Glikol (+18)

14✔

Avva szemszöge

A halált mindig is kényelmesnek gondoltam és lám tényleg igazam lett. Teljesen nyugodt voltam hiába tudtam, hogy mindenkit otthagytam abba a világba ahol még annyi dolgom lett volna. Otthagytam a hugom, a pasim, és lényegében az egész életemet. Csak álltam a fehér füstben és vártam, de hogy mire azt nem tudom, mert teljesen egyedül voltam. Mikor minden lépésem már olyan nehéz lett, hogy menni nem bírtam akkor a földre rogytam és sírni kezdtem. 

De akkor most tényleg meghaltam? Vagy csak álmodom? 

Mikor az összeomlás szélén álltam meghallottam Ryan hangját. Nem hangosan hanem a fejembe. Hallottam ahogy sír és ahogy engem hív. 

-Ryan, itt vagyok!-mondtam-itt vagyok, de te hol vagy?

-Bébi te hallasz?-kérdezte teljesen ledöbbenve. 

-Persze Ryan hallak kristály tisztán, sőt látom amit te látsz. Látom- és itt teljesen lefagytam. Ryan a kezét nézegette és elégedetten nézte a munkáját. Viszont az ő keze kicsit sem volt szép, mert  a "vére" teljesen beborított mindent. Láttam ahogy a nyílt sebek szépen beforrnak és láttam ahogy 10másodperc elteltével teljesen hibátlan kezét forgatta.

-Bébi mit látsz?-kérdezte

-Látom amit te látsz.-mondtam ki egyszerűen. 

-Hogyan?

-Nem tudom, de látom amit te látsz és érzem amit te érzel, sajog a kezem nagyon és fáj a fejem, olyan mintha részeg lennék. 

-Mert ittam. 

-Ryan mi történt?-kérdeztem mert tudtam, hogy ez is egy olyan földönkívüli dolog

-Az, hogy megöltelek. Hagytalak meghalni. Hagytam, hogy meghalj érted?-ordította

-Ryan nyugodj meg, itt vagyok nem halltam meg. Nem érzem magam halottnak-nevettem el magam

-Sajnálom-suttogta

Aztán megint sötétség...

Ryan szemszöge

Meghalt. Avva meghalt és én öltem meg. A saját két kezemmel, mikor éppen minden tökéletesen jól alakult volna. Megmenthettem volna de inkább gyáva módon megfutamodtam és hagytam elmenni, elmenni egy olyan helyre ahonnét még senki nem jött vissza. 

A jól megszokott helyünkre mentem és inni kezdtem. Elsőnek csak két rekesz pálinkát húztam le, de mikor már ráéreztem az ízre összesen csak 50 rekesznyit ittam. Nem sok és a rekordomhoz sem ért fel, viszont éreztem, hogy egy kicsit becsíptem. A kezemet alig láttam és a lépteim is nagyon bizonytalanok voltak. Amikor éppen a kezem trancsírozásában voltam meghalottam Avva hangját a fejemben. 

Beszéltem vele, beszéltem vele és ő is hallott sőt látta amit én láttam. Tudtam, hogy csak képzelődöm és azt is tudtam, hogy az én bébim halott. Halott és sosem jön vissza. 

Amint visszaértem Paul egyből nekem rontott.

-Fel tudod te fogni, hogy mit műveltél?-ordította-meghalt érted? Itthagytad meghalni, ami tudod mit jelent? Hogy nemsokára te is meghalsz te nagyon retardált. Elment érted? Elment azzal a kibebaszott kaszással és búcsuzoul csak mosolygott. Hagytad meghalni Ryan!!!

-Nem halt meg-mondtam ki hirtelen, érzelemmentesen-mert én hallom őt. Itt van a fejemben. Látja amit én látok és érzi amit én érzek. Most is beszél hozzám. Azt üzeni ne aggódj és vigyázz a hugára. 

-Ryan, mi van? Mit hordassz itt össze? Te tuti megbolondultál, Avva meghalt és te is megfogsz nemsokára, mivel ő volt a lelkitársad. Ryan hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? Mikor megölted? Itt van a teste a szobában ember. Evy nemsokára vissza ér, és mit mondjak neki? Hogy megölted vagy hogy elment és sosem jön vissza? Nem Ryan nem tudok hazudni. 

-Paul, nem halt meg. Itt van a fejemben-mondtam higgadtan-itt van és hallom és akkor nem halt meg

-Ryan neked elment az eszed!-mondta és becsapva az ajtót elhagyta a házat. 

Helyét Wiliam vette át.

-Ryan, mit tettél?-kérdezte ledöbbenve.

-Will, te tudsz gondolatokban olvasni, talán Avva gondolatait is tudod látni-ötlött fel bennem a remény.

-Megpróbálhatjuk-mondta és neki látott.
A kezét Avva halott testének a halántékára helyezte és morgolódni kezdett.

Mormolás

/-Avva! Ha ezt most hallod akkor tudd, van rá esély hogy vissza gyere az életbe. Ami nem más mint hogy te is olyan lény leszel mint mi. Mivel te Ryan lelkitársa vagy így neki kell csinálni a dolgot de ha elrontja akkor mind a ketten elvesztek. Avva meg kell probálnotok, itt van Ryan gondolj rá, vagy Evyre, mi lesz vele ha itt hagyod?/

Will miután ezt megtette felállt és kiment. Vártam valamire, nem tudom mire csak vártam és ültem Avva halott teste mellett. Aki hirtelen megszólalt a fejemben

-Szerelmem van esély, hogy újra életben lehessek-mondta elsősorban boldogan aztán szomorúan.

-Mi az bébi?

-Olyannak kell lennem amilyen ti vagytok-mondta ki hidegen és érzelem nélkül.

-Bassza meg-és itt az egész véleményemet sikerült kifejtenem két szóban.-bébi én nagyon sajnálom

-Szerelmem, nem tudom mi történt, ugyhogy meséld el kérlek-próbálta terelni a témát.

-Rendben elmesélem, de utánna gyorsan kell döntenünk mert érzem, hogy én is kezdek nagyon gyenge lenni.

-oké-sóhajtott

-Szóval...amikor a fiatalok elkezdték összerakni a szekrényt, mi ugye magukra hagytuk őket. Bementünk a szobába és éreztem ahogy egyre jobban kívánni kezdtelek. Éreztem azt is, hogy te is kívánsz engem, mert a tested akaratlanul is simult hozzám és a csókod egyre hevesebbé és szenvedélyesebbé vált. Mikor megszívtad a nyakam azt hittem elrepülök a mennyországba olyan égetően, fájdalmasan kívántalak. Aztán én is elkezdtem csókolni a nyakad. És itt jön a DE. Megéreztem a szívdenek az ütő erét, ami pumpálja a véred. Olyan mámorítóan és részegen hatott ez rám, hogy éreztem nem tudok leállni. És sajnos nem is tudtam. Addig szívtam és stimuláltam azt az eret ameddig a nyakadban szét nem robbant és így a szived jobb pitvara is abbahagyta a munkáját. Így leállt a szíved és te meghaltál. Lett volna esélyem megmenteni téged, de annyira pánikba estem és annyira a véred és a szerveid finom illata hatása alá kerültem, hogy leléptem. Paul hiába kiabált utánnam én csak mentem és próbaltam magam nem megölni azért amit tettem. De ha bébi úgy döntesz, hogy nem akarsz ilyen lenni mint én, és nem jössz vissza az életbe akkor sincsen semmi probléma hisz nemsokára én is meghalok aztán veled lehetek. Na mit mondasz?

Avva egy szót sem szólt. Nem hallottam és nem is éreztem, hogy velem lett volna. Egyszerűen olyan ürességet éreztem, hogy az isten bassza meg. Míg én szép lassan ismét a nyomoromba vonultam volna, valaki hátulról megfogta a nyakam és hatalmasat harapott bele. A "vérem" ömleni kezdett és éreztem ahogy kezdek nagyon gyenge lenni. A valaki nem állt le és már a hátamról ette a húst. Nem voltam kétségbe esve hiszen én hallhatatlan vagyok és a sebeim másodpercek alatt begyógyulnak.

De amikor megfordultam ledöbbenve és kicsit elgondolkozva álltam  az ismerős, ám de a már régen meg evett személy elött.