek ezzel érdekes fordulatot vettek, hiszen pontosan tisztában volt a lány ellenszenvének méretével, amely ellene irányult.