- KENMAAAA! - vetődik ki a kisbuszból Hinata. A szó legszorosabb értelmében. Ha a másik fiú nem kapja el időben, most a földön feküdne...
- Én Kenmám - morran rá Kuroo a kis vörösre és birtoklóan átkarolja a feladója vállát.
Kenma csak vet rá egy lesújtó pillantást, mire gyorsan átértékeli magában a viszonyokat.
- A saját Kenmája...
Kozume elégedetten bólint és belekarol Hinatába, hogy magával rángassa Isten tudja hová...
Kuroo szomorúan követi a tekintetével a két távolodó alakot, majd ráeszmélve, hogy neki kötelezettségei is vannak amúgy, Daichi felé lép. Innen nem igazán hallom miről beszélnek, de gondolom csak az alapvető udvariassági köröket futják le...
- Persze, a cuccokat meg majd én fogom vinni... - lép el mellettem Kageyama sértődötten.
A sajátjánál kétszer annyi bőröndöt ráncigál maga után. Alig tud Hinata táskáitól rendesen járni...
- Féltékeny vagy? - vigyorgok rá gúnyosan.
Hozzám vágja az egyiket.
- Segítesz.
VOUS LISEZ
Nope [tsukkiyamakagehina]
Fanfiction!Az írást átadtam @szandramandra -nak, nála olvasható a folytatás! Tsukishima Kei mindig is úgy gondolta, hogy a csuklója a tizennyolcadik születésnapja után is üres marad. A sors csak nem lehet olyan szemét, hogy bárkit is hozzá láncoljon... ugye...